Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-28 / 4. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 29-ik oldal. A kérdés sokkal fontosabb, mint azt első tekintetre hinnök, azért hoztam ide, a Méhészeti Hetilap hasábjaira, hogy azt itt is megbeszéljük. Hogy a kérdéshez hozzá lehessen szóllani, első feltétel az, hogy mindenki tudja, tulajdonképen miről is van szó? Chorus felállította a tételt, de érveket, bővebb magyarázatot nem adott; épen azért nem lehet rossz néven venni Falb Gyulától, hogy „kész igazságot“ nem fogad el; Newtonnal, a hires csillagásszal tart, a ki még ez Isten kezéből sem fogadta voIhs el, miként annak idején mondotta. Chorus világosan nem nyilatkozott, de miután én vele együtt egy nagy problémán dolgozom azért leszek bátor helyette elmondani, hogy kijelentéseiben tulajdonképen mire is célzott? Hogy a kérdést alaposan megvilágositsam, azért széles terepre helyezkedem. Minden gyakorlati méhész a saját tapasztalatából tudja, hogy nem jó a kaptárba minduntalan belepiszkálni. Minél kevesebbet háborgatjuk és zavarjuk a méheket, annál helyesebben cselekszünk. A méh nálunk nélkül is tudja, hogy mit és hogyan csináljon, miként rendezkedjék be. íme egy pont Chorus állítása mellett, hogy a méh okosabb, mint az a méhész, a ki minden ok nélkül dulkál a kaptárban és szerte hányja azt, a mit a méhek fáradtsággal összehoztak. Én a méhek költőfészkét egész éven át érintetlenül hagyom, csakis a betelelésnél nézem át, hogy van-e ott elegendő eleség. Az emberi kapzsiság bele avatkozik a természet rendjébe, A mézhozamot erőszakos eszközökkel igyekszik fokozni. Ebben a munkában jó magam is előljártam, érdemeket szereztem az ördöngős címre, csak egyet nem tettem; spekulativ sohasem étettem. Én ezt magam részéről soha helyesnek nem tartottam, még pedig azért, hogy tavasszal az éjszakák hűvösek, fagyok is gyakoriak, s könnyen megtörténhetik, hogy a méhektől nem eléggé fedett fiasitások meghűlhetnek s akkor kész a veszedelem. Spekulativ etetés helyett helyesebbnek tar- tám, hogy 2—3 keret fedett mézet adjunk a mé- heknek és a fiasitás fejlesztését teljesen rájok bízzam. Íme megint egy pont, mikor a méh okosabb mint a méhész. Most eltérve látszólag a tárgytól, lássuk, hogy általán \an-e az állatoknak esze ? E kitérést a kérdés fontossága kívánja. 42 év óta lakom erdőtől környezett helyen s igy bő alkalmam volt mindenféle szelíd és vad állatok viselkedését megfigyelni annál is inkább, mert én az állatokat kivétel nélkül gyermekségemtől fogva szeretem. A szemlét kezdjük a vadmacskán, mert ez nem mindennapi állat. Egyik évben nagy hideg és havas tél volt s egy hatalmas nagy, 80 cm. hosszú vadmacska került a padlásomra. Ennivalókkal csalogattuk s végül megszelídült; bejött a szobába s ha kint rossz idő volt, úri kényelemmel elnyujtózott a kanapén. Ha jó idő volt, akkor úgy morgotl, mint a kutya s ekkor kiengedtük. Látni kellett azt a ravasz óvatosságot, mikor a lakásból távozott. Nem úgy evett mint a házi macska, hanem vadon neki ugrott az ennivalónak, marókkal evett, mint a majom. A csontot úgy tördelte fogaival, hogy a kutya nem képes úgy. A vadmacskát a hetesem Jankó nagyon szerette, egy tányérból evett vele. Történt, hogy ebédre mákos-laska volt; Ízlett a tészta mindkettőnek. Jankó villával, a vadmacska meg a markával tömte magába. A tányérban már csak egy villára való laska volt. Figyeltem, hogy most mi lessz? — A macska nem nyúlt hozzá, hanem várta, hogy kié lessz ez az utolsó porció ? Jarilkó villára vette a tésztát és szájába tette. A vadmacska abban a pillanatban a körmét beleakasztotta Jankó szájába, hogy az eltátotta, — kiszedte belőle a laskát és megette. Volt baglyom, szárnya tollai levoltak vágva, hogy el ne repülhessen. Valóságos házi állat volt; a konyhában, kamarában úgy járt ki-be, mint a macska. Ha enni kért, vagy egeret fogott, fütyülő hangot adott. Egyszer egy egeret fogott. Körme közé fogva és fütyülve jött ki a kamarából. Két kis macska el akarta tőle venni az egeret; a bagoly rájok meresztette a nagy szemét és felrugdosta a kis macskákat, s az egeret megette. Volt egy kint a szabadban élő nyaktekercs madaram. Ez a kis madár minden reggel egy karón ülve várt az ajtóm előtt. Éjjeli lepkékkel étettem, melyeket a kezemből vett el. Volt egy szabadban járó őzem, mely a „Lidi“! hívásra hozzám szaladt, megsimogattam, kezemből étettem. Láttam egyszer egy rendkívül raffinált egeret, mely a csalétket bámulatos ügyességgel lopkodta. Megfogtam, de leleményes találékonysággal kimenekült a fogságból, de az ablak között megfagyott. Beszéljek egy kutyámról, mely 20 féle mondást, parancsolást megértett? Beszéljek a lovak okosságáról? Csak egyet mondok el. Mikor a háború kitört, az uradalom ménesét rekvirálták. Négyessével összekötve vitték a lovakat is. A lovak szép rendben mentek, de a mikor a majort övező körgátot elérték, megállották és a ménes-istállók felé fordulva, olyan keserves
