Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-28 / 4. szám
30-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP nyeritéit vittek véghez, hogy a ki ezt hallotta, a szeméből a könny kicsordult. Sírtam én is. Láttam a vereshangyák rablóhadjáratát, melyek másfél kilóméter távoli erdőből jöttek, hogy a fekete hangyákat kirabolják. Mikor mindegyik veres hangyának volt egy egy báb (hangya-tojás) a szájában, azon az utón, a melyen jöttek, egy tömegben vissza is mentek. Rabló méheket már két ízben fogtam össze üres kaptárokba; másfél óráig tartom fogva őket, s mikor kieresztem, többet nem mentek a rablók a kaptárhoz. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az állatok cselekvésében az ösztön a vezető, de az értelem nyilvánulását el nem tagadhatjuk. El kell ismernünk, hogy az állatnak is van esze, igy a méh- nek is. ' Menjünk tovább egy lépéssel és nézzük az előrelátó képesség megnyilvánulását egyes állatoknál. Van egy sunyi kutyám. Egy este ellopta a dívány párnát, széttépte s éjjel a világra hozott kölykeit belepakolta. Sertés tenyésztéssel foglalkozók ismerik a fiadzó kocák ama szokását, hogy fiadzás előtt „vackolnak“ vagyis a szájokban szalmát hordanak. Ez ösztön, de a mit a jelenleg levő kocán művel, az már több, mint ösztön, ez már előrelátás. Ugyanis a kocám arról a helyről, a hol fiadzani akar, elhordja a szalmát, nehogy agyonnyomja benne a malacait, mint az más kocánál gyakran megesik. A kocám ha megfiadzott, akkor a szalmát visszahordja és újszülött fiait betakarja vele. Ez előrelátás, de még mindég nem az, a mit Chorus említ, de fokozatosan majd kifejtem. (Vége következik.) Természet-szerinti méhészet. Irta: Chorus Iván. I. Régen figyelem a méhészeti lapok tartalmát s valahányszor olvasok, mindegyikben találok kifejezetten is, sorok között is utalást arra, hogy a méheket természet szerint kellene kezelni. Ilyenféle törekvést önálló cikkben is találtam, de engem nem tudott meggyőzni, — az egyébként jó szándék — abban, hogy jó utón jár. Az ilyenféle okoskodásom már 20 év előtti időre vezethető vissza, a mikor is eltökélt szándékkal hozzá fogtam a dolgok mélyére tekinteni. A természet szerinti méhészkedést nem lehet más alapon művelni, mint a nagy mindenség törvényeinek alapos ismeretén. Ismernünk kell annak egész labirinthusát, a föld porától a legmagasabb régiókig, hogy a kapcsolódó okozatokat értékük szerint levonhassuk addig a hitvány kis bogárig, mely nékünk olyan kedves. És legyen az vérbeli, akár kalmárlelkü méhész, — bizonymondom — számolnia kell az elmon- dandóimmal. Semmi újítást nem követel az én tanításom, csak azt, hogy a mit a diák gyerek az iskola padja mellett tanárjától a természettanból tanult, most szedje elő és alkalmazza a méhek kezelésénél. Szó sincs róla, hogy ez magában elegendő volna, de minden esetre nyomra vezet az ujabb- kori tudomány ismeretével az igazságok felkutatásában, hiszen én sem cselekszem egyebet, mint kutatásaim közben tanulok. A mit tehát eddig sikerült ellesnem, tisztán a tételes természeti törvények alapján ismertem fel. Beláttam eddigi tévedéseimet és amikor tilalomfát állítok az addig követett kezelési módok elé — jól jegyezzük meg — nem én cselekszem azt, hanem a természet törvénye. Merjen hát ez ellen véteni bár ki is, kemény ostorvágás lessz a bére! Rég tudott dolog az, hogy a méhcsalád az időjárás jó vagy rossz fordulatától függő életet él. Tudják sokan, hogy előre megérez minden időváltozást. Az éles szemű, mindent meglátó méhész a méh viselkedéséből, munkájából számit jó vagy rossz hordásra. Bizonyos az, hogy még bő hordás idején is ‘ az anya hirtelen beszünteti a petézést, a család az érett herét anyabölcsőt, sőt a munkás fiasitást is kihordja, a szerint a mint rövidebb.vagy hosszabb időre terjed a közelgő Ínség s viszont meg rossz időben hirtelen áll be a családok szorgalmas munkája. És honnan tudja a méh mindezeket előre? Honnan azt, mikor lessz kora kikelet, száraz sorvasztó nyár, hosszú ősz, kegyetlen tél? Valamire való méhész ezen tulajdonságokat mind ismeri. Meglepő pedig az, hogy az ilyen jelenségek után várt időváltozás holtbizonyosan bekövetkezik. Ezt a természet rendje alkotta igy, mert szűk-
