Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-28 / 4. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 27-ik oldal. azt állítja, hogy a dioxid (talán széndioxid) nehe­zebb a levegőnél (fajsulya 1 -52) a felsökijárós kap­tárban a fenéken gyűlik össze s nem távozik el a kijárón.“ „A méhek nem tiszta széndioxidot lehelnek ki, hanem meleg levegővel kevert széndioxidot, s ez könnyebb a hideg levegőnél“ — ez azok sze­rint a bizonyos „természeti törvények“ szerint, — melyeket Chorus ur oly előszeretettel emleget—föl­felé száll, s el is illan a felső kijárón. A füst szi­lárd szénrészecskéket tartalmaz. A tiszta szén nehe­zebb a levegőnél, igy a füstnek a Chorus-féle el­mélet szerint lefelé kellene szállani.“ „De ha igaza volna Chorus urnák, menthe­tetlenül elpusztulna a földön levő ember is.“ Engedje meg most már Balogh ur, hogy elő­vegyem én is fegyveremet, s azt az önével össze­mérjem ! Tehát Chorus ur szerint a kilehelt levegő lefelé, Balogh ur szerint felfelé száll. Maga Balogh ur mondja, hogy az esetben, ha Chorus urnák igaza volna, elpusztulna az em­ber. Engedje meg Balogh ur, hogy ezt a tételt megfordítsam. Ha igaz* volna Balogh urnák, menthetetlenül lehullanának a légbeh röpködő madarak. És mint látunk ? Azt, hogy sem az ember nem pusztul el oxigén hiányban, sem a madár. Itt tehát baj van. A fránya vigye el azt a kilehelt le­vegőt, nem akar engedelmeskedni sem Chorus ur­nák, sem Balogh urnák. lépsávot azután úgy ragasztják egy lép alsó szélére, hogy ezt folyékony viasszal bekenik, a lépsáv azt *z oldalát, melynek sejtjei nincse­nek megrövidítve, rányomják úgy, hogy a meg­rövidített sejtek a petékkel lefelé állanak. Ezt az eljárást, melyet az amerikai Alleynek köszönhe­tünk, az amerikai Doolittle és Pratt még meg is javították, akik természetes anyabölcsőkből mű- anyabölcsőkbe etétőpépet tettek és ezekbe fiatal dolgozó pondrókat helyeztek. A királynőket az­után erős törzsekben felneveltetik. Erről különféle speciális tankönyvek szólnak. Szerző anyanevelésre különös előszeretettel lerajzott törzsek anyabölcsőit vagy az utórajokból kifogott fölösleges anyákat használja fel. Ez a leg­egyszerűbb mód arra, hogy fiatal anyákra szert tegyünk. Ha az anyabölcsők be vannak fedve, akkor anyanevelő kaptárok képzéséhez hozzáfoghatunk, illetőleg a mürajkészitésnél felhasználhatjuk az érett anyabölcsőket. Anyanevelésre legcélszerűb­ben olyan kis anyanevelő kaptárokat használunk, melyek egy mobilkaptár négy félkereteit befogad­Na, ha még oly veszett állat is, megpróbá­lom meglovagolni, hátha nékem engedelmeskedik. Hogy mi itt a hiba, miért olyan makrancos ez a paripa, annak megsúgom a titkát. A titok pedig az, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődését nem merte Balogh ur felemlíteni, ezt elhallgatta, mert ha fel­említi, úgy cikkének egész alapját megsemmi­síti. Nem tartom helyesnek, hogy a tudományos­ság burkolt szavait, kifejezéseit használjam, tekint­ve azt, hogy a lap olvasói között nincs minden­kinek természettudományi doktorátusa. Ugyanaz a törvény, mely áll a gázokra, áll a csepp folyós testekre is. Ha most már én a levegő helyett veszek egy edény hideg vizet, a kilehelt meleg levegő helyett pedig vegyünk pl. mézet. (A viz fajsulya 1. a mézé 1‘4.) A fajsulya gázokéval ime csaknem arányos. Most öntsük a felmelegitett mézet a vifcbe, mit fogunk látni ? Üveg falu edény­ben a kísérletet elvégezhetjük és megfigyelhetjük. Az eredmény az, hogy a méz lehűl, a viz pedig felmelegszik a méztől annyira, hogy a hőmérsék­lete az egész pancsolt dolognak ugyanaz lessz. Ha pedig a méz és a viz egyenlő hőmérsékletű, az esetben a méznek nagyobb lévén a fajsullya, lé­keli ülepednie az edény fenekére. A dolog rész­ben igy is történik, bár a méznek egy része a víz­ben oldódik fel, mivel a méz és a viz épen úgy mint a oxigén és nitrogén, vagy a mágnes és vas vonzzák egymást. ják. Ilyen kaptárocskába jut egy mézeslép és két fedett kikelőfélben levő fiasitással biró lép a rajta ülő méhekkel együtt, de anya nélkül. Kikelő fia­sitással biró lépekről még megfelelő számú fiatal méhet söprűnk a káptárocskába és ezt hűvös, sö­tét helyre állítjuk, talán a pincébe. Ezen rendsza­bállyal a röpméhekkel régi helyüket akarjuk el­feledtetni és ha két nap múlva az anyanevelő kaptárt a méhesen uj helyre állítjuk, tényleg aránylag kevés méh fog azon anyatörzsre vissza­repülni, amelyből származtak. Most ezen népecs- kének is beadhatunk egy fedett anyabölcsőt, me­lyet vagy egy lerajzott vagy pedig egy e célból meganyátlanitott törzsből vágunk ki. Éles vékony pengéjű tollkéssel az anyabölcsőt egy darab Iép- pel együtt levágjuk és ezt az-anyanevelő kaptárba tesszük. Ottan az anyabölcsőt a középső lépbe bemetszük és pedig pontosan ugyanolyan hely­zetben, amilyenben az anyatörzsben volt. De ezt a műtétet nem szabad tulhűvös napon végrehajtani. Az anyabölcsők, mint a méhek fiasitása általában, hideg iránt igen érzékenyek, ilyen esetben a nympha meghűl és elhal. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents