Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-28 / 4. szám
26-ík o'dal. MÉHÉSZETI HETILAP Téves nézetek a felső kijáró körül. Irta: Sípos István. Sok papír elpocsékolódott már a kijáró nyílások feletti vitában, a nélkül, hogy csak egy lépéssel is közelebb jutottunk volna az igazság teljes diadalához. Nem ülhet diadalt az igazság, mert mindég akadnak kerékkötők, kik a maguk vélt igazukhoz makacsul ragaszkodnak. Ellentmondást nem tűrnek, készek inkább késhegyre menni. A vitatkozásnak nem vagyok ellensége. Nem vagyok pedig azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy az igazságot csakis a vitatkozások szü- rőrostáján áteresztve kaphatjuk meg tiszta állapotban. Helyesnek tartom a vitatkozást az esetben, ha a vitatkozó feleket mellékérdek, elfogultság nem téríti el az egyenes útról. Nem hozzám intézte ugyan Balogh Bálint ur, „Téves nézetek a felső kijáró körül“ cimü cikkét, igy tehát jelen soraimmal a „fogadatlan prókátor“-! titulusra alapot szolgáltatnék, ha nem volnék tisztában azzal, hogy Balogh Bálint ur nem tisztán Chorus úrhoz intézte idézett cimü közleményét, hanem a Méhészeti Hetilap összes olvasóihoz. Hogy ebben igazam van, bizonyítom azzal, hogy az esetben, ha Balogh urnák Chorus úrral volna csupán valami baja, azt privát levélben, nem pedig a Méhészeti Hetilap hasábjain eszközölné. Mivel pedig a Méhészeti Hetilapot nem csupán A műrajkészités. Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hutter Rezső. Mikor készítsünk műrajokat ? (Folytatás.) A méhek ezen lép széleken most nagyszámú anyabölcsöt fejlesztenek, amelyek, ha a meganyát- lanitott népet éjjelenként folyékonyan etetjük annál számosabban keletkeznek. Miután a csészék keletkeztek, az összeépített anyabölcsők lárváit forgácscsal esetleg gyújtóval eltávolítjuk úgy, hogy a befedés után az egyes anyabölcsők kényelmesen kivághatók legyenek. Ilyen eljárás mellett erős törtanult, megállapodott méhészek olvassák, hanem kezdők is, a kiknek hiányos tudásukat az egy oldalú megvilágítással könnyen téVes irányban fejleszthetjük tovább, szükséges az ilyen nem épen lényegtelen kérdést kifordított állapotban is bemutatni, még az esetben is, ha ezáltal a kezdők tudásában némi zavart idéznénk elő. De térjünk a dologra, s vegyük Balogh ur állításait elő, s mutassuk be azokat más megvilágításban, minden mellékes érdek nélkül, csupán az óhajtott sőt kért „természeti törvények“ és a „gyakorlatból merített tapasztalatok“ fegyverével szállván ki a porondra. Lássuk elősször is a hangyasavat. Hogy a hangyasavra szükség van a méhek háztartásában, azt Balogh ur sem vonja kétségbe cikkének elején azt mondván* Szükségvan a hangyasavra a méz konzerválása szempontjából is, és ebberf minden szakiró egyetért“ továbbá,, Miután azonban a hangyasav úgy a pecsételt, mint a pecsételetlen mézben feltalálható ha valóban igaz volna is, hogy a hangyasav a felső kijárón át elillanna is, nagy jelentőséget ennek nem tulajdoníthatunk.“ Tehát mig előbb a hangyasav szükségesség elismeri; Balogh ur, később már nem tartja ezt olyan fontosnak a méhek szempontjából, hanem a felső kijáró kedvéért engedi, hogy ez a szükséges anyag a felső kijárón eltávozhassék. Ez itt olyan állítás, melyet nékem cáfolnom felesleges, mivel az állító önönmagát megcáfolta. Ezzel végezvén, menjünk tovább. „Chorus ur zsek sokszor 20 és még több anyabölcsőt is építenek, amelyek mind fel használhatók. Minthogy az anyátlanság a törzs méheit mindig heves izga- galomba hozza, azért a méhek a királynők felnevelésére kiszemelt lárvák kiválasztásában nem nagyon szigorúak. Ezen célra sokszor négy-öt napos lárvákat is kiválasztanak, de ezekből azután kisebb és kevésbbé munkabíró királynők is keletkeznek. Azért két-három nap múlva a kaptárt ki kell nyitni és minden már fedett anyabölcsőt ki kell vágni, úgy hogy biztosak legyünk abban, hogy a királynők csak fiatalabb lárvákból lesznek felnevelve. Az amerikaiak már régebben legjobb törzsükből bepetézett lépsávakat vágtak ki, azokat üres lépdarabokra rá ragasztva meganyátlanitott népekbe tették. Minden második petének eltávolítása által pompás anyabölcsőkre tettek szert, ha azon lépeket, amelyekre a bepetézett lépsávok rá vannak ragasztva, mindig két-két födetlen hasítással megtelt lép köze helyezték a meganyátlanitott népben. A bepetézett lépsár sejtjeit nagyon éles késsel kétharmadnyire megrövidítik. Ezt a i IDEGEN ÍRÓK.