Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
20-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP van a tisztesfűnek a: jó talajművelés. Ily határban, illetőleg földben nem sok haszna lessz a tisztes- fűmagvetésnek. Ellenben kevésbé jól miveit földbe szórva — a tisztesfű — a méhésznek kincset ér. A tarló virágmagot csak egyszer kell elszórni, lehetőleg ősszel rozs és buzavetésben, de szerintem folytatólagosan 4—5 éven át, hogy minden forgóban levő földre jusson belőle, vagyis úgy, hogy 4—5 év alatt minden évben legyen oly rozs vagy buzatarló, melybe ősszel tarlóvirágmagot pergettünk. Például a most ősszel elszórt mag csak egy évben lessz, mint tarlóvirág s csak akkor ismét az, ha abba a bizonyos földbe ismét őszi, vagy tavaszi kalászos vetés kerül, A mag évekig elhever a földben. Semmi ki nem pusztítja, a magja megszámlálhatatlan és nagyon apró. Egy adagban rengeteg apró mag van, tehát igen nagy területet lehet vele ritkán beszórni. Ellenben ha kis kerti ágyba vetjük el, az egy adag vetése oly sürü lessz, hogy egyik növény elfogja nyomni a másikat. A tarlóvirág mint gyom teljesen ártalmatlan. Minthogy a rozs,kerül le a földről legelébb, a rozstarlón is fejlődik legkorábban és nyújt méhecskéinknek hihetetlen bő mézforrást. Ezek után arra kérem azon méhésztársakat, a kik tarlóvirágmagot rendelnek, hogy kerti ágyba csak megismerés céljából vessenek belőle, de csak két ujjheggyel és nagyon ritkán, a mely határban ez ideig még nem volt tisztesfű és vetés utján sikerült meghonosítani, azok a méhészek fogják áldani az Istent, hogy a tisztesfűvet megteremtette a méhészek anyagi előnyére. A méhbiztositásról. Irta: Méhész Jenő. A méhbiztositás kérdése az utóbbi években mind gyakrabban kerül szőnyegre. E lap egyik programmpontját képezi eme kérdés megoldása, megvalósítása. A méhbiztositás megvalósításával már most is elkéstünk, ezt — fájdalom — bizonyítja az erdélyi betörés által kárt vallott méhészek nagy csoportja. A kérdést máról holnapra megoldani ugyan nem lehet, de ha munkához fogunk, a kérdéssel foglalkozunk, lassan, lassan célt érhetünk. Megkezdem hát én a kérdés felszínre vetését, remélve, hogy méhésztársaim közül mások is hozzászóllanak a dologhoz, s nem engedik addig levenni a napirendről, mig a kérdést meg nem oldottuk. A méhbiztositás megvalósítására két mód kínálkozik, hogy melyik a jobb, azt csak a méhészek összessége döntheti el. Mielőtt a két módozatot tárgyalnám, szükségesnek tartom a Kártérítés minőségének ismertetését. A biztosításnak véleményem szerint az lehet az egyedüli fő célja, hogy a nem saját hibájából kárt vallott méhésznek olyan segélyt adjon, hogy a kár ezáltal legalább részben megtérüljön. Nem tartom helyesnek a kár teljes megtérítését, mert ez sok visszaélésre adna alkalmat, hanem a kárt szenvedett méhésznek élőméhekkel (rajokkal) való ellátása teljesen elegendő. A teljes kártalanítás a biztosítási díjnak tulmagasra való kiszabását tenné szükségessé, mely a biztosítástól elriasztaná a méhészeket. Elégedjünk meg tehát egyelőre, ha a biztosítás olyan formán köthető, hogy a biztositó szövetkezet a károsult tagot díjtalanul ellátja élő- méh családokkal, ezáltal módot nyújt arra, hogy méhészetét aránylag kevés költséggel helyre állítsa. Fontos dolog az is, hogy a biztosítási dij a méhész által minél könnyebben kifizethető legyen, mert különösen nagy pénzbeli dij mellett senki sem biztosit. A biztosítás véleményem szerint csak szövetkezeti utón valósítható meg a következőképen : A biztosítani akaró méhészek egy szövetkezetbe tömörülnek. Tegyük fel, hogy kerül össze 300 biztosítani akaró méhész, tehát ezek 300-an alkotnak egy társaságot olyan kötés mellett, hogy ha a társaság tagjai közül valakit valami szerencsétlenség ér, ezt a tagot a többiek kötelesek ingyen raj adása által támogatni abban, hogy méhészetét újra üzembe helyezhesse. Egy ilyen 300 taggal biró szövetkezet, ha a tagok évente csak egy egy rajt fizetnének is természetben biztosítási dij képen, már akkor is évente 3 db 100 családos nagyméhészet újra üzembehelyezését eszközölhetnék. Ez az egyik mód. Tekintetbe keil azonban venni azt is, hogy pl. a keltésrothadás olykor egy egész vidék méhészetét tőn«re teszi, ha most már a biztositó szőMinden vérbeli méhész járatja i „Méhészeti Hetilapot", mert ee az egyetlen ée legtartalmasabb hetilap.
