Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-09 / 2. szám

Mátészalka, 1914. január 9. 2. szám. I. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanitóknak és községi közegeknek egész évre? 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Mese egy útról, melyet egyenesnek mondanak, vagy egy néhány egyenes szó az illetékesekhez.

Nyájas olvasónk, ne vedd rósz néven, hogy — a mozdulóban közönybe fuladt érdeklődésed felkeltése végett — egy kis jámbor csalafintasággal itt holmi mesét emlegetünk. Pedig nem lágy álomba ringató meséről lészen itt szó, hanem egy rideg valóságról. Sőt stílszerűen mondhatnék egy nyaktörően rideg valóságról, szólván arról a hepe-hupás útról, melyhez oly sok feltörő remény fűződött. És bocsáss meg, hogy ezzel az agyoncsépelt, letárgyalt témával ismét zaklatunk. De ez nem a mi hibánk. Ha egy bűnös ugyanazt a bűnt húszszor követi el, nem a biró tehet arról, hogy ugyanannyiszor ugyanazt a sablonos ittlétét kénytelen hozni. És ha a községi vezetőség évek óta ugyanazt a bűnös mulasztást követi el, megint nem mi tehetünk arról, hogy őt ugyanarra ismételten és ismételten figyelmeztetnünk kell.

Az utcáról.

öreg koldusasszony áll az utcasarkon;

Alig van rajta néhány ócska rongy.

Arcába fu a fagy, a téli szellő S felsír a karján alvó kis poronty.

Szederjes tenyerét könyörögve nyújtja Egy kis alamizsna, nehány fillér után.

De hiába I — A sok gazdag ur és dáma Mind, mind elkerüli s megy a maga utján.

Heliotrop-illat hogy’ is férne össze A szurtos, szegényes paraszti gúnyával? — Törődik is az ur a szegény emberrel, Ügyével-bajával, — szomorú sorsával?!

Füley Lajos dr.

A máramarosi schizma-per előzményei.

Múlt hó 29.-én kezdte meg Dr. Tóth Aurél debreceni Ítélőtáblái biró Máramaros- szigeten annak a monstre-pörnek a tárgyalását, amely hivatva van világosságot gyújtani a máramarosi szegény, elmaradott ruthén nép között grasszáló nagy mételynek, az úgynevezett schizmának sötét labirintusaiban.

Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND.

Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY.

Az állomáshoz vezető arról az útról lesz itt szó, melyet büszkén és humorral „egyenesének neveznek. Pedig azt hisszük, ez az ut nem egészen egyenes. Finom mérnöki műszerek nélkül is megállapítható, hogy ezen az utón való jártunkban hol merész hajlású dombokra lendülünk, hol pedig örvénylő völgyekbe zuhanunk. Megengedjük, hogy a hegyek és völgyek ily gazdag változatossága szemgyönyörködtető természeti szépség. De ennek az útnak mégsem az volna a célja. Ezt azt utat nem pénzüket elkölteni akaró gazdag turisták veszik igénybe, hanem jobbára egy néhány garas kereset után futkosó szegény emberek, ezeknek a szempontjából pedig az útnak olyannak kell lennie, hogy a rajta való közlekedés minél kényelmesebb, könnyebb és biztonságosabb legyen. Ez az ut mai állapotában azonban száraz időben úgy fest, mintha a számum viharja dúlta volna fel, esős időben pedig olyan viztenger, hogy a tengeri hatalmak bátran flottatüntetést rendezhetnének rajta.

De térjünk vissza az útnak fejlődési történetére. Mert ennek históriája

A tárgyalás előreláthatólag négy hónapig fog tartani. A vádlottak száma nyolcvan- négy, a tanuké kétszerannyi. A vádat Dr Illés Andor máramarosszigeti kir. ügyész állította össze ötvennyolc nyomtatott ivoldalon. A lefoglalt bűnjelek — könyvek, röpiratok, orosz újságok — egy vasúti vaggonban nem férnének el. Ezt a halmaz papirost böngézte át az ügyész, vádirata készítésénél. A dolog fárasztó volt, de könnyen ment, mert Dr. Illés Andor maga is ruthén vallásu ember, orosz papnak a fia s igy érti a rutsén nyelvet. A védelmet tiz elsőrangú szigeti ügyvéd látja el, de vannak értelmesebb ruthén vádlottak, akik maguk védik magukat. Különben jól magyarul csak nyolc tud közülök.

Itt a szomszédunkban folyik a nagy per s talán kevesen tudják, mi e per anyaga. Én sokáig éltem a ruthének között, sokat tanulmányoztam a máramarosi schizmát. Olvastam és Írtam róla rengeteget, érintkeztem aschiz- matikus falvak gör. kath. lelkészeivel, egynéhányszor tanulmányozás céljából künn voltam Brenner Mihály szigeti vizsgálóbíróval a falvakban történt nyomozásokon, sokat beszélgettünk a vád készítése alatt az ügyésszel, ismerek egy-két főkolompost a vádlottak közül, azért úgy vélem, sikerül némi felvilágosítást

Szerkesztőség: a felelős szerkesztenél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

van, mint mindennek nálunk, hol a bolhát eleinte szóval és papiroson elefánttá hizlalják, hogy az ilykép felfúvódott elefántot aztán a közrészvétlenség posványában elsorvadni engedjék. Tehát jó néhány évvel ezelőtt agitáltak és mozgal- maztak oly útnak a létesítése iránt, mely a várost a vasúti állomással a legrövidebb irányban kösse össze. Két évvel ezelőtt sikerült végre a városnak ily utat létesítenie. Azaz rosszul mondom, mert a város az utat nem létesítette, hanem az egyszerűen neki az ölébe pottyant egy helybeli cég jóvoltából, mely az állomás és a város közti területet parcellázás céljaira megvette, abból minden ellenszolgáltatás nélkül kihasítván a most használatban levő egyenes utat. Az ily módon felajánlott ajándékot a város nem utasíthatta vissza, — bár ily nagystílű vélemények is hallatszottak — de az ajándékba kapott ut birtokában a városi vezetőség minden elképzelhető mulasztást szinte lelkiismeretes gondossággal elkövetett arra, hogy ezen ut fejlődő képessegét megakaszsza és azt a község kifelé és befelé való forgalmának nélkülözhetetlen, mert természetes közlenyujtani erről a nagy perről és annak előzményeiről e rövid tárca keretében. Hogy megértsük a schizma mibenlétét, néhány gondolatot kell előrebocsátanom.

A keresztény vallás egységes volt Krisztus alapítása óta egészen 1059. junius 16.-áig, amikor Konstantinápolyban székelő keletrómai császár, — a Róma ellen áskálódó konstantinápolyi püspök bujtogatására — kimondotta a keleten élő kereszténység elszakadását Rómától. Ezzel tehát megszűnt a római, katho- likus vallás és a görög, keleti vallás közössége. A keletiek elszakadását a hatalmi kérdés okozta. A római püspök, mint Szent Péter jogutódja, az egész kereszténség feje volt, de a római császárság székvárosának (Kons- tantinápolynak) püspöke, pátriárchája, nem nyugodott bele a pápa primátusába s igy állott be a szakadás. Dogmatikus különbség kevés volt a két ág között. Ezen görögkeleti vallásra később áttértek a balkáni népek mind és Nagy-oroszország.

A római pápa hatalmi köréből kilépett ezen szakadárok, vagyis göfög-keletiek közül igen sokan visszatértek a pápa fenhatósága alá 1439.-ben a flórenci zsinaton. Oly kikötéssel azonban, hogy a régi görög nyelvet tovább is használhatják szertartásaiknál, papjaik