Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-27 / 9. szám
Mátészalka, 1914. február 27. 9. szám. I. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Az ipartestületek feladatai. A korlátlan iparszabadság elve, mely a céhrendszer eltörlését eredményezte, hamarosan azon meggyőződésre vezette az ipari köröket, hogy a szabad ipar rendszere kellő biztosítékok nélkül, rendetlenségeket, károkat okoz, minél fogva az iparszabadság is megkövetel bizonyos biztosítékokat. Az ipar fejlődésének biztosítása feltétlenül megkövetelte oly szervnek létesítését, mely a közös érdekek érvényesítésével foglalkozik, az ipar képviseletét képezi, melynek feladata az iper haladását kellő eszközökkel biztosítani és előmozdítani, kétséget nem szenved tehát, hogy az iparszabadság korszakában is, az ipar, testületi szervezetet igényel. A törvény, mely az ipartestületek létesítéséről intézkedik és a megataku- lást könnyíteni iparkodik, a kényszertagsággal pedig működésűket biztosítani igyekszik, bizonyos célok szolgálatába, nagyobb feladatok keresztülvitelére kívánta felhasználni az ipartestületeket. A feladatok, melyeket a törvény szelleme az ipartestületek működéséhez fűzött, igen fontosak. Felügyelet a tanonc- viszonyokra, gondoskodás az ipariskolák létesítéséről, fenntartásáról, szakszerű felügyeletéről, az önsegély alapján saját tagjainak aggkori biztosítása, különféle önsegélyző egyesületek létesítése, kiállítások, tanfolyamok, felolvasások rendezése, szakkönyvtárak, szaklapok létesítése stb. volnának hivatva az ipartestületek jelentőségét emelni. Az ipartestületek gondoskodásának tárgyát kell képeznie, hogy az iparosok és segédek között rendezett viszonyok álljanak fenn, hogy a tanoncok ügye rendez- tessék, hogy az iparosok és tanoncok, vagy segédek között felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető működés biztositassék, hogy az iparosok érdekei szövetkezetek alakítása által előmozdittassék, hogy a hatóságok az iparügy tekintetében kellőleg tájékoztassanak. A törvény intenciója szerint az ipartestületek célja kettős, általános és gyakorlati értékű, amelyek közül természetesen a gyakorlati cél a legfon- ; tosabb, de amit azonban — sajnos — legtöbbnyire elhanyagolnak. Az ipartestületek ma úgyszólván csak a testületi adminisztrációs ténykedésekre szorítkoznak, a gazdasági és gyakorlati érdekek azonban a leg- kevésbbé mozdittatnak elő. Pedig a törvény szelleme és intenciója sok közhasznú intézmény létesítését tette lehetővé az ipartestületeknek. Ilyenek például nyugdíj egylet, rokkant egylet, segítő, temetkező egylet, könyvtár, olvasókör, inas-, segédmunkakiállitás, munkásfogadó, munkaközvetítő, szövetkezet, közös műhely, árucsarnok, továbbképző tanfolyamok, inasotthon stb. Mindezekből azonban alig van valami az ipartestületek kebelében. Pedig addig is, mig az általános és kötelező nyugdíj biztosítás eszméje az idők folyamán megvalósulhat, mindenesetre jó kisegítő eszköz lehetne az ipartestületek által szervezett és fenntartott rokkantegylet. A favágó. Válás. Eljött hát ez is: a válás perce, * Szakítanunk kell, aranyos szivem ! Szemembe a könnyek árja tolul, Mintha körültem sima minden S tort ülne kínzó szenvedés . . . A válás Tőled oly nehéz! Vérző szivem fájón összeszorul, Verése eláll majd meg fut, szalad . . . — Eszembe jut sok kellemes óra A kertben s rózsás ablakod alatt ... — Vonatod füttye a távolba vész . . . A válás Tőled oly nehéz! Zsebkendőmet lobogtatom feléd Mig csak látlak édes angyalom. S szemednek fényét, arcod mosolyát Egyre nézem, tovább kutatom ... S szemem vakon a messzeségbe néz . . . A válás Tőled oly’ nagyon nehéz! —es. A téli reggel köde felszálott a tájról s a havas akácokon úgy csüngött a zuzmarás moszat, mint a karácsonyfákon az ezüstfonál, melyről a gyermekkezek lopkodták az aranydiót, aranyalmát. Kikódorogtam vackomból én is s leláboltam kertem végén sorakozó öreg akácoshoz, honnan tompa fejszecsapások püf- fögtek át a szálló ködön. Odalenn két zuzmarás bajuszu vén paraszt döntögette az elvénült akácfákat. A kemény tél ráfanyaritott az irtásra. Minden második fát kivétettem. Maradt még ott igy is szép sor. Biztos védelem azúrokkal együtt ember-állat ellen igy is. Mikor leértem a két zuzmarás fejszés- hez, tisztességtudóan megbökte kalapja karimáját mindakettő. — 'csörtessék a Jézus — mondák beesőiéit !. — Mindörökké! Hát, hogy megy a munka emberek? — kérdeztem, hogy csak kérdezzek valamit, mivelhogy magam is láttam, hogy kegyetlenül gőzölög a két ember szája. Olyanokat fújtak minden lecsapás után, j mint a rossz sip a régi orgonánkon. — Bizony nehezen, tisztelendő uram, I — felelte a ködmönös egyik, — kutyakemény az akácfa. Meg oszt vén is e. Teli van görcscsel, hogy a féreg rágja meg a győkrit. — Na na, — csititgattam — ha minden vén fát a féreg rágna meg, magától dőlne ki mind. Magukra akkor kevés szükség volna. — Nem azért mondom, kérem alásan. De egy kis gyantázás nem ártana, ebbe a farkashidegben. — És sunyin pislantott hol rám, hol msg a társára. — Ohó, hát innen fuj a szél! No jöjjenek be, majd kerül tán valami, amitől egy kis meleget szednek magukba. Hátha puhább lesz azután az akácfa. A másik emberem mindezideig egy árva szót se szólt, csak püfölte a vén fatörzset nagy szuszogással. Most azonban, mikor meghallotta, hogy mit Ígértem, eleresztette a balta nyelét és rám vetette bozontos szemét valami nagy elszántsággal, mintha fontos ügyet szeretne rám bízni. De aztán csak meggondolta magát és egyet rántott a lelógó vállán s jött utánunk a kerten keresztül. Mikor beérkesztünk a konyhába, kérges tenyereiket a tűz felé terjesztették. Melegedtek. Addig én elékeritettem a pálinkát, mely a disznóöléstől maradt. Akkor a hentes nyakait belőle. Milyen jó, hogy hagyott belőle, most ezt a két öreg magyart úrrá teszem a maradékkal.
