Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-01-23 / 4. szám
MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. január 23. 2. vásárló tőkéseket mentette ki teljesen a finanszírozó bank, de a bankokat is tönkre tették a pénznélküli földvásárlók és a láz, mely a pénzintézeket is föld- vásárlásokb.i sodorta. Szerintem tehát nem az első betegség, a háború, hanem a második kórság, a túlhajtott, a meggondolatlan, a minden számítás nélKUii parcellázás okozta a közgazda- sági, az általános passzivitást. Nos ezen szerény véleményem szerint, a hason- szenvi gyógyászat utján lehet és kell segíteni. A megvásárolt, sőt ki nem fizetett földbirtokokat, a legkisebb par- ce Iákat is, azért szerezték meg a spe- j kulánsok — most már látjuk, hogy 1 teljesen helytelenül — hogy az azoic emelkedésben levő konjukturáját kihasználva, magasabb árkülönbözettel kézről-kézre tovább adják. Ez nem sikerült. A föld, ez egyetlen objektum, j nem is ily nemtelen célra van. A földet csak annak szabad birtokába vennie, aki érti annak modern, de becsületes hasznosítását, kihasználását. Mindezekért csak egy expediens van számunkra és pedig a legelső, a legfőbb, mondhatnám, az egyetlen pénztermő forrás megnyitása: a földek intenzív megmunkálása. Két szemet kell ott termelni, ahol eddig csak egy termett. Két teli kalászt kell ott a földből kinövesztenünk, ahol eddig csak egyet produkáltunk. Mert, ha bő termés van, akkor lesz pénz az egész vonalon. A gazdáktól függ tehát minden. (Wen der Bauer hat, hat der Kaiser áuch!) Ha a gazdának van pénze, akkor keres majd abból, megél majd abból az egész ország is. Ha a gazdának pénze van, jut abból a gépgyárosnak, a kereskedőnek, az iparosnek, a művészeknek, az orvosnak, az ügyvédnek, az újságírónak, szóval mindenkinek egyaránt. A rossz termés Ínséget, pusztulást, a jó termés nekem? Talán boldogabb volnék? Semmiesetre. Hja, maga azt hiszi, hogy még mindig az az élénk leány vagyok, aki két év előtt voltam ? Eszébe jutott a hűséges szivem. Nem barátom! Én az élettel dacoló komoly leány lettem. Ha nyugtalankodnék miattam, megnyugtathatom, hogy valóságos jégkolosz- szussá fagytam. Csak nem akar fázni és dideregni ? Igen! ír maga még valamit az ideálizmusról, így: »Nemesen érezni, de szabadon mindentől és mindenkitől függetlenül a saját meggyőződésünk szerint . . .« stb. Boldog ember! Menyire csodálom e nagy erkölcsi bátorságát, De ezt a maga 29 esztendejével lehet megtenni. Mint az opere legtehetségesebb növendéke oda rúghat az akadálynak, mely egyéni életének útjában áll. Mig mi ? Legeslegjobb esetben férjhez megyünk ahoz, akit nem imádunk, még csak nem is szeretünk, legfeljebb ha Hálhatunk! — Én a magam életét akkor élném igazán, ha anyagilag független volnék. Az volna aztán az élet! A gyönyörű, a szép! A jóvőmet illetőleg nem tudok megállapodásra jutni. Most például az van eszemben, hogy megvárom, mig hires énekes lesz — addig az én vágyaim elhalkulnak — gondos őre, felvigyázója leszek addig is életének. Mert hej azok a nők! Ezt a missiót szántam magamnak a maga életével kapcsolatban. Ugye nemes vagyok! Még sok írni valóm volna, dehát mit fogok irni legközelebb, ha most mindent egyszerre megírok. Isten vele! Üdvözli Erzsiké. megújhodást, gazdasági újjászületést, feltámadást: pénzt jelent. A gazdák sorsa az ország sorsa. A gazdák kezében vagyunk mindannyian, tőlük függ tehát, az ő produktivitásától és lelkiismeretétől, hogy meddig fogunk még sínylődni ? A „Halálsorompó“ áldozata. Kocsord község vasúti és országúti keresztezésénél halálos szerencsétlenség történt f. hó 19-én estefelé. Mióta a budapesti vasúti sorompót találóan halálsorompónak nevezték el, ez a név legjobban illetné meg a Mátészalka körül fekvő vasúti és országúti keresztezéseket. Azért mondjuk, hogy csak illetné, mert ezeken a helyeken őrház ugyan van, de sorompó nincs. A sorompók hiánya nem volna olyan nagy baj, de az már kész veszedelem, hogy minden egyes keresztezésnek olyan a fekvése, hogy csak abban a pillanatban lehet végigtekinteni a síneken, mikor már rajta vagyunk. Tíz lépéssel előbb még vagy a töltés vagy a fasor teljesen eltakarja a kilátást a sínekre. A legveszedelmesebb átjárók a kocsordi átjáró, hol a szerencsétlenség történt, továbbá a Meggyes, Györtelek, Nagyecsed-felé vezető átjárók. Szinte érthetetlen, hogy történt igy az építkezés, de ha már igy történt, kötelezni kellett volna a vasúttársaságokat arra, hogy ezeken a helyeken sorompót emeljenek. Sorompó nélkül minek ott az őrház? Ha eddig emiatt felszólalás történt, mindig azzal háritották el az épikezést, hogy még sohasem történt semmi baj. Ez igaz. De a társaság sohasem látta azokat a jeleneteket, mikor a kocsikban vagy szekeren ülők holttárémült arccal ugrottak fel s félőrülten vágtak a lovak közé, hogy elsuhanjanak a húsz lépésnyire robogó vonat halálos taszítása elől. Január 19-én a mátészalkai vásárról indult hazafelé szekerén Szűcs Gyula nagy- ecsedi gazdálkodó. Szekerén ültek még Bulyáki András, Sarkadi Dániel és felesége Murguly Terca. Kocsord előtt találkoztak az utón Bulyáki-Sándorral, ki a vásáron tehenét eladva, gyalog indult hazafelé Nagyecsedre. Felvették magukhoz a szekérre. Alig haladtak pár száz métert, a kocsordi vashidhoz érkeztek, hol az ut a sínekkel kereszteződik. A vonatot csak akkor vették észre, mikor már lehetetlen volt előre kitérni. A két ló még lejutott a sínről, de a szekeret, mint a pelyhet vágta el a vonat maga elől. Szinte csodával hatásos, hogy csak két áldozata lett a halálsorompónak. Bulyáki Sándor azonnal meghalt, Bulyáki Andrásnak egész jobb oldala összeroncsolódott, összes bordái betörtek, úgy, hogy a halállal vívódik. Szűcs Gyula a fején sérült meg, mig Sarkadi Dániel és felesége sértetlenek maradtak. A lovaknak sem történt semmi bajuk. Ez a szerecsétlenség lesz talán szerencséje a környék lakosságának, mert bizonyára szóba kerül ismét a sorompók ügye. A szerencsétlen gazdálkodónak felesége és négy leánya maradt hátra, kik kártérítésért pert indítanak a vasúttársaság ellen. — f Vigyázzanak a kivándorlók! A belügyminiszter leirata sz amerikai munkahiányról. Leirat érkezett a szatmári rendőrfőkapi- tányi hivatalhoz a kivándorlás dolgában a belügyminisztertől, aki a legszélesebb körben igyekszik mozgósitani a hatóságot a kivándorlás korlátozása és a kivándorlók védelme érdekében. A belügyminiszter mai rendelete az amerikai munkaviszonyokra mutat rá és a kivándorlók partraszállásának az akadályáit ismerteti. — Ez a rendelet a következő: Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban főleg a vas- és acéliparágak terén történt üzemkorlátozások folytán igen nagy a munkanélküliek száma és ez a munkásoknak folytatólagos újabb elbocsátás által folyton növekedik. Valószínű, hogy az ottani közgazdasági helyzetnek javulása a közel jövőben alig várható, sőt ellenkezőleg, számos jelből a viszonyok rosszabbodására lehet következtetni. Erre való tekintettel az Egyesült Államokban a bevándorlási törvény rendelke- zéseit is a legnagyobb szigorral alkalmazzák és pedig olyannyira, hogy még Ellis Islandon át Kanadába való kivándorlás is gyakran nehézségekbe ütközik. Felhívom tehát Cimet, hogy mindezekre alantas hatóságait és ezek utján a lakosságot, főleg a kivándorolni szándékozókat figyelmeztesse és hasson oda, hogy utóbbiak salát jól felfogott érdekükben utazási szándékukról mondjanak le vagy legalább is azt halasszák el addig, mig a közgazdasági viszonyok jobb hire érkezik, mert ezidő szerint kereset hiányában nélkülözésnek tennék ki magukat. Sándor János sk. belügyminiszter. Ennek a rendeletnek azonban sehogy sem lehet érvényt szerezni, mert a kivándorlási ügynökök elvették a legtöbb ember ítélőképességét s ha az útlevél kiállító hivatalból, illetve a lebeszéléstől máskép szabadulni nem tud, kifogással menti ki magát és a hagyományos virtushoz híven hozzá teszi: — csak azért is! . . . A szerencsétlen kivándorlók azt hiszik, hogy azért akarják visszatartani szép szóval őket, mert Amerikában mostanában több aranyhegy nő, mint azelőtt és ezt az urak irigyelik tőlük. Persze arra nem gondolnak, hogy az aranyhegyek legelsőbben az urakat vonzanák ki tengerentúlra. Hiszen ma mindenréteg nyögi a siralmas 1913. év szeszélyeit. Talán egy segítség volna, — egy bizonyíték, amivel még a nyakas magyart is meg lehetne győzni, hogy t. i. nyomassanak ki egy felvilágosító füzetben néhányat azokból a napjainkban százával érkező siralmas, panaszkodó levelekből, melyek Amerikából érkeznek és osszák szét az ország lakossága között. Hivatalos rész. A fegyvertartási engedéllyel biró mátészalkai lakosok felhivatnak, hogy engedélyüket újítsák meg. ■ Hirdetések jutányos áron felvétetnek a j „Mátészalkai Újság“ kiadóhivatalában, j ....... 3
