Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-01-23 / 4. szám
1914. január 23. Tollhegygyel. Egy néhány napon keresztül a női erkölcs különféle szervirozásban dús terítékre került. A Turcsányi Elza sirhantjára a női erkölcsről emélkedő okoskodások egész katakombáját emelte a cinikus humor és a komolykodó bölcselkedés. És nem a kiengesztelődés és fájó részvét érzelmeiből, hanem a gúnyolódó szertelenkedés szégyenköveiből. Pedig e nő halálának a körülményei semmi összetüggésben nincsenek az ő erkölcsös, vagy erkölcstelen életével. Ép úgy eshetett volna rablógyilkosság áldozatául, ha legendás vagyonát nem egy férfi gavallér szerelme ontja elébe, hanem az örökségképen szállott volna reá és ha nem a szépsége teljében az emberi szenvedélyt felkorbálcsolóan érdekes courtizan, hanem egy elfonnyadt szent életű nő lett volna. De hát e szegény leánynak gondosan ápolt teste a boncasztalra kerülvén, — lelke, életének erkölcse is a társadalombölcselők és morálisták morgueaujába került, melyre pedig életében nem sok gondot fordíthatott. És bizonyos vigyorgó kárörömmel felvetik a kérdést, hogy érdemes volt-e neki a szennyes konyha homályát az erkölcsi törvények némi oldalba lökésével a puha, káprázatos jólét élvezeteivel felcserélni, holott máskülönben talán egy brutális részeges férj és lerongyolódott porontyok családi körében az örök üdvösség boldog tudatával hunyhatta volna le a szemét. Pedig e kérdésre még felelet sem kell, mert gazdagnak lenni igy is érdemes, bárha a gazdag ember ki van téve annak, hogy saját nyolcvan lóerős automobiljából kizökkenve, agyát egy telegráfpóznához locscsantja. A halálnak ily privilegizált neme — mint például a rablógyilkosság is — csak a gazdag embernek jut ki, aminthogy visszont a gépkerék szij- jára való csavarodás csak a szegény ember végzete. Ami pedig a Turcsányi vagyonszerzésének erkölcsi oldalát illeti, az e fölötti elmélkedéssel egy jó néháy ezer évvel már lekéstünk. Legalább ennyi idő óta van váltságdíja és ára a női erkölcsnek. És mi igazán nem látjuk be, hogy ha szabad vogyont, jólétet és hírnevet szerezni az agyvelővel és idegekkel, mért ne tehetné ugyanezt a nő testének a szépségével. Hogy emez a társadalomi erkölcsökbe ütközik? Hát az úgynevezett gazdasági tevékenységgel szerzett nagy vagyonokhoz nem tapad-e a kizsákmányolás, akiuzsorá- zás és a csalás sokkal rombolóbb erkölcstelensége? Inkább a végzetszerüség ki- türkészhetetlen misztikuma, de egyben emberi szempontból megnyugtató társadalmi jelenség is, hogy a bécsi gyáros — az újsághírek szerint — proletár munkásainak hallatlan kizsákmányolásával összeharácsolt óriás vagyonának egy töredéke egy proletár leány kezébe kerül, hogy ilykép a bóditó mámor önfeledt perceiben elszivárgóit bőségfölösleg megfelő körforgás után talán egy tisztes] család becsületes exes- tenciáját s jólétét mentse meg. De különben minden okoskodás helyett szeretnék megszavaztatni ezer asszonyt, hogy közülök hányán cserélték volna fel családi helyzetüket e courtizánéval. Bizonyára lennének elegen, kik családi boldogságuk melegét többre becsülnék az áruba bocsátott szerelem nyújtotta minden hiú pompánál és hideg ragyogásnál, de ez megint csak a társadalmi helyzet egyéni értékelésének MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG a dolga, melyhez az erkölcsnek semmi köze. De hogy a családi körben való megmaradás mellett és az azzal együtt járó polgári megbecsültetés élvezetében hány asszony volna hajlandó ellátni' csak úgy mellékesen ennek — a jutalmazásban exo- tikusan bőkezű gyárosnak szerelmi szükségletét, — arra válaszolni se mernék. De felesleges is, midőn maga a poetikus szé- pitgetésektől mentes kegyetlen élet megadta már erre a választ azzal, hogy a bécsi gyáros már eddig is vagy nyolsszáz ajánlkozó levelet kapott a női nem minden rétegéből, kezdve az első ballépésében most sántikáló ártatlan leánytól a tisztes családanyáig. A felületes sentimentálizmus valami bus csüggedéssel elszomorodnék azon, hogy az agyonbecézett, lánglelkü költőktől szférikus magasságasságokba helyezett tiszta női erény csak egy fantom, mely csak addig marad érintetlenül, mig a csábos kisértés azt az erkölcsi posta- mentum magaslatáról le nem rántja. Valahogy úgy tetszenék, hogy minden nőben virtualiter benne lappang a hűség megszegésére való hajlam és annak tényleges lehetősége csak attól függ, hogy az illető nő reátalál-e az életében arra a médiumra, kiben azok a társadalmi, természeti s vagyoni körülmények egyesülnek, melyeknek együttes ható ereje képes erkölcsileg egyensúlyozott lelkét nyugalmából az érzések és indulatok viharzó lelki állapotába kilendíteni. Pedig mindez — ha igy volna is — nem bizonyít a női erény absolut hiánya mellett, hanem inkább annak absolut volta ellen. Nincs absolut női erény, a minthogy minden, ami emberi, legyen az bármily emberi hiba. vagy erénybeli tulajdonság, nem lehet általános, minden körülmények között feltétlenül érvényesülő és elnyomhatatlan, hanem csak viszonylagos valami. A férfibecsületesség sem absolute megtámadhatatlan és megingathatatlan, mert hisz’ még a legedzettebb és legfegyel- mezettebb férfiúi becsületérzés is megtán- torodik és összeroppan bizonyos mérvű vagyoni vagy egyéb előnyöknek a legkeményebb jellemet is legyőző kisértése alatt. Hogy kivánhatnók épen az érzelmiekben hullámzóbb és ingadozóbb természetű női nemtől, hogy tulajdonságaiban tökéletesebb s korlátlanabb legyen! A bécsi gyáros nyolcszáz ajánlatot kapott, de ő valamennyit azzal a kézlegyintéssel dobta el, hogy mily ostobák a nők. Első pillanatra majdnem komikus, hogy ő nyilatkozik igy a nőkről, kit saját nemében nem a legkiválóbb, sőt intellektuális tekintetben nagyon is primitiv készültségü nő ily kivételes módon lebilincselt. Pedig valószínű, hogy ő nagyon is tisztában van a nőkkel. Az Elzájában sem látott bálványideált, hanem szerette hibáival, bűneivel és fogyatékosságaival együtt, úgy, amint volt. Valami lelki vagy testi tulajdonsága — tán hangjának a melegsége — ragadta meg, mit más nőben eddig nem keresett s most már más nőben feltalálhatni sem hisz. Ami nekünk érthetetlen s groteszk, ez neki fájdalmasan természetes. Mert a szerelem nemcsak vak, de némelykor dupla és nagyitó szemüvegen is néz . . . Szikra. Legjobb szórakozó hely: az,Apolló' mozgószinház. 3. HÍREK. Tisztelettel felkérjük vidéki olvasóinkat, hogy előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedj enek. Nehogy a lap szétküldése akadályt szenvedjen. Helyreigazítás, A Nőegylet múlt heti közgyűlésén az uj választmányi tagok sorába Schwartz Józsefné úrnőt is beválasztotta a Nőegylet, ki azonban előző tudósításunkból tévedésből kimaradt. A Nőegylet báljára utólag megváltották jegyeiket Berger Jenő (Nagykároly) és Klein Ignác (Nábrád) 10—10 K., Szőke Béla (Debrecen) 5 K.-val. Fogadják ez utón a Nőegylet hálás köszönetét. Felüladakoztak a pásztorjátékra. Lapunk múlt számában közzétett nyilvános elszámolás óta a következő felüladakozások folytak be a rk. egyház által rendezett pásztor- játékkal egybekötött mulatság költségeinek gyarapitásásoz. Budaházy Sándorné 4 kor., N. N. 10 korona. Fogadják a nemesszivü adakozók a rendezőség hálás köszönetét. Szagos lesz az utca, merre, merre, merre járok ... A csürhe tudvalevőleg a Gyár-utcán szokta naponkénti sétáját kétszer megtenni. Délelőtt és délután, a kondás hangos tülkölése mellett. Úgy látszik, hogy a sertések ára tetemesen felszökkent, mert a séta hangversenyt rendező sertéshadat láthatólag megbecsüli a kondás. Bizonyára ezért történik, hogy a sertéseknek csak az aszfalton szabad járni sétájukkor. A sertések ez urizálásának azonban eklatáns bizonyítékai ott maradnak naponként az aszfalt-járdán és igy aktuálisan valóra válik a régi nóta, hogy »szagos lesz az utca, mere járok«. Tekintve, hogy a Gyár-utcában van városunk két temploma, minden iskolája, jó lenne mégis megtiltani a sertéseknek, hogy ne az aszfalton járjanak. Vagy a sertésnek mégtiltani nem lehet?? A takarékos főváros és az orvosok sztrájkja. Pár hete történt,-hogy a budapesti kórházak orvosai ki akarták mondani a sztrájkot, mert a főváros azzal akarta takarékoskodását megkezdeni, hogy a kórházi orvosokat szükebb ellátásra akarta fogni. Rosenberg Ignác dr. körorvosunk szép cikket irt erről a kérdésről az »Orvosok Lapjában« s megengedte, hogy »Közegészség« rovatunkban ezt mi is közölhessük. A szatmári papválasztás. A szatmári ref egyházban a dr. Kovács István távozása által megüresedett állásra vasárnap volt a választás. Választási elnökök voltak: Szabó János kocsordi lelkész és Kormány Lajos birtokos. Meg lett választva Boros Jenő 299 szavazattal, mig Juhász László györleleki lakos csak 229 szavazatot kapott. Nagy tűz Szatmáron. F. hó 17-én ki- gyuladt Szatmáron a Probst-féle gépraktár s odaégett a raktárban elhelyezett tiz cséplő garnitúra. A csendőrség megindította a nyomozást s súlyos gyanú alapján letartóztatta Lévai Mátyást, a raktár egyik tulajdonosát. Felhívás az iparosokhoz. A mátészalkai Ipartestület Elnöksége a következő felhívást adja közzé: A debreceni m. kir állami fémipar szakiskolánál február 1-én fa- és kövező tanfolyamot fognak tartani. A tanfolyam tartama 6 hét s minden második napon d. u. 2 órától 4 óráig tart. A hallgatók dijat nem fizetnek, ellátásukról és a
