Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-03 / 27. szám
2. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. julius 3. A jegyzííegyesiilet gyűlése és kirándulása. A mátészalkai járás jegyzői kara junius hó 26-án tartotta évi gyűlését, melyet minden évben egy közös kirándulással kapcsol egybe. Az idén azért választották junius 26-ikát, hogy ugyanakkor ünnepeljék meg ifj. Péchy László főszolgabíró névnapját is. Olcsvapáti községgel szemben, a Szamos bal partján ütött tábort a kirándulók csapata. Hatalmas sátort emeltek már előző nap a szilvafák és diófák árnyékában s a- mikor délután 3 órakor gyülekezett a társaság, a hosszú asztalokon már jégbehütött sör és Gyula bandája várta az érkezőket. Szamosszegi és olcsvai menyecskék három helyen is főzték, sütötték a halpaprikást, rántotthalat, halászok pedig parázs tűz mellett nyársakat szúrtak körbe, minden nyárson jófajta kecsegével és süllővel. A jegyzők karán kívül ott voltak még a meghívott vendégek is, köztük ifj. Péchy László cs. és kir. kamarás, főszolgabíró, dr. Dienes Dezső szolgabiró, Jármy András földbirtokos és fia. Jármy Elek, Csechticz- ky József apát, Király István ref. lelkész, Molnár Károly plébános, Almer Béla, Kat- hona Géza igazgató, Dr. Kaprinay Endre közjegyző, Dr. Bródy Sándor, Dr. Bartos Mihály ügyvéd, Nagy Sándor tanító, Fórris Lajos ref. lelkész, Farkas Lajos s még egy pár vendég, kiket a gyűlés a jegyzők egyesületének tiszteletbeli tagjává választott meg. Külön kell megemlékeznünk Kölcsey Bélákról is. Azért említjük többes számban, mert lehetetlen. hogy egy ember annyi mindenfelé járni-kelni, rendezni, mindenkit ellátni és mindenről gondoskodni képes legyen. Kölcsey Béla ott volt mindenütt. Az előzetes rendézést és a meghívásokat Komoróczy Jenő elnök végezte, s ő »rendelte ki« a pompás időt is a jó Istentől, igy tehát első sorban neki tartozott köszönettel a társaság, lévén a többi rendezők csak az ő segédei. Neki köszönheti a társaság, a csodahalat is. Napihirek rovatunkban megemlékezünk külön arról, hogy a györte- leki halászok egy 82 cm.-es angolnát fogtak. A laposfarku kupoltyus kigyóhalat mindenki Edirne. A múlt héten sok szomorú török járt Budapesten. Komoran, a keleti ember méla lassúságával jártak az utcákon, elnéztek a kiváncsi emberáradat fölött, mely körülöttük kavargott, hazaszállott szorongó lelkűk a szerencsétlen országba, ahonnan menekülniök kellett. Engem meghatottak ezek a fezes, fekete kabátos alakok, egy nagy nemzet pusztulásának hírnökei. A pesti nép jól bánt velük, mondhatni tisztelte őket, ahogy tisztelni szokás a rokon és barát fájdalmát. A szegény törökök jól érezték magukat nálunk. Egy éjjel, a szerkesztőségi munka után betértem egy éjszakai vendéglőbe. Kissé fáradt voltam, mert garmadával érkeztek a harctérről a táviratok. Világraszóló esemény hírét hozták: Drinápoly elesett, a hős Sükri basa kapitulált. Én még fogékony vagyok a nagy események iránt, gondolat világomat felindulásba hozta Drinápoly eleste és izgatottan végeztem a munkámat. Mulatságos és megható ilyenkor az újságíró. Ül az Íróasztalnál, a szájában cigaretta, az egyik kezében olló, a másikban a gumiarábikomos ecset, amivel a táviratokat leragasztja és megcsodálta, de senki sem evett belőle. Egy szomorú eset kis időre lehangolta a társaság jókedvét. A szemben lévő parton egy holttestet vetett ki a Szamos, kiben Fü- lep Sándor szamosszegi lakosra ismertek a halászok. A kellemesen és zajos, vidám hangulatban eltöltött délutánt este 8 órakor követte a vacsora, mely reggel 7 óráig tartott. A folyó partján levő szilvásban remek látványt nyújtott a mulató társaság. A hatalmas sátor körül 20—30 fáklya lobogott, kívül voltak elhelyezve a szekerek, lovak, tűzrakások és a sürgölődő-forgolódó szakácsnők árnyéka, hosszan elnyúló nőalakokat rajzol a pázsitra. A nyársonsült után Király István ref. lelkész emelkedett szólásra, s felköszöntötte ifj. Péchy Lászlót. Ugyancsak őt köszöntötte fel Kathona Géza, Komoróczy Jenő, dr. Dienes Dezső, Nagy Sándor, Fórris Lajos ref. lelkész. Dr. Bartos Mihály a jegyzői kart, Gö- römbey Zoltán Komoróczy Jenőt üdvözölte. Ifj. Péchy László meleg szavakkal köszönte meg az ünnepeltetést, majd Jármy András tartott nagy hatású beszédet. Verses felköszöntőt is kapott ifj. Péchy László, Tukacs Lajos ref. lelkész nem jelenhetett meg a gyűlésen s maga helyett az alábbi verset küldte Komoróczy Jenő elnöknek, melyet hangos, tetszésnyilvánítások közt Rohay Gyula olvasott fel: A mátészalkai járás közs. és körjegyzői által 1914. junius 26-án tartott gyűlésre. Vettem és köszönöm szépszavu leveled Melyben meginvitálsz, hogy legyek teveled, Teveled s azokkal, kik mint egy test s lélek, Szeretik is egymást mint édes testvérek. 4 A természet ölén ütnek sátortábort Minden jámbor község szállitván a jóbort A falu pennái gyülekeznek máris Előttük telt pohár most a kalamáris. Ott ül as elnök Ur a jólelkü Jenő Kis pörge kalapján darutoll, mint felhő, egetostromló szin-és hanghullámok szimfóniája árad a leikéből, mit megihletett a világtörténelem. Mi lesz törökországgal, mi lesz a Balkánnal, mi lesz Magyarországgal? — szörnyű nagy kérdések villámgyors zuha- tagként roskadnak agyra és szívre, ilyenkor az újságíró kiszakad életének szürke minde- napiságából, szárnyal, ő az, ki modern augur- ként felszívja leikébe az idők viharos járásának villamosságát. Idegesen ültem le a vendéglői asztalhoz, sört és kis harapnivalót rendeltem. Az éjjeli hely megszokottképét mutatta. Nőcskék, pincérlányok, gavallérjaikkal vacsorázó artistanők, megrögzött lumpok, kalandot hajszoló, éhes vérü ifjak, bécsi vigéczek, katonatisztek, egy-két külföldi tarka-barka társaság, melyet a Nóé bárkájában sodort össze az éjszaka. Színes látvány, mely felüditi a szemet. A szomszéd asztalnál egy török ur ült két nőcske társaságában, akiket nyilván itt csípett fel. Selymes, fekete szakála a mellét verte. A kicsiny fez nem fedte be egészen a fejét, látni lehetett magas, tar homlokát, amely alatt mélán, bánatosan ragyogtak a barna keleti szemek. Mikor a lányok rendeltek valamit, csak intett a pincérnek, hogy hozhatja. Hébe-hóba rámosolygott a lányokra, ! Kettévágott szivar van a pipájában, Fondor gondolatok gyűlnek vén májában. Nagyhomloku Bállá folyton gesztikulál, | Izmos, erüs karja, mint két nyárfakanál, Mindig izeg-mozog, roszban töri fejét, Gondolatainak ki tudná a végét. Ott van cingár Lányi s mellette Papp Józsi Alfa és Omega világnak két végi Akár Kasztor s Pollux összeillő párok Ők ahová lépnek, leszakad az árok. Komolyan elegáns és deli levente Rohay Szálkának szépszavu felkentje Árnyékában nyugszik k. jánosi-i Juhász Vélnéd fent bajszával nem más, mint a [Makkász. Ott van halász Csiszár és a sneidig Bállá, Aki ha törvényt tesz, sohse sandít balra De azért neki is van egy nagy hibája Nincsen a szegénynek egyetlen pulyája. És jöjjünk közelebb, azaz jöjjön Müller Kinek nagy alakját ne takarjuk füllel, Hadd lássa a világ azt az akrobatát, Aki Hodászon már rég vívja a csatát, Vannak ott többen is, kiket nem ismerek, Felölök dalolni emiatt nem merek Például Báthory? Jakab, Mangu, Kovács Végzik a tisztüket mint ülő s kalapács Van akit elhagytam, mint a sikkes Magyar Aki oly daliás, mint egy acél csavar Mi neveltük ötét, büszkék vagyunk reá Kívánom az Isten éltesse is soká, Hohó Urak! Várjunk még egy rövid percet Görömbey s Fintha még nem mondtak tercet, Pedig náluk nélkül a névsor hiányos Melynek e kettővel vége vagyon már most. Van még egy emberem, Kölcsey a költő, Amilyet nem látott hosszú ember öltő O a nagy sátorfát heteken át verte Mig más deli álmát nyugodtan heverte. Ha kihagytam volna a rendből valakit Es ha a zöngemény itt és amott sántít Bocsássa meg nekem Stiglic s Keresztszegy ] Aki — hiszem —azért nyakamat nem szegi. mondott vaiamit, s ezek nevettek, mert nem értették. A török urat ez a körülmény nem zavarta. Minek nőkkel beszélgetni? Akit Allah férfiúnak teremtett, az anélkül is meg- ! éteti magát velük. Hanem a lányok unták ezt a néma társaságot s miután jóllaktak, ásitozva néz- ' tek széjjel, integettek, köszöngettek jobbra- balra. — Szálem alejkum! — kiáltották és nevettek. Egy részeg kereskedősegéd, aki a harmadik asztelnál ült, a törökre ürítette poharát. — Allah il Allah, zengte kómikus ünepélyességgel és bambám vigyorgott. A török ur összeráncolta a homlokát és elfordult. Bánatos tekintete beleakadtaz enyémbe s éreztem, hogy szánni valónak, tehetetlen, idegennek tudja magát. Egy hajtásra kiitta a pezsgős poharát és rámordult a lányokra, hogy viselkedjenek tisztességesen. Ekkor megjelent a vendéglő köszönő embere, az üzletvezető s karján hozta Fity- firity kisaszonyt, aki esztendőket töltött a keleten és törökül is tudott. A török ur láthatóan megörült, mikor Fityfirity hazája I nyelvén szólította meg. A tekintete melegebb,
