Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-05 / 23. szám
1914. junius 5. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. A Mátészalkai Gazdakör könyvtára. A földmivelésügyi miniszter a nemrég megalakult Gazdakör könyvtára javára 135 kötet könyvet adományozott. Számonkérőszék. A vármegyei szá- monkéröszék május 25-én a főispán elnöklete alatt ülést tartott, jeien voltak llosvay Aladár alispán, Péchy István főjegyző, Gáspár Pál árvaszéki elnök, Kölcsey Ferenc főügyész, N. Szabó Antal és Madarassy Gyula bizottsági tagok. A számonkérőszék a tisztviselők félévi tevékenységét vizsgálta meg s az elért eredmény felett megelégedését fejezte ki. Helyettesítés. A főispán a Szintay Gábor halálával megüresedett aljegyzői állásra Toóth József közig, gyakornokot helyettesitette A vármegye közig, bizottsága havi ülését junius hó második péntekjén tartja. Pályázatok a megyében. Aljegyzői állások. A szakállasfalui és kővárhosszufalui körjegyzüségben újonnan rendszeresített, Fehérgyarmaton előlépés folytán megüresedett, a matolcsi körjegyzőségben újonnan rend- szeresitett községi segéd, illetve aljegyzői állásokra pályázat van hirdetve. — Nyirlu- gos községben megüresedett a segédjegyzői állás. Pályázati kérvények junius hó 14. napjáig a ligetaljai járás főszolgabirájához nyújtandók be. | j Tisza—Szamosközi Társulat közgyűlése. A Tisza—Szamosközi Ármentesitő és Belvizszabályozó társulat múlt héten tartotta első közgyűlését. A közgyűlésen Kende Zsig- mond elnökölt. Élénk vitára adott alkalmat a társulati tisztviselők javadalmazásának megállapítása. A kisgazdák és Cholnoky Imre, bér. Kováts Miklós és Sándor sokalták az előirányzatot, de végre is a választmány javaslatát fogadták el. A társulat igazgató főmérnökévé Bodnár Károlyt hívták meg. Az épitő bizottságba, amelynek az elnök, alel- nök, igazgató-főmérnök hivatalból tagjai, beválasztattak : Pethő György, Luby Béla, Ko- vásznay Zsigmond, dr. Morvay Zsigmond, Kristóf Frigyes, Horváth Bertalan, éé Baranyi Miklós, A számvizsgáló bizottság elnökévé Osztroviczky István, tagjaiul ifj. Madarassy András és Kanizsay Jenő választattak meg. A közgyűlés végre elfogadta a társulat 1914. évi költségelőirányzatát, amely szerint e szükségletek összege 2. 112,100 korona erre van 2.171,000 korona fedezet. A maradvány tehát 58,900 korona. Számlák bélyegilletéke. A közigazgatási bíróság két, az üzleti világot negymér- tékben érdeklő döntést hozott közelebb a számlák bélyegiletéke dolgában. Módunkban van a két határozattal olvasóinkat az alábbiakban megismertetni. Az elsőben a közigazgatási bíróság kimondta, hggy »mellékletként csatolt számlák a számlabélyegen kivül mellékleti bélyeggel is ellátandók és ebbe a mellékleti bélyegbe a lerótt számla bélyeg nem számítható be.« A közigazgatási bíróság 12974/913. sz. alatt ezt az elvet követkozőleg indokolta meg: Nem lehetett a panasznak helyt adni, mert panaszos panasziratában maga is beismeri hogy a megleletezett számlát, mely 10 filléres bélyegjegy felragasztásával egészítette ki 30 fillérre. Ámde a számlák, ha mellékletként használtadnak, az illetéki díjjegyzék 73 tételéhez fűzött jegyzet értel- : mében 30 filléres bélyeggel látandók el, ebbe az illetékbe pedig éppen azon megkülöm- böztetésbő! kifolyólag, melyet a hivatkozott jegyzet a számlák és egyébb okiratok között felállít, következik hogy a lerót okirati illeték ebbe a mellékleti illetékbe be nem számítható. A közigazgatási bíróság másik határozata szerint »az a számla, melyet a számlatévő nem az üzletfél, vagy más személy részére állít ki, hanem a követelés igazolásra valamely perhez csatol, nem esik számlabélyeg alá.« A közigazgatási bíróság ezt j kimondó 20.660/911. sz. Ítélete igy szól: j Az elrendelt bizonyítási eljárás során be- : szerzet sommás periratokból kitetszik hogy panaszos a hivatalos leletnek tárgyát képező számlát nem a megrendelő félnek a részére hanem a saját használatára, a perhez való csatolás végett készítette elés a keresetéhez. A alatt mellékelte. A cselédkönyvet refolmálják. A cselédkérdés nagy problémája kezdi már fog- j lalkoztatni az illetékes köröket. Rájöttek ! hosszas tapasztalatok után, hogy a cselédhiánynak nemcsak, az az oka, hogy a meglevő és helyet kereső cselédek igen drágák, I hanem az is, hogy a hatóságok annyi for- málitáshoz kötötték a cselédkönyv kiadását, j hogy ez is elriasztja a jelentkezőket. A bel- | ügyminisztérium illetékes osztályán mint értesülünk foglalkoznak a cselédügy reformjával, illetve azzal, hogy a cselédkönyv megszerzését megkönnyítsék, A mai helyzetben ha a cselédnek nincsen illetőségi bizonyítványa vagy okmánya, nem kaphat cselédkönyvet. A reform főképp ara irányul, hogy ezekben az esetekben a cseléd illetőségének megállapítására — ha csak annak megbízhatósága iránt kétely nem merül fel •— ideglenes cselédkönyvet állítsanak ki. Érdekes újítása lesz a reformnak, hogy cselédkönyvet kell adni a férjezett asszonynak is, mégpedig a férj előzetes megkérdezése nélkül. Ideiglenes cselédkönyvet fognak kiadni abban az esetben is. ha valamely cselédkönyv elveszett, mig jelenleg ilyen esetben a cseléd néha hónapokig kell hogy hely nélkül maradjon, mert az uj könyv késik s anélkül nem szabad szolgálatba állnia. Az uj vizjojf életbelépése. A vizjog- ról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikket az elmúlt évben módosította és kiegészítette a törvényhozás. Az erről szóló 1913. évi XVII1 törvénycikk végrehajtási rendelet utasítja a képviselőtestületeket, hogy minden évben legkésőbben addig az időig, amikor a községi adót kivetik, az abban az évben végzendő munkálatok költségvetését és a szükséglet fedezésére megkivántató járulékot a vízügyi bizottság javaslata alapján állapítsák meg és azt az érdekeltségi tagokra a hatóság által megállapított arányban vessék ki. A miniszter er endeletében kimondja azt is, hogy a száz lóerőt meghaladó vizeiőmü engedelmezése iránt folyamodónak kötelezettséget kell vállalnia az iránt, hogy abban az esetben ha nye- I rendő engedelme bármily okból megszűnik, az elkészített műszaki műveletet a földmivelésügyi miniszter által egyoldalúan megállapítandó összegért a szóban forgó vízerőmű létesítésére jelentkező újabb vállalkozónak vagy az államkincstárnak át kell engednie. Rendelet a hittantanitásról. A hivatalos lap közli a vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletét a hitoktatás nyelvéről a népoktatási tanintézetekben. A rendelet haEnrico pedig, aki az elmondottakat még egyszer röviden összefoglalta s minden szóra élesen súlyt vetett, hogy az kemény érte az az Arturo fülét, minden további nélkül kivágta a következőket: — Tekintettel a körülményre, kedves Arturo, hogy van okom hinni, hogy a hálószobában lelt keztyü a feleségemé, vagy be fogod nekem bizonyítani, hogy ma reggel egy másik hölgyet foadtál — s ekkor hinni fogok a bőr, a parfüm s a kéz csudálatos egyformaságában — vagy akaratom ellenére is kénytelen leszek arra, hogy a feleségem szeretőjének tartsalak. Ennyi az egész. Vigorenl Arturo hiába próbálta meg, hogy tréfával üsse el a dolgott; nem jött ki hang a torkán. Lucianának emberfölötti erőlködéssel s ugyanolyan bátorsággal sikerült ezüst csengésű kacaját hallatnia. Enrico rájuk nézett, aztán igy szólt: — Te Lucianna nevetsz,s ez túlságosan sok; te Arturo hallgatsz s ez nagyon kevés. De azért türelmesen várom a válaszodat: Sőt mi több, még egy cigarettával is megkínállak. Szereted a cigarettát? — Igen . . . szeretem. Enrico felállt, hogy egy berakott fáju szekrénykéből egy doboz Sullivant »vegyen eio és Lucianának alig volt annyi ideje, hogy inkább odalehelje, semmint mondja :« Ments meg minden áron! Arturo is csak sejtette e szavakat, mert nem igen hallhatta meg. És néhány perc múlva a mentés munkája megtörtént. — Meg fogod érinteni Enrico, — szólt Arturo ünnepélyesen, — hogy igen nagy fájdalmat okoztál nekem. Az első pillanatban megrázott, szinte megbénított a tudat, hogy I ilyen rut árulásra képesnek tartasz. Bár ne kellene semmit sem felelnem a szavaidra s bármily módon, de anélkül, hogy csorba es- ; nék méltóságomon, inkább elszenvedjem j igazságtalanságodat. De itta feleséged nyugalmáról s becsületéről van a szó s igy engedek az őrületednek. Szerencsére itt van nálam a bizonyíték, amelyet tőlem kívánsz. Kimpro- mittálni fogok egy hölgyet, aki vakon megbízott a gavallérságomban; de te vess magadra követ azért! E szavak után előkeresett egy levelet a tárcájából s átadta Enriconak, aki halkan fölolvasta: »Artúrom! amellett maradunk, hogy én ma délben két órakor meglátogatlak. Nem tudom miért nem akarod, hogy korábban menjek. Te nem is vagy férfi, csak egy pontosan járó óra. Az embernek oly türelmesnél kell lennie ! Ketőnk között mindig ott van a: óra. Sokszor pedig az óra még egy vetély- társasnőnél is rosszabb. A te Giuliád!« — Tehát csakugyan ől Enrico összeszoritot fogakkal s telve keserűséggel mondta ezt — Nem meg mondtam 1 — tette hoz^a Lucianna s emellett olyan pillantástt vetet | Arturora amely ostorcsapásként érte. űratu- tálok önnek Vigoreni ur: ön válogat a szép özvegy közt. Jól teszi! . . . özvegy asszon) mindent elveszíthet a kedvese házában . . tartania! ... És te, Enrico ? — Nos? — Az ígéreted ? — Melyik — Nem kérsz bocsánatot ? — Igaz . . . elfelejtettem. És tőled is bocsánatot kérek Arturo. — Oh, nincs miért . . . Csak ezt a hölgyet sajnálom, akit kimproinittálnom kellett. — Újból jóvá teheti, — vágta vissza Luciana. — Vegye feleségül. — Igaz! . . . Erre nem is gondoltam. Majd megpróbálom. Rövid szünet következett, ami alatt mind a három azon tűnődtek, hogy mennyit veszi-
