Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-04-24 / 16. szám
2. 1914. április 24. És munkaköre voltaképpen csak tágult, amikor az élet küzdőtetére lépett. Gazdasági munkát még a legjelentékenyebb asszony is végez. Egyetlen egy háztartás sem lehet el vezető nélkül; miért zárjuk el útját, hogy tehetségét okosságát, értelmét, vagy képzettségét oly téren is kifejthesse, amelyre örökölt hajlama, velesőületett tehetsége, egyformán képesítik. A súlyos gazdasági válság, amely alatt valamennyien szenvedünk, arra kényszeríti a nőt, hogy segítőtársa legyen a férjnek. Miért hát hogy eddig folyton csak kötelességről beszéltünk és a nő jogáról alig esett szó. Gondoskodnunk kell, hogy a megnagyobbodott kötelességgel mind több jogot is nyerjünk. A Mttnkásasszony azelőtt is dolgozott, sajnos, a kereset és munka között még ma sincs meg a kellő arány. A női munkaerőt mindenütt kizsákmányolják és noha gazdasági és tudományos téren elismerik, hogy méltó versenytársa a férfinak nem kapja meg munkájáért a kellő ellenértéket. A régi munkásasszony gyermeke, sajnos, legtöbb esetben othon elpusztult, ha csecsemő volt, vagy az utcára került, ha már volt jártányi ereje. Ma csak a nők szociális munkálkodásának köszönhető az olyan jótékony intézmények életbeléptetése, amelyek a csecsemőt és a felnőttebb gyermeket kellő védelemben részesítik. Magyarország ezen a téren vezető szerepet visz. A nő szociális munkásságától rendkívül sokat várhatunk. Erősen kifejlődött érzéke a tisztaság iránt, megszünteti a tömeglakást, a tuberkulózis pusztítását és talán egy jövő álíampolitika nem fog örökösen milliókat tömni ember-pusztitó ágyukba és robbantó hajókra, ha a nő munkálkodásának leghatalmasabb fegyvérét, az örök szeretetet jobban figyelembe fogják venni. A nőnek a szociális életben való működése nem lesz soha akadálya annak, hogy családjában áldásos tevékenységet fejtsen ki. Az anya, aki megtanítja gyermekeit arra, hogy nincsen kétféle morál, csak egyféle, aki nem lesz büszke, ha a fia hódításait és síké- ! reit hallja, hanem kioktatja arra, hogy < másnak a leányát épp oly szentnek kell tartani, mint a saját nőtestvérét ép oly fontos szociális munkát végez, mint az a nő, aki családja határán kívül lelkesedéssel küzd prostitúció gyalázata ellen és aki saját családja körében igazságra, törvénytudásra, törvénytiszteletre neveli gyermekét, az alapjában ugyancsak azt cselekszi, mint mi valamenyi- en, akik az államtól, a társadalomtól kívánjuk ezt a védelmet, ezt a jogot a magunk részére. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG Az uj választói törvény. Sokat emlegették és emlegetik mostanában is az uj választói törvényt, vagyis az országgyűlési képviselők választásról szóló 1913. évi XIV-ik törvénycikket. Sokan emlegetik, de annál kevesebben ismerik. Mivel pedig ez a törvény immáron fokozatosan életbe lép s az 1914-ik évtől kezdődőleg az az országgyűlési képviselő választások annak rendelkezései érteinkében fognak megtörténni, anélkül, hogy az uj választói jog politikai méltatásába bocsátkoznánk, helyénvalónak találjuk annak rövid ismertetését. A íegíöbb ember természetesen az érdekli, hogy az uj törvény szerint kiknek lesz szavazati joguk? A felelet nem egyszerű. A törvény a választói jogot különféle feltételhez köti. Mindenek előtt azt kell tudnunk és megjegyeznünk, hogy az uj törvényserint az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe fel kell venni mindenkit, tehát országgyűlési képviselöválasztói joga lesz mindenkinek, aki az eddigi törvények értelmében az 1913. évi választói névjegyzékbe fel van véve. Azok, akik ebben a folyó évi névjegyzékben benne vannak, választói jogukat megtartják változatlanul mindaddig, mig az eddigi törvények szerinti jogcímük változatlanul fenáll. Ezeket hivatalból fogják az uj névjegyzékbe bevezetni. Azok részére, akik a folyó évi választóknévjegyzékébe még nincsenek felvéve, a törvény a választói jogot a következő feltételekhez köti: 1. a választói kor elérése, 2. állandó lakhely és 3. a választói joghoz megkívánt külön feltételek. Az első általános feltétel tehát a választói kor elérése. Ebben a tekintetben a törvény külömbséget tesz a magasabb értelmi- ségiiek és a többiek között. Azok, akik a középiskolának: a főgimnáziumnak és főreáliskolának, vagy ezekkel tanértékre egyenrangú más polgári vagy katonai tanintézetnek a legmagasabb osztályát sikeresen elvégezték, a választól életkort 24- ik életévük betöltésével érik el. Ezeknek a választói jogosultságához az állandó lakhelyen kivül egyéb kellékre szükségük nincsen. Ezek iehát fölveendők a választók névjegyzékébe minden egyéb feltétel nélkül. Ellenben mindazok, akik nem végezték el a középiskolák, vagy más egyenlő tanér- tékü tanintézetek valamelyikének legmagasabb év folyamát, csak 30-ik életévük betöltésével érik el vátasztói életkorukat. A középiskolákkal tanertékre egyenrangúnak a törvény a gazdasági, erdészeti, bányászati, művészeti, ipari, kereskedelmi és közlekedési „szakiskolák“-at, a tanitóképző- intézeteket, a katonai és honvéd főreáliskolákat és hadapród iskolákat és a haditengerészeti akadémiai jelöli meg. Akik ezek valamelyikét nem végezték, akiknek a választói életkorhoz tehát a 30-ik életév betöltése lesz szükséges — természetesen folyó évi névjegyzékben már fölvettek kivételével — azoknál az állandó lakhelyen kivül a tövény különféle különös feltételeket kiván meg a válaszstói jogosultsághoz. Ezeknél külömbséget tesz közöttük a szerint, hogy 1. elvégezték-e az elemi iskola Vl-ik osztályát? vagy 2. legalább Írni és — No, háláról, még ne is beszélj, mert. meg kell jegyeznem, ezen gyógymód tanulságos erőszakos lesz és — meglehet — nyomot is fog hagyni a Szeréna kedélyén. De ne beszéljünk erről az utcán1 Gyerünk a kórházi rendelő szobába, ott majd megmagyarázom, mi lesz az »a sikeres gyógymód.« Már leszállt az alkonyat fátyola a városra, midőn *. . . utcai kórházi kapuján egy kocsi gördült ki. Belsejében egy férfi feküdt hordágyon s milyen furcsa! — bár a feje, keze, lába teljesen be volt pólyázva vattába — mint akit valami baleset ért — vigan szivarozott. Mellette ült egy másik férfi, aki élénk taglejtéssel nevetve magyarázott valamit. Ám amint a kocsi megállóit, mindketten eldobták a szivart, a fekvő férfi szemeit lehunyta és az arca szemvédő kifejezést öltött . . . Midőn Szeréna meglátta férjét a hordágyon fekve, ólomszürke arccal (hja! nemcsak a nők értenek az arcfestéshez 0 a szivéhez kapott és hangtalanul összeesett. Ájutságá- ból felocsúdva, zokogva borult a már ágyban fekvő Georgesre, azonban Henry gyöngéden felemelte és részvétteljes hangon csillapitá: — Asszonyom, nagyon kérem, rnérsé! Szeréna mit sem törődve a szabónő jelenlétével, elkezdett most is átkozni: Gázoljon el a villamos, te gazember Szakadjon le alattad a lift, te átkozott bolond | essen a fejedre egy tégla, te agyalágyutl! é: a többi, stb. . . . — Így nem is csodálom, ha a szabón! azt hiszi és — a hét dollár levonása miatt — biztosan el is pletykázza mindenütt, bog; Bennet biró egy brutális ember, aki ráadá sül minden centet a fogához ver! — Bizony öregem ez nagy szerencsét lenség és segíteni nagyon nehéz. — Én Istenem! Ha Szeréna megvál tozna, az életem se sajnálnám, csak az utols( napjaimban ne hallanám azt a borzasztó át kozódást! . . . A két férfi komoran, gondolatokba el I merülve haladt egymás mellett. Egyik se szól ! egy szót se jó hosszú ideig, mert a beszé( mindkettőnek fájt. Végre a doktor szólalt mej és nevetve csapott Georges vállára: — Ne busulj, öregem találtam egy módot, mely, remélem, Szerénánál sikerrel főj járni 1 — Oh kedves Henry én édes öregem J az valóságos megváltás lenne rám s nem i; ' tudnám eléggé meghálálni! — No látod 1 éppen ezért kár úgy a szivedre venni a dolgot, egyszerűen, ne is hallgas rá ilyenkor! — Hiszen ha magyunk, oda se neki 1 De mi történt ma is? Jött a szabóné a számlával. Én mindig szó nélkül adok pénzt Szerénának, mert tudom, hogy takarékosan öltözködik. De az már sehogy sem tetszett, hogy csak futólag nézte meg a végösszeget és rögtön fizetett. A mig ő beszélt még valamről a szabónővel, én kezembe vettem a számlát és — igazán csak hivatalos megszokásból — az egyes tételeket átnéztem. És mi sült ki ? Rosszul volt összeadva s a különbség majdnem hét dollárt tett ki! Én nem vagyok szőrszálhasogató, de hét dollár még nálam is szerepet játszik. Magamhoz hívtam Szerénát figyelmeztettem e tévedésre. No, lett erre haddel- hadd! Nem is képzeled, hogy kitört? — Miért veszed az én számlámat ellenőrzés alá? Talán azt hiszed, többet kérek? Te nyomorult! Azért mert te fukar vagy, én rongyokba járjak ? Oh én szerencsétlen, miért is mentem ilyen emberhez nőül? Próbáltam csititani, hogy nem úgy gondoltam, csak egy kis számolási hibára jöttem rá, mely máskor is megtörténhetett, Hiába!
