Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-02-13 / 7. szám

TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Fé'évre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanitóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. A gyermek neveléséről. A jövő generatiója mindig előd­jének köszönheti hiányosságait és fo- gadkozik, hogy az utána jövő genera- tiót nem úgy fogja nevelni, mint elődei őt nevelték. így van ez már — ki en­nek történelmét figyelemmel kiséri, látja is — szép nehány nemzedék óta és tagadhatatlan: lassan tényleg megyünk ebben is előre, de sajnos, nagyon messze tartunk ám még attól, hogy tökéletesek legyünk, vagy legalább: hogy az utánunk következőknek töké­letességét remélhessük is előrelátó mun­kánk által. Ennek sajnálatos oka leg­főbbképen abban rejlik, hogy nem ös- merjük a gyermek lélektanát, illetve lelkivilágát kellően. Ezt kellene mon­danom, ha nem látnám, hogy ameny- nyire ösmerjük, ezen ösmeretünket gyer­mekeink hasznára fordítani, holott azzal magunknak, a jövő társadalmának, az ipar, gazdaság és kereskedelemnek, az államnak, de legfőbbként saját gyer­mekeinknek is tartoznánk, hogy jólétük­ről kellően gondoskodjunk az által, hogy nem a sors által táncoltatott báb­ként, hanem a sorsnak parancsoló emberként neveljük fel őket. Tagad­hatatlan, hogy a gyermek nevelése egyike a legnagyobb művészeteknek, de ha azt kellően értjük: a leggazdagabb ered­ményű is, amit csak ember saját ma­gával és embertársával tehet. A mi társadalménkban —sajnos — csak igen kevesen vannak, kik értik a gyermek mikénti helyes nevelését és ezen értelmüket ki is használják gyer­mekük nevelésénéh A felsőbb osztály (tisztelet a kivételnek) sokkal többet törődik a saját passzióival, mint gyer­mekeinek nevelésével. Azt nyugodt lé­lekkel rábízza csupán a tanítóságra, illetve az iskolára és az iskola évek előtt rábízza őket csupán — és ezt alá kell huzni — a nevelőnők gond­jaira, mely egy-egy idegen nyelv el­sajátításából áll csupán, és mert nem minden nevelőnő egyszersmind jó pe­dagógus is, a gyermek másnemű ne­velése soha nem pótolható hiányt szen­ved ezáltal. Pedig nincs igazuk! Nagyobb, jobb, nemesebb, célszerűbb és szóra­koztatóbb passió nincs is és nem is lehet, mintha kis gyermekeink nevelé­sével foglalkozunk. Szórakozhatunk, ta­nulhatunk és nevelődünk ezzel magunk is! El nem vitatható, hogy az iskola — ma már — nagyon is magaslatán áll hivatásának és nem is lenne képes egy szülő sem kellően felnevleni gyer­mekét iskola nélkül, de szeretném látni azon ügyes tanítót, ki olyan gyermek­ből tudjon a szó legnemesebb értel­mében vett embert faragni, mely gyer­mek kisebb korában nélkülözte a helyes szülői nevelést és később nélkülözi a a nevelésben a szülői támogatást! Mert a tantó egyedül soh’sem tud jól ne­velni; kell ahoz a szülőknek erős tá­mogatása is . . . Nagyon jó, sőt, szük­séges tudni több idegen nyelvet, bár­Interieur. A kis szalonnak sápadt félhomályán Halk ütem rezdül át, Egy leány halvány kékeres kezekkel Futja a zongorát. Es búgnak mámoros, lobogó tűzzel Szerelmes, bus dalok . . . És beléremegnek a karcsú nippek, Párfümös kárpitok . . . Lassan sötétlik . . . fogyóban a láng már . . . Halkulnak a dalok . . . S a leány fáradt két kezére hajlik S vergődve felzokog . . . Mihelfy, Három feleség. Ucsinka János úgy került hozzánk, hogy a város alatt birtokot vásárolt s ott nagyobb kiterjedésű sertéshizlalót létesített. Ez a tó- tos kicsinyítő rágós nevű embernek formás és szinte herkulesi termete volt. Hozzávető­leges becsléssel már túl lehetett a negyvenen, de lehetetlen volt elevenebb, ágálisabb talpra- esettebb kupecet képzelni. Mert Ucsinka, mi tűrés-tagadás, marha-kereskedő volt, ki or­szágot-világot járt s rakta élére, jobban mondva a takarékba az ezreseket. Vagyoni állásáról mesés hírek keringtek s noha csak nyolc év óta lakott városunkba, jótékonyságának bőkezűségének hire általános tisztelettel vette körül személyét. Ezen a tiszteleten az sem rontott, hogy az utóbbi két esztendőben erősen tartotta magát az a hir, hogy az itt szóban levő Ucsinka Jánosnak két (mond: kettő) fele­sége van. Akik arról beszéltek, azok hiteles kút­fők (cselédek beszéde) nyomán igy adták elő a dolgot: Ucsinka Jánosnak még két birtoka van, az egyik Krassó-Szörényken, a másik a Száva partján. Igaz, hogy az egyiken szeszgyára és marha hizlalója, a másikon pedig nagy juh­tenyésztése van, de az is kétségtelen — mon­dották — hogy mind a két birtokon egy-egy hites felesége lakik. Még a neveket is tudták. A krassó- szörénymegyei birtokon lévőnek Jélcsa a neve, a Száva-parton tartózkodót Annának hívták. Ebben alig látszott kétség férkőzni s nálunk aranyért nem lehetett olyan embert kapni. Ki kételkedett volna abban, hogy Ucsinka Já­nos, a tüzes szemű, mulatós természetű ku- pec bigámiában él. Nem tapasztaltam, hogy ebből a fel­tevésből Ubsinka Jánosra a legcsekélyebb erkölcsi hátrány is háramlott volna és bár­hogy húzódozott is, mégis őt tettük meg iskolaszéki elnöknek s tűzoltó főparancsnoknak. A legtöbb ember tudniillik igy véleke­dett: a bigámiásnál az az egyetlen fontos dolog, hogy ki ne tudódjék. A bigámiás em­ber jóformán nem is vét a gavallér-becsület ellen és ha cselekménye büntetendő is, de nem megbecstelenítő. És végre is mi közöm nekem ahhoz, hogy valakinek van-e felesége — és ha igen, mennyi. Ismétlem, Ucsinka János, noha nem volt a város szülötte (valahonnan Nyitra- megyéből származott) általános tiszteletnek örvendett, kinek a polgármester épp oly nagy distancióról köszönt, mint a nagytiszteletü esperes ur. Fájdalom, a város társas életében Ucsinka János nem igen vehetett részt, mint­hogy többnyire távol járt. Még Sikthéknél sem volt egyszer sem vizitben. Pedig a Si- kethék kétségtelenül az első fami!.a volt a megyében. Csaknem minden közhivdtalban találni lehetett egy-egy Sikethet. Sikethekből telleftek ki az utbiztosok, főszolgabirák, a polgármesterek, megyei és városi mérnökök,

Next

/
Thumbnails
Contents