Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-13 / 7. szám
2 MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. február 13. milyen pályára lépjen is a gyermek, de az még nem minden. A beszélő gép is tud sokféle nyelvet . . . A közép osztály ellen már nem lehet az a panasz; részint mert tapasztaljuk, hogy több gondot is fordítanak gyermekeik nevelésére, részint mert ha nem is fordítják a kellő gondot, amit fordítani különben kötelességük volna, — menthető azáltal, hogy az élet küzdelmeiben vagy elfásulnak még az ilyen na6y fontosságú dolgok iránt is, vagy fizikai idejük nincs erre, mig az alsóbb néposztálytól nem követelhetjük azt meg elsősorban és legfőbbként azért, meri nincs meg a kellő műveltségűk ehez, ami pedig a helyes gyermeknevelés legfőbb és elengedhetetlen kelléke. Ezeken társadalmi utón kell segíteni, hogy jól és kellően legyenek ieiiieveive, amit a kisdedóvók már meg is oldanak és igyekeznek mindig jobban nKöoldani a kisdedóvodák azon ielkiösmeretes vezetői, kik a kisded óvás magasztos hivatását nemcsak abban vtuk látni kimerithetőnek, hogy ha a permeket, ha szülő rája fel nem ügyelhet: a testi balesetek ellen óvja meg, hanem megóvja a tudatlan szülők rossz nevelésétől és helyében jó és helyez nevelésben részesíti; megóvja attól, öy azért, mert a szülő rá nem ér, arra nem alkalmas, nevelés néikn ujjón fel, amiáltal megóvja a kicsiké aitól, hogy mikorára felnőnek, az a- bzot rájuk gunyképen lehessen csak alkalmazni. na valamely szülő nem tudja gyermekét jói felnevelni, annak megvannak a maga sajnálatos, de valamivel mégis menthető emoeri okai; de hány szülő neveli gyermekét egyenesen rosszul fel ... A rósz gyermeknevelést ezer változatban lennénk képesek az olvasó elé állítani; ez azonban nagyon unalmas — habár tanulságos — dolog lenne. Megpróbálok nehány jellemző esetet említeni: „A ferde szülői nevelés a gyermeket félénkké, gyávává teszi“: Ezt ezt eléri a szülő azáltal, hogy mindenféle nem létező és elő nem forduló mumusokkal rémiti gyermekét, csakhogy szóiogadóbb legyen és ezáltal a szülő egy kis bosszúságtól magát megkímélje. Ily módon a szülők azt a nagyon sajnálatos eredményt érik el, hogy a gyermek védekezni sohasem tud, hanem még a saját árnyékától is megijed és mindig képzeletbeli alakok rémisztgetik. Képzeljük el, mi van az ilyen kis emberből, ha felnő? . . . Soha egy határozóit lépés, mindig és mindenben rémeket lát, védekezésre soha sem gondol, mert egy képzeletbeli alakkal sem kellett még megküzdenie és igy nem is volt abban a helyzetben, hogy védekeznie kellett volna, otthon pedig erre nem tanították és igy arra később nem is képes. Az igy felnevelt gyermekben örökre meg van ölve az elhatározó képesség is! „A szülői leveles a rabszolga lelket oltotla bel gyeimé* ebe,,: Ezt elérte azáltal, ; 0y gyermekét büszkeség, önérzet és oknéiküsi aiázkodásra szoktatta csak azért, hogy »majd később könnyebben .keresse meg kenyerét« nem gondolva arra, hogy ezáltal gyermekét örökre megfoszihatta az önállóság lehetőségétől és örökké társadalmi nyomorékká tette. íme a rossz nevelés e két változatából is látjuk már, hogy miként ölik meg a gyermekben az önállóság, elhatározó képesség és a vállalkozás szellemét, amelyek pedig az ember éle- I tében ép oly fontosak, mint a levegőalispánok, nem ritkán a főispánok. Sőt éppen a mostani ioispannak felesége is Sikeíh-leány. De a Siketn-család igazi nevezetessége, Sikth Gáspár megyei főorvosnak Ilona nevű szépséges leanya volt. Okosság, szépség, műveltség, szellemesség, kellemesség és minden egyéb jó feltalálható volt abban a magas, sugárzó barna szemű, kissé kacér leányban. Messze földön versenyen kiviil állott. És mégis ... a mama kénytelen volt bevallani, hogy Ilona immáron huszonhat éves. Megjegyzem, huszonkilencnél tényleg nem volt több akkor. Egy majális alkalmával, melyen Ucsinka Jánosnak, mint iskolaszéki elnöknek meg kellett jelennie, látta először Siketh Ilonát. De nemcsak, hogy látta, hanem egy csárdást el is járt vele. A táncmuzsika ritmusa még bizsergett idegeiben, mikor Nádas Dávid, az adótáros megkérgezte tőle: — Hát, hogy tetszik a mi Ilonánk? — Nagyon. — Derék leány, mi? — Meghiszem azt, ha úgy kerülne a sor, el is venném feleségül. — Igazán? — Azt hiszem legalább . . . Ennyi volt az egész beszéd. De ismeretes, hogy a lavina is egy marék hóból kerekedik és micsoda pusztításokat visz véghez! Nádas Dávid ugyanis szenvedélyes, sőt kíméletlen házasságközvetitő volt. Valami érthetetlen perverz öröm töltötte el, ha egy ' leányt főkötő alá hozott. Minden érdektől ! menten cselekedett. Köszönetét sem várt érte. Nem is kapott. Most is sietett tudtára adni Sikethéknek, hogy Ucsinka Jánosnak tisztességes szándékai lennének, Ilonát illetőleg. A dolog nagy kavarodást csiszolt ki a hires famíliában. A legközelebbről érdekelt fél, Ilona, kereken kijelentette, hogy ő lesz az utolsó, aki Ucsinka Jánost kikosarazza. De az apa, a főorvos, ellenvetéseket hallatott: — Famíliánknak, mely az első helyet foglalja el, tartozunk azzal . . . Bátyja, a városi főügyész, egy fejen felül eladósodott öreg ur, nem engedte tovább beszélni! — Micsoda, — rikkantott élesen — hogy a mi famíliánk az első? Én azt mondom, hogy az utolsó. Érted?? A legutolsó. — Ohó, kikérem! — Igen, állom, amit mondok . . . Egy ' família, mely csupa latájnerből, csupa éhenben az oxigén, vagy az ételben a só. Ezek nélkül az ember csak két lábon járó állat és gunytárgya az »ember« fogalmának. Mindezt teszi a rósz nevelés ahelyett, hogy a gyermek lelkét fogékonynyá tenné, a gyermeket önállóságra tanítaná, védekezésre oktatná, határozó képességét fejlesztené és igy valódi »embert« faragna belőle, mely a társadalomnak és önmagának hasznára lehetne. No de ez már másként egyidőre nem lehet. Nem! Nem szabad azt mondani, hogy ez egyelőre másként nem lehet! Ha valakinek ez a nagy fontosságú kérdés valóban a szivén fekszik, igyekezzék társadalmi utón tenni valamit: Ha lát ilyen nem helyes dolgot, igyekezzék embertársát felvilágosítani a helyes gyermek nevelésről és ne törődjön azzal, ha útjában tövis is akad. Csináljuk magunknak a rózsához utat a tövisen át és később nem lesz utunkban tövis, csak rózsa! Kamme! Ignác. Munkáslázongás Szálkái István gazdaságában. Majdnem életével fizette meg Bede József, a Szálkái István gazdaságának intézője a munkásokkal szemben alkalmazott szigorúságát. Pár hónapja vezeti a gazdaságot s a munkások ellenszenve akkor kezdődött, amikor a múlt év november 30-ikán, a hónap végén, a fizetésük kiadását megtagadta azért, mert a régi gazdatiszt a pénztárkönyvet magával vitte. A napszámosok hétről-hétre hiába kérték fizetésüket s mikor már december 22-én, két nappal a karácsonyi ünnepek előtt még mindig nem adta ki 6 heti napszámukat, Gál József napszámos feszólitotta társait, hogy menjenek panaszra a főszolgabirósághoz, ők nem éhezhetnek azért, mert a régi tiszt elvitte a pénztárkönyvet. Bede József intéző ekkor Gál Józsefet többször arcul ütötte, úgy, kórászból, csupa téntanyalóból áll! Szép kis família ... Ha egy ezer koronás váltóra kezes kell, idegenbe kell menni. Nem mintha a familiában nem imák alá, de nem jó az aláírása . . . Nem adnak rá . . . Most végre jött egy dúsgazdag ember, kinek több százezer korona betétje van a takarékban s akkor az én drága öcsém-uram, ki póklábu lovakkal jár köznevetségre kocsizni, az orrát fintorgatja. A főorvos kolerikusan közbekiáltott: — Csak nem adom olyan emberhez a 1 leányomat, kinek két élő felesége van! — Hát aztán? Azaz . . . majd utána nézünk, mi igaz ebben — szólott a főügyész nyugodtan. — Utána nézünk? — kérdezte Ilona meleg érdeklődéssel. — Igén — bólintott a nagybábsi — már megvan a kész terv. Boldizsár öcsénket, aki arkeológus, Krassó-Szörénybe küldöm, Dömötört pedig, aki szláv népdalokat gyűjt, a Száva partjára meneszteni. Ott azt hiszem, vannak szlávok, vagy ahhoz hasonlók . . . A két atyafi a helyszínén rövidesen megtudja, hogy micsoda két felesége van Ucsinka János uramnak ott a délvidéken? L. K. (Folytatjuk.)
