Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-30 / 5. szám

Mátészalka, 1914. január 39.

5. szám.

I. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND.

Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY.

Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fiilep Lajos könyvnyomdája.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Egy-két körkérdés.

Ha nem tudunk saját magunknak megmagyarázni valamit, ha oly kérdést akarunk tárgyalni, mely többeket érint, ha mások kritikáját akarjuk előbb meghallani, mielőtt megmondanánk a magunk véleményét — mert nem akarjuk magunkat kitenni pro és kontra kritikáknak — s végre ha témát akarunk szerezni valamely megvitatandó tárgyhoz: kibocsájtjuk a körkédést.

Volna nekünk több körkérdésünk is. Csak menjünk végig egy szép napon ebéd után a jártabb helyeken, lessünk meg pár intimebb diskurzust s készen kapjuk meg a kérdéseket.

Haladjunk a Nagyoktól a Kicsinyekig.

A Nagyok csendesen ballagnak minden ebéd és vacsora után a kávéházba és minden nap felvetődik az első körkérdés: Miért járunk a kényelmetlen kávéházba s miért nincsen kaszinónk. Már nem is nagyon kérdezgetjük, mert szégyeljük említeni is. Egyik ember szégyeli a másik előtt, mert tudja jól, hogy ő is éppen olyan hibás, éppen olyan hanyag ebben a kérdésben, mint a másik. Pedig beszélni kell róla, mert nemsokára ez lesz a bizonyos veres posztó, melytől dühösnek kell lenni, melynek mégcsak az említése is izgat.

Ez az izgatás kezdődik már odahaza a családnál. Az az örökös kávéház. Családos embernek nem illik örökösen a korcsmában ülni. Hogy nem korcsma a kávéház? De igenis korcsma. Csináljanak kaszinót. Persze az nem kell, mert az szolid hely.

Természetesen most már az egész' utón ezen gondolkozunk, mert bosszankodunk, hogy nincs kaszinó. Ha lenne, egész szépen hangzanék ebéd és vacsora után, hogy megyek a kaszinóba. A kaszinó nem korcsma!

De folytassuk tovább a hosszan- }

tást. A kávéházban kényelmesen leülünk kényelmetlen székünkbe s már is örömmel ül hozzánk egy barátunk. A szomszéd városban lakik, hol természetesen nem járnak kávéházba mert, van szépen berendezett kaszinójuk, ha vendégük érkezik, elviszik a kaszinóba, kaszinó estélyt rendeznek, a kaszinónk, kaszinónk, kaszinónk s lobog a vörös posztó.

Hát volt nekünk is kaszinónk. Volt vagy harminc évig s nemrég megszűnt. Az uj kaszinó pedig nem alakul azért, mert nem arról beszélünk, hogy kellene megcsinálnunk az újat, hanem arról, hogyan szűnt meg a régi. így pedig nem lesz uj kaszinó sohasem.

De van más nehézség is. Senki sem akar fáradozni érdekében, senki sem akar áldozni, egyesek kicsinyes j ok miatt visszavonulnak s marad minden a régiben.

A részletes anyagi kérdés itt nem

Szabad lyceum.

. . . Tart a felolvasás.

Figyelmes lesz a sok kiváncsi arc;

Egy ur fejtegeti, hogy voltaképen

Mi is az osztály harc?

Mellém egy hölgy került.

Gyönyörű termet,

Bájos, édes arc.

S a mint nézem, kezdem érteni:

A szívben

Mi is az osztályharc?I

Füley Lajos dr.

Az élet értéke.

Irta: Simonyi Zoltán ál!, rendes tanár.

A kisvárosi élet csendes, nyugalmas magánya nagyon alkalmas a gondolkodásra, elmélkedő elmélyedésre.

Ráeszmélhetünk belső lelki világunk alkotóelemeire és önkritikát gyakorolva vizsgálhatjuk, mekkora a értéke, mennyi a tartalma, van-e mélysége? Mert az embert belső lelki énje teszi egyéniséggé, magasabb fokon személyiséggé.

Szemlét tarthatunk a világ folyása fölött szükebb vagy tágabb körben, fölismerhetjük

a felvetődő problémák súlyát és nehézségeit és az uralkodó áramlatokat. És ekkor tapasztalni fogjuk, hogy milyen bonyolult a mai élet. Keressük a kivezető utat és majd ennek, majd annak az iránynak hatása alá kerülünk.

Sokszor ellenezzük az okokat, de a következményeket szívesen vesszük. Itt nem használ többé a találomra kimondott magán- vélemény, ha következetesek akarunk maradni önmagunkhoz, tisztán leszűrt, mindenképen helytálló elvekre van szükségünk. Az elvek harmóniájából kialakulhat az egységes világnézet. Erre senkit se lehet megtanítani, fárasztó munkával, komoly küzdelemben mindenki maga vívja ki önmagának.

Az ész legszebb ékessége a tudomány, mely felszabadit, fölemel és életünket értékesebbé teszi. A tudomány nem szorítkozik a tudósok szűk körére, hanem mint a kultúra vezérhatalma általánosan érezteti áldásait. Csakhogy nem tűr meg maga mellett mé't tlan társakat.

Értem ezen a kicsinységeket, szíik- keblüséget, alantos gondolkodást. Ha életünket tisztábbá, nemesebbé és a végtelenségig kihatóvá akarjuk tenni, akkor emelkedett szellemű életforgásra, komoly erkölcsű, fenkölteszményü elhatározások következetes megvalósítására kell törekednünk. Ideálok, kitűzött célok nélkül nincs tervszerű élet, a foglalkozásból nem lesz élethivatás. Azért a reális valóság talaját nem kell elhagynunk és ha az ideálokat nem is érhetjük el, de mindinkább megközelíthetjük azokat.

Természetesen a tökéletesedés ezen magasztos munkáját csak munkakedvvel, komoly életvidámsággal végezhetjük. A tagadás szellemének, a kételynek a pesszimizmusnak csak addig van létjogosultsága, mig a korhadt tönkök eltakarításán, fölismert régi botlások, járt rossz utak helytelenségének kimutatásán munkálkodik.

De gyümölcshozó, eleven alkotásokra már nem képes. Ide tetterős, életvidám, reménnyel és bizalommal a jövőbe néző, előítéletektől és babonáktól ment, el nem csüggedő és vissza nem riadó uj szellemű tábor kell. így származhatnak az életben uj értékek.

Tudjuk, hogy a technikai vívmányok még nem jelentik a kultúra tökéletes győzelmét. A gépnél értékesebb az emberi lélek. A lélek gazdagsága pedig folyton növelhető, erkölcsi tartalma fokozható, ereje fejleszthető.

Ez á gondolat korunkban mindinkább hódit. Szilárd jellemet, önálló, igaz és szép