Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-30 / 5. szám

2. tárgyalható. A legutóbbi kaszinómoz­galom alkalmával három terv is merült fel. A legrosszabb volt az, hogy a há­rom bank állítsa fel a kaszinót. Erről a tervről nincs is mit beszélnünk. A második terv szerint a bankoktól fel­veendő kölcsönnel rendezendő be a kaszinó s a kölcsön hat év alatt vissza­fizetendő. A harmadik terv szerint min­den belépő tag a tagsági dijon kivül egyszersmindenkorra fizet bizonyos be­lépési dijat s ezzel törlesztődik a köl­csön. A terv azonban csak terv marad s azért körkérdés cikkünk cime, hogy a felelettel létesülhessen a terv. Már most ki alapítsa meg a ka­szinót, illetőleg kiknek áll kötelességük­ben a kezdeményezés? Akadály volt eddig, hogy a Fiatalok az Öregekre, az Öregek a Fiatalokra tolták a kez­deményezést. A megoldés egyszerű: Dolgozzék mindenki. Közös cél, közös érdek. Ép úgy élvezi majd kaszinóit az Öreg mint a Fiatal. Szerintünk egy harmadik segítő társat is bele kellene vonni: A Nőket. Akár a Nőegylet, akár a Sanatorium Egyesület alakjában, az teljesen mindegy. A kaszinó helyiségéi nyitva állanának igy egy kedélyes es­tély, akár egy sanatoriumi jótékony teadélután részére. Sokkal intimebb, sok­kal barátságosabb, melegebb egy-egy szükebbkörü összejövetel a kaszinó Ízlé­sesebb milliőjében, mint egy szürke sörszagu, olajpadlós vendéglőben. Egy kényelmes sarok, egy puha bőrpamlag kedélyt, hangulatot kölcsönöz, a rósz vendéglői szék eszünkbe juttatja, hogy tegnap ilyenkor már puha ágyban vol­tunk és haza kívánkozunk. „ A Nagyoknak ez a Nagy ügye maga után vonzza a kis ügyeket is. Ha három angol család az emberevő vadak közt telepszik le, a berendez­MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG kedések után arra gondol, mit csinál­jon, mikor szabad ideje van. Igaz, hogy mai napság elég gondot ád a meg­élhetés, de azért nyáron is, télen is van annyi szabad időnk, hogy szóra­kozhassunk is. S mithogy abban a korban élünk, mely kezdi belátni, hogy a testnevelés van olyan fontos, mint a zongoratanitás, a mai családapa arra is gondol, hol fog a fia télen korcso­lyázni, nyáron pedig labdázni. Talán mégsem mindegy az, hogy jó kilo­méternyire vályogvető gödrök felett korcsolyázik az a gyerek, vagy család s hótra fázik mig kimegy vagy haza­jön, vagy pedig esetleg ott a kaszinó udvarán, pár lépésnyire s ha megfázik, megy haza. Az eddigiekből magától következik természetesen a nyári szórakozás, a legkellemesebb nyári sport: a tennis. Uszodánk nincs, a footballhoz erős fi­zikum kell s kissé veszélyes, marad tehát egyedül az edző, egészséges, legkellemesebb és igazi »uri« sport: a tennis. A három angol család legelő­ször ezt készíti el s játszák nyolc éves koruktól kezdve, ötven éves korukig. Mi talán többen vagyunk három csa­ládnál és talán többségünk aránylik úgy a háromhoz, mint az angol csa­lán intelligentiája, a mienkhez, csinál­hatnánk tehát mi is tennispályát. Ha a kaszinó megalakul, akkor beszélhetünk úgy a tennis pályáról, mint a korcsolyapályáról. A többi: »hol, hogy, mikor, mennyibe kerül, kicsoda« kérdésre nem mi felelünk meg, nem is felelhetünk. Ezek megoldását már a körkérdések temészetére bízzuk. — f — i i szerzünk — mert a vázolt értékekért folyton megújuló harcot kell viselni, azokból nem lehet elraktározni a fogyatkozás kizárásával — mondom, csak akkor léphetünk ki az em­beri élet nagy küzdőtereire, hogy a nagy kulturmunkából részt kérjünk. így mozdítjuk elő a jog, igazság ember­szeretet győzelmét, az emberi boldogság meg­alapítását. így keletkezik az emberiság emel­kedett szellemi élete, melynek sugarai végre ál fogják törni a legsűrűbb homályt is. 1914. január 30. öngyilkos kereskedő. A gazdasági válság által okozott üz­leti pangás, amely különösen a kevesebb ellenálló képességgel biró kiskereskedők so­rában szedte áldozatait, halálba kergetett egy derék, szorgalmas, fiatal szatmári kereskedőt. Katz Salamon, rőföskereskedő az ál­dozat. akinek a Sörcsarnok épületében volt üzlete. Katz mintegy három év előtt alapí­totta üzletét. Nem sok tőkével fogott hozzá, de annál nagyobb szorgalommal. Időközben megnősült és a feleségével kapott tízezer korona hozományt is befektette üzletébe, amely elég jövedelmet hajtott ahhoz, hogy szépen megélhessen belőle. A gazdasági válságot a kis üzlet — mint sok hasonló más — nem bírta ki. Katz súlyos bajokkal küzdött, a tőkéje elfogyott, a hitelezők egyre szorongatták s mintegy két hét előtt egyik hitelezője be is záratta a bolt­ját és csődöt kért ellene. Katz a múlt héten felutazott Budapestre, hogy hitelezőivel egyezkedjék s mikor felment, feleségét hazavitte Miskolcra a szüleihez. Úgy látszik azonban, hogy az egyez­kedési kísérlet nem vezetett eredményre, mert Katz hazatérve Szatmárra elkeseredetten pa­naszkodott ösmerőseinek, hogy milyen baj­ban van. Legjobban az keserítette el, hogy felesége szülei szemrehányásokkal illették, hogy a hozományt is beleölte az üzletbe és az egész tízezer korona odaveszett. A múlt héten kijött Mátészalkára itt lakó özvegy édes anyjához, akinek egyetlen fiú gyermeke és egyedüli támasza volt. Úgy lát­szik, már ekkor ekkor el volt határozva rá, hogy öngyilkos lesz és búcsúzni jött haza. Otthon lehangoltan jött-ment és hétfőn este 8 órakor még átvett egy táviratot, amely­ben felesége értesitette, hogy este 10 órakor érkezik vissza Miskolcról s kérte, hogy várja a vonatnál. Katz azonban nem ment ki a vonathoz. A legutolsó ember, aki életben látta a távirat- kézbesítő volt, Katzné, mivel az ura nem várta, azt hitte, hogy nincs otthon és ezért megérke­zése után nem is ment haza a lakásukra, amely a városi bérház második emeletén volt, hanem egy ösmerős családnál szállott meg. Másnap azonban gyanút keltett benna férje távolléte s mivel ösmerősei is figyel­meztették, hogy az elkeseredett ember életunt- ságról és öngyilkosságról beszélt előttük, lakatossal kinyittatta a lakás ajtaját. A szobában az ágyat felbontva találta, férje ruhái szanaszét hevertek a szobában s mikor a lakatos a konyha ajtaját is kinyitotta, Katz Salamon holtan lógott a falon, ahol egy erős szegre felakasztotta magát. A házbeliek nyomban elvágták a köte­let, de a szerencsétlen ember teste már hideg és meredt volt. Dr. Wallon Gyula orvos megvizsgálta a hullát és megállapította, hogy a szeren­csétlen ember az öngyilkosságot még hétfőn este 10 óratájban követte el s hullája ked­den délután két óráig maradt ugyanabban az állapotban. Katz erős szeget vert a konyha falába, felső ruháit levetette magáról, a szegre egy feltűnően erős kötelet erősített s egy konyha­székre állva hurkot kötött a kötélre. A szé­ket azután kirúgta a lába alól. A szerencsétlen ember, aki Klein Sá­muel helybeli kereskedő feleségének testvére, mindössze harminc éves volt, felesége és kis gyermeke gyászolja. gondolásmódot nemes fémből kovácsoljon kiki magának. Nincs szükségünk olyan egy­öntetű, átlagos halandókra, kiket csak a nyáj­ösztön tart össze, hanem olyan férfiakra és nőkre, kik önuralom, önképzés és meggyő­ződés által akarják a jó, igaz és szép meg­valósulását. A szabadság legfejlettebb formája az, midőn az ember az önalkotta erkölcsi tör­vényeknek engedelmeskedik teljes felelősség- érzetében. Az anyagi javak becsületes módon való megszerzéséről nem mondunk le, mert tud­juk, hogy bizonyos jólét a kulturéletnek és személyiségi életnek első feltétele. A művészet csak aranyfolyók áztatta föl­dön virágzik és bizonyos lelki szükségből fa­kadó müvészélvezeti vágyainknak csak jól felszerelve engedhetünk. Hanem a művészet ragaszkodásunkat bőségesen hálálja meg. Magasabb régiókba emel és müizlésünk fejlődésével életünket még értékesebb elemekkel tehetjük tartal­masabbá. Akit az Isten földi jóval áldott meg, irgalmas cselekedetek, jótékonyság gya­korlásával nemesítheti lelkét. A szeretet óri­ási ösztönző erő. Mikor aztán már az élet gaz értékeit felismertük és belőlük napoként

Next

/
Thumbnails
Contents