Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-04-10 / 15. szám

Mátészalka, 1914. április 10. 15. szám. I. évfolyam. # “ TÁRSADALMI HETILAP. MECJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Törvényben van kimondva, hogy a polgári perrendtartás ez év szeptem­ber 1-én életbe lép. Alig egy fél esz­tendő választ el tehát annak a korsza­kos alkotás gyakorlati életbe vitelétől, amely alkotás nemcsak a biróságok tárgyaló termeiben és az eljárás mikénti alkalmazásában teremt uj eljárási sza­bályokat, hanem valósággal átalakító hatással érint közgazdasági, társadalmi és egyéni érdekeket. A magyar jogászvilág meg nem szűnő érdeklődéssel és — bátran hozzá­tehetjük — nem kisebb megértéssel készült-e reform életbeléptetéséhez és az igazságügyi kormány felügyeleti utón megtett mindent, hogy az uj intézmény szellemben, felfogásban és megértés­ben vérébe menjen át azoknak, akik a törvényt alkalmazni hivatottak. Mind­annyiunk előtt ismeretesek azok a vita ülések, felolvasások, értekezések, melyek a reform előkészítése során szakkörök és testületek előtt lefolytak s nem volt olyan társadalmi osztály, mely a maga nézőszempontjából nem szólt volna hozzá ezen törvényalkotáshoz. Mindez azonban csak egyik oldala volt a re­form sikeres biztosításának, nem ke­vésbé fontos és jelentőséges az az ad­minisztratív eljárás, 'mely a megkívánt helyiségek felállítása, alkalmas munka­erők kiválasztása, az ügyvitel egyszerű­sítéséről kívánt gondoskodni. Hiszen ismeretes, hogy ebből a célból épült fel a fővárosban a központi járásbíró­ság és a vidéken is megfelelő intéz- kzdések törvéntetek; törvényben ki­mondottan fügfeszletett ?él 2 évre a bírói áthelyezhetetienség és már gya­korlati alkalmazásban van az ügyvitel egyszerűsítése a kezelésre nézve. Nem lehetünk illetékesek és hi­vatottak megállapítani, vájjon mindezen, felsorolt előfeltételek minden irányban és részében keresztül vannak-e hajtva: abban a tekintetben sem arrogálhatunk magunknak csak kijelentést is, vájjon teljesen elő van-e készítve a talaj a pol­gári perrendtartás közel életbelépteté­séhez, de nem hallgathatjuk el meg­döbbenésünket, amely a jogi szaksaj­tóban egyenes felhívás formájában ki­fejezésre jut, mikor a bíróságokat és az ügyvédi kamarákat szóllitja fel, hogy előterjesztést tegyenek a kormányhoz a polgári perrendtartás életbe lépteté­sének elhalasztása iránt. Amivel pedig ezt a felhívást megmagyarázzák, abban sok elfogadható ok és érvelés, mint tény és valóság mellett van egy súlyos kijelentés, amely azt mondja, hogy a magyat igazságszolgáltatás csődje kö­vetkezik be, ha a reformot illetve en­nek életbeléptetését megfelelő időre el nem halasztják. És ez az, ami hozzászólásra kész­tet, bármennyire is tudjuk, hogy erőt­len a hangunk s nem Jerichó falai, de még egy kártya vár sem dől össze, ha egyedül illetékes helyen másként hatá­roztak. Mert felősségteljes kijelentés igy Az én szerelmem. Az én szerelmem képzelet csupán; Szép, mint az álom s mint a hó, fehér. Mese, mely nem valósul meg soha, De szépségével semmi fel nem ér. Egy „SZERETLEK“, mit ajk el nem suttog, Egy ölelés, mely senkit sem ölel, Csók, melynek tüze egyik ajkon ég csak, Sóhajtás, amelyre senki sem felel. Egy árnyat Htok csendes éjszakákon, Egy árnyat látok s szivem feldobog, De visszafojtom ssivetn dobbanását S hogy ö se szálljon, — én is hallgatok. pont. jön a király. Nem tudom már, hogy hol, de egész határozottan emlékszem arra, hogy valahol, mint megtörtént dolgot hallottam elbeszélni az alábbi történetet. Halász tanár ur legény ember volt. Min­den idejét és erejét a tudományoknak szen­telte. Diákjaival volt elfoglalva s igy nem maradt ideje, hogy Hymen tiszteletére rózsá- I kát ápoígasson, hogy azokból láncot fonva, magát valami kis bájos teleség oldalához fiizze. Már jól túl jnrt a harmincon s már min­denki letett a gondolatról, hogy valaha, mint boldog feleséges embert lássa Halász tanár urat. 0 maga is letett erről a hiuságos gon­dolatról. Marad legényembernek. Egy öreg gazdasszony, Teri néni gon­doskodott mindennapijárál. Ruházatát rendben tartotta, iskola után jó ebéddel, kaszinó után pedig jó vacsorával várta. Egyszer azonban Halász tanár urnák megroppant az egészsége. Azon vette magát észre, hogy izomcsuz költözött a jobb lábába. Bizonyára nem vi­gyázott magára eléggé valamelyik zimankós téli déután, amikoris sárcipő nélkül indult a hónak-viznek. Meghökkent Halász tanár ur és orvos­hoz fordult. — Barátom, neked nyáron fürdőbe kell menned! — mondta a doktor. Halász tanár ur először tiltakozni pró­bált, de azután, mikor látta, hogy a doktor nem tágít, megadással felelte: — Hát elmegyek, ha muszáj. Eljött a nagy vakáció és Halász tanár ur csakugyan útra készen állott. Nehány darab fehérneműt csomagolt be egy kis kézi táskába és útnak indult. A fürdőben, mint afféle szürke professor ember, gondosan használta a kijelölt kúrát és ezzel összes foglalkozása be volt fejezve. Sétált nagyokat a fürdő parkjában. Gondo­san vigyázott, nehogy valakivel érintkeznie kelljen. Attól pedig pláne irtózott, hogy va­lakivel ismeretséget kössön. Már a harmadik hétben volt, amikor egyszer rendes szokása szerint sétálni indult az erdőbe nyúló park egy sétányán. Hátratett kezeiben botját tartotta s evik- kerén keresztül a zöld semmiségbe bámult. Egyszercsak egy női sikoly s utána hangos kutyaugatás ütötte meg fülét. Széjjel néz, hát látja, hogy egy kóbor eb ugyancsak marasztal két sétáló hölgyet, akik tehetetlen­ségükben napernyőjükkel hadonásztak a dü­höngő állat előtt és szinte esdőleg tekintet­tek Halász felé, kitől megmentésüket várták. Halász tanár urban felkerekedett a lo­vagiasság érzése és majdnem botrányos szit­kok között kergette el a goromba ebet a nők közeléből. Aztán tovább akart lódulni, de az idő­sebb hölgy hálálkodva nyujtá fe'éje még min­dig remegő kezeit: A polgári perrendtaríás életbeléptetése.

Next

/
Thumbnails
Contents