Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-04-25 / 16. szám
2 oldat. MÁTÉSZALKA április 25, Pénzintézeti Központ. A pénzintézeti reform régóta vajúdó ügye jabb stádiumba jut azzal a törvényjavaslattal, amelyet Teieszky pénzügyminszter az országgyűlés ápriljsi ülésezése alkalmával beterjeszteni szándékozik és amelyet elég részletesen már jóval előbb megismertetett a nyilvánossággal, hogy ahhoz a jnaga részéről állást foglalhasson. A pénzintézeti reform szükségességét nálunk a közvélemény már évek sora óta elismerte és nem maradt felhasználatlanul egyetlen alkalom sem, hogy az organizáció okozta bajok beálltakor a legélesebben reámutassanak arra, hogy a nálunk fennálló, túlságos terjedelmű szabadság a pénziniézek alapi ása és üzletvitele körül sok irányban kóros állapotokat idézett elő. Nem állíthatjuk azonban, hogy egészben véve ez a kétségtelenül nagy és más államokban ismeretlen szabadság a hazai hiteléletnek ártott volna. Ellenkezőleg, a legutóbbi években bekövetkezett bukások arról tanúskodtak, hogy a katasztrófa csaknem kizárólag olyan intézeteknél következett be, ahol bűnös könnyelműség, visszaélés voltak előidézői- a bukásnak. Egészben véve hiteléletünk és hitelszervezetünk egészségesnek mutatkozott, és csak a legutolsó nagy alapítási érában állottak elő olyan jelenségek, amelyek már magára a hitelszervezetre is károsnak bizonyullak. A pénzintézek ataíptása túlzott méreteket öltött, amiből kifolyólag az egész hitelszervezetben bizonyos kóros jelenségek állottak elő. A törekvés ezzel szemben főleg arra iránytűt, hogy a nálunk érvényben levő és csak a kereskedelmi törvény rendkívül szabad mozgást biztosító intézkedéseivel némileg korlátozott teljesen szabad fejlődés bizonyos korlátozásoknak vettessék alá és ezzel kapcsolatban törekvések mutatkoztak a hitelszervezel továbbmenti megjavítása érdekében. A legutóbbi években a törekvések két téren mozoglak : az egyik irány a pénzintézeti kamarák létesítéséről volt szó, amelyekkel az intézeti ügyvitelt fejleszteni kellett volna és egyúttal a pénzintézetek túlságos elszaporodásának is útját lehetett volna áliani, a másik irányban már a hitelorganizáció anyagi értelembe vettireformjáról volt szó, egy erőteljes pénzintézeti központról, amely, mint a vidéki pénzintézetek hitelmüveinek középpontja, a reformnak ezt a másik irányát segítette volna elő és egyúttal kiküszöbölte volna azt a csorbát, amelyet az ily irár.yu törekvéseken a Központi Hitelbank bukása előidézett. A kormány részéről tervezett központ ennek az utóbbi iránynak a szolgálatában áll, de ebben az irányban azután a legvérmesebb várakozásokat is felülmúlja. Mig az eddigi törekvések szerényen néhány millióval alapítandó központi intézetre céloztak, amelyet a kormány néhány millió betétei támogatott volna, a kormány részéről szövet- cezeti alapon létesítendő központhoz maga az állam százmillió korona üzletrész jegyzésével járul dúl lövöldözni az erdő felé, amely épen szemben feküdt a sergeantékkal. A levegőben hullámzott a lövések visszhangja. — Szent Isten, de durrognak amarra ! Mi az, ami úgy dörög ? — kérdezte Bäuerle.-— Ehhez maga nem ért — felelt a sergeant, a hang megtéveszt, a füstnélkülinek meg nem látszik a füstje. — Most nyugodtan, még kilencen vapnak 1 De vagy nagyon rövidre, vagy nagyon magasan lőttek, mert több qem akart elesni. Csak a hadnagy, aki egy jegenye mögött állt, horgasztptta le egyszerre a fejét és csúszott le a fatörzs mellett a földre. És ekkor a sergeant előtt lecsapódott az ptra egy golyó. Egy kis porfelhőcske szállt fel a nyomában és a kőmorzsák messze szétfreccsentek. — De hiszen nem is erre lőnek — gondolta magában és látcsövével újra szeimigyra vette a franciákat. A vörös nadrágok még mindig ott feküdtek sorjában fejjel az erdőnek fordulva és ennek dacára ismét odavágódott egy golyó épen abba a fába, amely mögött ő feküdt. Erre hirtelen az utszéli árokba ugrott és hátranézett. — Bäuerle — szólt tompa hangon — nem papunk mi hátulról tüzet? A katona nem felelt és amikor Pleischmanu fergeant kiemelkedett az árokból, megrettenve és 25 millió korona veszteségi tartalékot bocsát az intézet rendelkezésére. Ezekkel a hatalmas összegekkel, ami az intézet alapítását illeti, az intézet jövő fejlődése is biztosítva van, tr.ert az állam a saját üzletrészei után a 4°/«*os kamatozással megelégszik, a 25 milliós tartaléknak teljes hasznát maga az intézet élvezi. Kétségtelen, hogy ezeknel az állami tőkékkel, azután a csatlakozó intézetek üzletrészeinek tőkéjével az uj központ erőteljes befolyást lesz képes gyakorolni az egész vidéki hitelszervezet fejlődésére, amennyiben a visszleszámitolás utján ezeket az intézeteket szorosan magahoz lesz képes láncolni. Az is kétségtelen, hogy a mai szervezetben az uj intézet a maga tökéivel egyúttal érezhető versenyt fog tá* masztani a többi nagy intézeteknek, ami részben korlátozva van ugyan a tervezetten azzal, hogy az uj központ a maga működését rendszerint C3ak a saját tagjaira korlátozza, de ezzel szemben a tervezetben oly értelmű intézkedés is foglaltatik, amely szerint a központ a rendelkezésére álló fölös tőkéket más intézeteknél is elhelyezheti, Ez az intézkedés nem zárja ki, hogy a közport a maga működését esetleg olyan intézetekre is kiterjeszthesse, amelyek a központnak nem tagjai s ezzel szembein nem sokat jelent az a korlátozás, hogy az intézet a föiöstőkéket túlnyomó részben ausztriai és más külföldi követelések megszerzésére igyekszik majd felhasználni. Ez az intézkedés kétségkívül figyelemre méltó, mert arra vall, hogy az uj központ külföld fizetési eszközök szerzésére és ezzel valutapolitikai befolyás elérésére is törekedni fog, bár épen ez az irány, ahol az intézet működésétől különöseit eredményes dolgokat alig várhatunk. A központ az anyagi összeköttetés révén képes lesz szolgálni azokat a célokat, amelyek a vidéki intésetek ügyvitelének és üzletvitelének javítására irányulnak és amelyekre vonatkozólag az uj központ programmja felöleli mindazt, amit ebben az irányban eddig is szükségesnek és meg- valósitandónak tartottak. Azzal, hogy a központnak az állam 125 milliót bocsát rendelkezésére, jelentékenyen meg van könnyítve az egész pénzügyi reform megoldása és ezzel kapcsolatban az átmenet a mai háborús viszonyokból a békés gazdasági viszonyokba, amely a központ működése nélkül a Vidéki intézetek egy részére súlyos feladatokat róna. Az eddigi tapasztalatokból tudjuk azqnban, hogy a megoldás csak akkor érthető el, ha a szervezet működése kifogástalan és ha a tervet megfelelő végrehajtás követi, réti széna eladó. SSSST Halmi Zsigmood uraál Nyircsaholybanlátta, hogy Bäuerle ott hever ugyan a krumliföl- dön, de a feje élettelenül fordult oldalra. Fleisch- mann sergeantnak egy pillanatra elállott a szívverése. Jó ideig tartott, amíg Hahnt nevén tudta szólítani. — Parancsára, sergeant ur — szólt ez nyugodt hangon. Ettől visszatért az ő nyugalma is, — Nem vette észre, hogy hátulról is kaptunk tüzet ? A kérdezett megfordult, — Ej ha j Annak a fának az ágai között lövés villant föl! Flpischmann a látcsövén keresztül valami^ fekfüélleni látott az ágak között.-— Jobbra a fa törzstől, a második ágon... ott kell ülnie, Az háromszáz méter, Hahn, egyezerre löjjiink A két puska harmadik lövésére valami levált a lombsátor zöldjétől és valami nehéz lest zuhant le a földre. — Ez csak az egyik, — szólt Fleisc.hmann és fellélegzett. — Itt nincs több. Most gyerünk vissza ezekre. Előbb a jobbszárnyon fekvőre. Hahn ! A lövéseknek nem volt hatásuk és a harmadik után Fleischmann észrevette, hogy a por messze a franciák mögött csap fal. — Rossz irányzókkal lövünk! — kiálltotta <jlü- hősen. — Ötszázötvennek kell lennie I A\J K E K. Tfcrth jsiván. Sötét az éj, sötét a nap a halandó embernek. Találgatás, okoskodás, a finomult agg erőfesziiő munkája mitér a természet, a nagy mindenség rejtett titkainál? Oltárokat, eszményeket, eszméket, elméleteket állítottunk jel magunknak, minden kornak meg vannak a sajátos termékei, de mindez emberi, mindez változó, mindez földi. . . Élet és halál. Mondják, hogy az anyag különböző állapota. Átalakulás. És a tudomány egyéb megfejtései. Mindkettő Istentől származik mondja a vallás, az emberek vallása. Előttem áll. Az elmúlás, a halál pírja gyűlt ki arcán, erős elmei engéssel bámul maga elé. Megszólal Röviden, kifejezően. A szilárd jellem súlyos, tartalmas szavai szállnak el a lázas ajkakról, minden megjegyzés talál mint a lesújtó kalapácsiités, minden bírálat tanítás, Viharos fiatalság, erőpazarló múlt gyilkos kórt bocsátottak reá és ő tudta, hogy élte már csak várakozás, rövid időszámlálás. És igy néha mini nem i$ ember, mint szellem szólalt meg, fölemelkedve e nyomorait földről, a tiszta desztillált valót mutatta meg. Nagyra- iörő ambíció, mély gondolkozás. Változatos élet, elhibázott élet. De hol van az ember, aki hibákat itélhot el? Akinek erre joga vagy képessége volna ? Szerettem, sokat tanultam tőle. Nem felejthetem el őt soha, meií életem sok fontos pillanatában agyamra üthet még és elhatározásomnak, döntő irányt adhat a határozott, egyenes szó, amint megcsendül: „Az a rövid idő, ami még hátra, van .. . 2>r. Zóth Balint. Egy Szatmár-egyházmegyei pap, tengerész-lelkészről. Hudecz Rezső szatmár-egyházmegyei lelkész, aki egy időben Pűlóczon, Nagybereznán is segédHárom lövés után az elsőt és két ujabh után a másodikat is harcképtelenné tették. Ez már sok volt az ellenségnek. Az emberek felugrottak, eldobták fegyvereiket és feltartották 4 kezüket, még mindig az erdőfelé fordulva, mely utoljára verte vissza a lövések hangját. A közepén állt egy hosszú, szikár, lecsapott- vállu francia. — Azt már ide kene hozni ( — dörmögte Hahn, — Várjunk, az nem megy { — felelte sergeant — Nem tudja, mit tesz az franciául idejönni? — Hm , . . azt hiszem voálá . . . A sergeant felállt és hnagosan kiáltott feléjük : — Voálá ! Voálá! A vörös nadrágotok lassan, egyenként megfordultak és egy pillanatig tanácstalanul néztek össze. A sergeant még kétszer ordította át hozzájuk : — Voilál Voiláf Vagy! -—és nekik szegezte a puskát. Erre megindultak, kezüket még mindig a magasban tartva. — Vitel Vitel — kiáltotta Hahn, akinek most egyszerre több francia morzsa jutott eszébe. Az arcuk hafvány volt, sjeroeik aggódva pislogtak, Fleischmann sergeant ojaugrplt az elsőhöz és lerántotta a bornyuját. A többiek maguktól dobták le ás közben folyton Hahn fegyverére pislogtak, A sergeant aztán háfifl«tsháflB«t «(jutát mögé állított, aztán fáját kiáltott.
