Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-04-25 / 16. szám

3. ©Idái. MÁTÉSZALKA április 25. lelkészkedett, utóbbi időben pedig Munkácson mű­ködött, püspöki ei.gedélylzel tengerész lelkésznek ment. Kikerült egy hadihajón Kiaucsauba s jelen volt ennek ostrománál. Viszontagságáról a követ­kezőket közük: Newyork, március 10. Hudeez Rezső szatmármegyei magyar áldo­zópap, a Kaiserin Elisabeth osztrák-magyar hadi­hajó 1. osztályú tábori haditengerészlelkésze pár nappal ezelőtt Khinából Newyorkba érkezett azok­kal a polgári német és osztrák foglyokkal, rkiket Japánban tartottak egy ideig hadifoglyokként, de akiket a japán kormány Amerikán keresztül | hazabocsátott. Hudeez mintegy másfél évvel ezelőtt indult ki Fólából a Kaiserin Elisabeth hadihajón, hol mint fregattahadnagyi rangban teljesített szolgála­tot. Hajójuk az ázsiai vizeken tartózkodott, mikor a háború kitört. A Kaiserin Elisabeth előtt az ut el volt zárva; ugyanis három nagy orosz hadi­hajó tartózkodott ugyanabban a kikötőben. A Kaiserin Elisabeth azonban nekivágott az útnak és a három orosz hajót megfutamítva, szerencsé­sen bejutott a csinglaui kikötőbe, ahol a németek már akkor a vár védelmezésére készültek. A sok kalandon és szenvedésen keresztülment haditen­gerész katonalelkész érdekesen írja le élményeit. A vele érkezett német katonaorvosok beszé­lik, hogy Hudeez Rezső igazi hősként viselkedett a várban is, a hadihajón is. Ahová senki el nem mert menni az ostrom alatt, ő elment; sőt, mi­után a várkormányzó ismerte a magyar katona­pap rendkívüli bátorságát, nem egyszer egyes csapatokat önállóan vezetett a harcban, ahol nem­csak papi, hanem tiszti szolgálatot is teljesitelt. Napokon keresztül beásva a földsáncokban, maga is folytatott fegyverhareot a japánok ellen. Éppen ezért tartották olyan sokáig fogságban. Amikor Kiaucsaut .ílfcgiaHak a japánok, előzőleg 100 kg. dlnamított teltek a tengerészek a Kaiserin Elisabeth magyar-osztrák hadihajó alá i és felrobbantották. Most is könnyezve beszéli a haditengerész-lelkész, hogy milyen fájdalmas volt a hadihajó sülyedését átélnie, A haditengerésze'.! zenekar az osztrák és magyar himnuszt játszotta, miközben hatalmas ha- dihajónk tassaiv'-iá.iáátr alábukóit a tengerbe. A lisztek és a legénység egymás nyakába borulva sírtak. Majd a várba vonultak, ahol a németekkel védték három és fél hónapon át az erődítményt. A mieink és német szövetségeseink közül mind­össze 230 esett el az ostrom alatt, ellenien közel 9000 japánt küldtek a másvilágra, más tízezer megsebesült a japánok közül. Hudeez elmondta, hogy milyen gavallérosan viselkedett velük szemben a japáni sereg. Senkit nem bántottak az elfoglalt városban és a 4000 főnyi német, osztrák és magyar helyőrséget a leg­nagyobb tisztelettel üdvözölték, hősiességükről dicshimnuszokat zengtek. Az egész tisztikart és legénységet ezután Japánba szállították, ahol kü­— Előre! Indulj! Ha valamelyik megmozdul, egy lövéssel mindegyikünk egyszerre hármat lő keresztül. A franciák azonban nem mozdultak és szé­pen mentek előre szapora lépésekkel. A táborba érve, hangos halló fogadta őket és nagy csapat kisérte őket a kapitány elé. — No, mi újság Fleischmann? — kérdezte A kapitány. — Jelentem alásan, kapitány ur, úgy látszik a falu nincsen megszállva. Egy tizenkét emberből álló tiszti őrjárattal találkoztunk. Az ellenségnek hat halottja van, a többit elfogtuk. Bäuerle köz­katona elesett. — Tehát szerencséjük volt, sergeant. — Szerencsénk és balszerencsénk egyegzerre, kapitány ur, mert a fáról lelőtték szegény Bauerlét. A kapitány ezután fegyverbe szólította a legénységet és röviden elmondta előttük is az eseményeket, A század becsülettel esett át a tüzkersztsé- gen. Három ember legyőzött tizenkét ellenséges katonát. Egy bajtársunk elesett a hazáért, de ha mindig tizenkettőre fog egy halott esni, akkor nem lesz baj. Csak igy kell tovább folytatni. Aztán ismét elszéledtek a legények, néhányat! pedig elmentek Bäuerle holttestéért, hogy becsü­lettel eltemessék. lönféle városokban szállásolták el őket, de min­denütt úgy a tisztekkel, mint a legénységgel a legnagyobb udvariassággal bántak a japánok. A A mieink szabadon járhatnak-kelhetrek, kitűnő el­látásban részesülnek, hősies magaviseletükért meg­különböztetett tisztelettel néznek rájuk még a ci­vilek is Japánban, sőt a hadifogságba került tisz­teket, lelkészeket és orvosokat külön bemutatták a japán császárnak, aki barátságosan kezet fogott velük. A derék haditengerészlelkész csak véletle­nül szabadult ki a fogságból ; nem tudta megma­gyarázni, hogy őt a nemzetközi egyezmény óvja a hadifogságtól, aztán meg nem hitték el neki, hogy lelkész, mert az uniformisa teljesen olyan, mint a többi haditengerésztiszté és miután fel is volt fegyverkezve, mikor eifogták a japánok, a tisztekkel együtt Tokióba, majd később belső Japánba szállították őket. Később aztán egy ke­resztény hitre áttért japán vezérkari tiszttel jó barátságba keveredett, akinek elmagyarázta, hogy ő katonalelkész és őt nem szabadna fogságban tartani. A vezérkari főhadnagy azután vizsgálatot kért és miután bebizonyult, hogy Hudeez Rezső nem kapitány, hanem lelkész, a japán vezérkar kérésére a japán kormány szabadlábra helyezte négy orvossal. — FÉMET A HADSEREGNEK! Az Országos Hadsegélyzo Bizottság ilyen cím­mel felhívást tesz közé a közönséghez, amelyben kéri, hogy sárgaréz, vörösréz, ón, ólom és bronzból készült mindenféle régi tárgyat, törmeléket juttasson el hozzá a hadsereg részére. Mondanunk sem kell, mily nagy fontosságú a íelhivás. Minden háztartásban akad az említett anyagokból készült apró tárgy, amely már nincs hasz­nálatba. Tartsuk hat hazafias kötelessé­günknek azokat összegyűjteni. Szükséges­nek tartanánk, hogy az egyes községek­ben a lelkészek és tanítók mozgalmat in­dítsanak a gyűjtés eredménye érdekében. — A vallás- és közoktatási miniszter urnák folyó évi április hó 7 én kelt 122849/1914. Vil. b. sz. körrendeletét tudomás és miheztartás ■ vegeit szószerinti másolatban közlöm : Az 1893. évi 33564 sz. rendelettel kiadott iparostanonc iskolai szervezet némely pontjának értelmezése, illetőleg kiegészítése tárgyában a ke- ■ reskedelsmügyi miniszter úrral egyetértöleg a kö­vetkezőktől értesítem a tanfelügyelő urat: 1. ) Egyes esetek kapcsán felmerült az a kér­dés, vajon az iparostanonciskola tanítási idejének megállapítása (iparostanonc iskolai szervezet 8. pontja) azon iparhatósági teendők közé tartozik-e, amelyeket 1884. évi XV!!. te. (ipartörvény) az ipái testületekre ruházott át. Minthogy az idézett törvény 127 § a az ipar- testületet csak a hozzátartozó iparosokra és se­gédszemélyzetükre nézve ruházza fel bizznyos ha­tósági teendőkkel, a tanonciskolát, pedig nemcsak az ipartestület kötelékébe tartozó, hanem a képe­sítéshez nem kötött iparoknál foglalkozó tanoncok is látogatják, akikre az ipartestületnek hatásköre nem terjed ki, ennélfogva sem a tanonciskola fe­letti közvetlen felügyeletnek, sem pedig a tanonc­iskolái tanítási idő megállapításának joga, amely Utóbbi különben is a közvetlen felügyelet folyománya, az ipartestületet meg nem illeti, ha­nem ezen ügyekben csakis az 1884. évi XVII. te. 166 §-ában megnevezett iparhatóságok járhatnak el. 2. ) Az iparosiskolai szervezett 32 d) pontjá­val illetve a kereskedőtanonciskolai szervezett 32 pontjával kapcsolatban elrendelem, hogy a vidé­ken foglalkoztatott, vagy országos vásárra vitt tanoncot az iparosmester (kereskedő) egv hetet meghaladó távol léte esetén az illető községben le­vő iparos (kereskedő) tanonciskolába, ilyen nem létében pedig négy hetet meghaladó távoliét ese­tén a £ ottani ismétlő iskolába (gazd. népiskolába) kőteles járatni. A tanoncok hanyag iskoláztatása miatt az iparostanonc Iskolai szervezet 61 d és 76 pontjai alapján folyamatba tett és az 1884, évi XVII. te, 157 §-ának a) pontja alapján büntetendő kihágást ügyek akkor sem tarloznak az ipartestületek ha­táskörébe, ha képesítéshez kötött mesterséget űző iparosokról van szó. A helyenként fennál.ő ellen­kező és téves gyakorlat megszüntetése végett a kereskedelemügyi miniszter ur múlt évi julius hó 27-én 30979 sz. a. valamennyi 11. fokú iparható­v Sághoz intézett rendeletében figyelmeztette az összes iparhatóságokat és ipartestületeket, hogy az 1884. évi XVlI. te. 62 §-ának c) ponjába ütköző s a tanoncok hanyag iskoláztatása által elkövetett kihágási ügyek elbírálása akár az ipartestület kö­telékébe tartozó, akár képesítéshez nem kötött ipart folytató iparosokról van szó, nem az ipar­testületek, hanem 1901. évi XX. te. 13 íj ában megjelölt hatóságok, mint rendőri büntető bírósá­gok hatáskörébe tartozik. A fentebbieknek megfelelően a S8564/1893. sz. rendelettel kiadott iparostanonciskolai szerve­zet 74 §-ához fűzött megjegyzést megfelelően módosítom. Felhívom a Tanfelügyelő urat, hogy jelen rendeletemről az iparos- és kereskedőtanoncisko­lákat miheztartás végett értesíteni. — Budapest, 1915. április hó 7-én. Jankovich, s. k. — Szatmár­németi, 1915. április 16-án. Bodnár, kir. tanfel. Budapest, április 24. (Hivatalos). Kárpátokban helyenként heves agyú harc volt. Uzsoki szoros sza­kaszában nap folyamán itt ott előfordult orosz előretöréseket mind vissza vertük, ellenségnek turkai ut mentén és ettől nyu­gatra ellenünk intézett éjjeli támadása új­ból nagy veszteségei mellett omlottak ösz- sze, egyebekben helyzet változatlan, Höfer. Berlin, április 24. Nagy főhadiszállás jelenti a nyugati had­színtérről : Ellenségnek minden kísérlete, hogy az állásunk Yperntől északra és észak-keletre nyert terepet tőlünk vissza foglalja meghi­úsult. Yperntől északra franciák egy eres támabása Yperntől észak-keletre St. o. Jul- senel angoloknak egy támadása ellenség súlyos veszteségei mellett összeomlottak, az Ern bittsehoose ut mentén és ettől ke­letre ellenünk intézett egy tovább támadást ma reggel ugyan az a sors érte. Csator­nától nyugatra csapataink az éjjel Lizerne hegységet rohammal elfoglalták. Elfogott franciák, angolok és belgák száma 2470-re emelkedett és összesen 33 ágyú és hoz­zájuk tartozó lőszerek, nagy számú gép­fegyverek, számos puska és egébb hadi anyag jutott kezünkbe. Champagnéban Beau Sejur majortól észbkra ma éjszaka négy aknával felrobbantottunk egy ellensé­ges lövészárköt, franciák eközben súlyos veszteségeket szenvedtek különösen mivel tüzérségük saját árkaikra lőtt. Ma^s és Mosel között franciák több helyen megis­mételték támadásaikat Ailly erdőben szu­ronytámadásban mi maradtunk győztesek, innen tovább keletre egyes helyeken vona­lainkba behatolt franciákat ismét kivertük, a Boos de Prétrében előre jutottunk, A köd és hó akadályozzák harcitevékenységet. Keleten: a helyzet változatlan. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) fizessen elő a „ jYíátészalká “~ra

Next

/
Thumbnails
Contents