Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-03-21 / 11. szám
társadalmi hetilap. }/íegjekr\ik minden vasárnap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEQYZÖI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. W Bálénálka, 1315. VIÍ. évf. 11. (313.) síim. március 21. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — 8 K Félévre — — — — — — 4K Negyedévre — — •— — — — 2 K Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K-—Egy szám ára 16 fillér. --------Fe lelős szerkesztő -: ' Főszerkesztő : Dr. TÓTH BÁLINT Cr. BARTOS MIHÁLY Főmunkatárs: MOLNÁR KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút««. Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A katonaság és a tavaszi gazdasági munkák. A most folyó nagy háború valósággal azt a kötelességet rója a nemzetre, hogy egyik kezével a fegyvert forgassa, a másik kezével pedig jusson ideje arra is, hogy a kenyéradó földet megmunkálja. A most folyó nagy nemzeti erőfeszítés igen sok javakor- beli munkaerőt vont el a gazdasági munkától. Mivel a haza védelmének igen fontos érdeke az is, hogy a mezőgazdasági termelés meg ne akadjon, sót lehetőleg fo- kozlassék, a kormány oly megegyezésről gondoskodott a közös hadügyminszter úrral, hogy a hadbavonult gazdáknak és munkásoknak, amennyiben a hadviselés érdekei lehetővé teszik 14 napig terjedhető szabadság engedélyeztessék a sürgős tavaszi munkák, tehát a vetési és a szőlömü- velési munkák elvégzésére. v A honvédelmi miniszter idevonatkozó rendelete szerint a szóban tevő szabadságot elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó katonák, az önálló mezőgazdák, illetőleg hozzátartozóik, a mezőgazdasági munkások, a szőlőbirtokosok és a szölö- mivelési munkások kapják. Szabadságolhatok ezek akkor is, ha mint sebesült vagy beteg lábbadozók már alkalmasak az említett munkák elvégzésére és e munkák nem akadályozzák meg önét a hadiszolgálatra való alkalmasságuknak visszanyerésében. Beteg és kórházi ápolás alatt álló legénység szabadságot nem kaphat. Természetes, hogy nem kapnak szabadságot a harcban levő katonák, hanem csakis a harcvonal kiegészítésére rendelt pótteslekben (pótszázad, pótüteg, stb.j szolgálók. Szabadságoltatását csak az illető katona személyesen kérheti a póttestpa- rancsnokánál. Kérvények benyújtásának nincs helye. A honvédelmi minisztériumhoz benyújtott eféle kérvények figyelembe nem vétetnek. A szabadságolás helyét és idejét illetőleg a honvédelmi miniszter szóban levő rendelete úgy intézkedik, hogy mindenki abban a községben kapjon szabadságot, ahol a legutóbb gazdasági, vagy szőlő munkát végzett. A szorosértelemben vett harctérrel szomszédos vidékekre nincs szabadságolásnak helye. Tehát az ország északi vidékén nem kaphat senki szabadságot a Máramarossziget, Munkács, Ung- vár, Hornomra és Eperjes vonaltól északkeletnek fekvő területekre:- délen a Dunától és a Titei-Berzava folyó vonaltól északra. A szabadsagolás idejének kezdetét úgy tervezte a honvédelmi miniszter rendelete, hogy a budapesti, pozsonyi, temesvári hadtestek területén március 10-én, a kassai és nagyszebeni hadtestek területén pedig .......... ~ i ., ■ TI in' ...T- ~T.TTi-r~T7~i~T~iii ■ Tiii i ■ n ‘ — má rcius 20-én legyen, illetve az északi és hegyvidéki vármegyékben két héttel később. Ez a rendelkezés módosíttatott. Tekintettel a beállott télies időjárásra a kormány úgy határozott, hogy a tavaszi munkára való szabadságolás kezdete elhalasztassék. Ez uj határidőről a kormány külön fogja a törvényhatóságokat értesíteni. Az illető katonai parancsnokságok minden egyes község elöljáróságának és minden főszolgabírónak megküldik az oda szabadságolt katonai legénység névjegyzékét. A járási hatóság ennélfogva tudni fogja, hogy valamely községben van-e munkásfelesleg és a munkaerőben szegényebb községekbe irányíthatja. Másrészt úgy neki, mint a községi, illetve városi hatóságnak kötelessége a csendőrség és rendőrség igénybe vételével ellenőrizni azt, hogy a szabadságoltak azt a munkát, melyre szabadságot kaptak tényleg végzik-e. Akik nem dolgoznak, azokat a csendörség segélyével visszaküldik a csapatukhoz. A sürgős tavaszi munkák beálltával tehát jó lesz minden gazdának, akinek munkásra van szüksége, elnézni a községházára, illetve a városházára és megtudni kik és hányán kaptak a gazdasági munkások közül tavaszi szabadságot. Az egyénenkénti szabadságoláson ■kiEven Elveslad norvég iró, aki több skandináviai lap képviseletében Angliába és Franciaországba indult, különös kellemetlen helyzetbe került nemrégiben Calaisban. Áldozatul esett éizokrak a kíméletlen és őrületesen forszírozott óvintézkedéseknek és rendszabályoknak, melyekkel a francia hatóságok — mindenkiben veszedelmes kémet sejtve — rendkívül súlyosbítják és gyötrik az idegen alatvalók helyzetét. Sven Elvestad sem kerülte el sorsát, mert egy szép napon Calaisban elfogták. Ki tudja milyen meglepetéseknek lett volna még kitéve, ha Calais norvég konzulé segítségére nem siet és nagynehezen ki nem szabadítja kényszer- helyzetéből. A konzul ugyanis, amikor tudomására jutott honfitársa elfogatása, nyomban elküldte az író fényképét Párisba, ahol azután nagysokára akadtak olyanok, akik felismerték és. igazollak. Sven Elvestad most, hogy kiszabadult fogságából, a Politiken című norvég lap hasábjain közreadja élményeit és Calaisban szerzett épülete? tapasztalatait. íAz érdekes írás következőkép festi meg az élesszemű Író benyomását: Még'- Londonban sem kerülheti el az ember ezekben az napokban a sulyoe gyanúsításokat és alaptalan meghurcoltatásokat, elképzelhető tehát, hogy amikor Londont elhagyva, a Calais-csatorna gőzösére ültem. Ez már nem ideges kiváncsisko- das és boszszantás volt, hanem nyílt, leplezetlen ellenségeskedés, durváskodás. Itt ugyanis az a hit tartja magát, hogy Calaisba csak katonák és — kémek utaznak. A hajó, melyre felszálltam, zsúfolva volt francia vöröskeresztes ápolónőkké! és katonákkal, valamint ifjú belga önkéntesekkel. — A belgák egytől-egyik menekültek voltak, jól öltözöttek, rendes modorualc és voltak viszont olyanok is, akikről leritt a hanyagság, a rósz és féktelen modor. Még iszákosak, szégyenteljesen ittas emberek is voltak közöttük. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek olyan kihívó, garázda viselkedést tanúsítottak, olyan un- dorilőan és teli szájjal ordítoztak bele az alkonyatba, hogy valósággal utálat és borzalom volt a fedélzeten való tartózkodás és a leguíálatosabb veit a dologban az, a francia tisztek olyan érzéketlenül, szemtelenül, mondhatni lekics’"; léssel néz tek olykor-o.j sor a uclga iljatra, amivel tagadhatatlanul jelét adták annak, hogy egyáltalán semmi rokonszenvet, semmi barátságot nem éreznek a szerencsétlen, hontalanná vált ifjak iránt. Mire Calaist elértük, már rég besötétedett. A rosszul világított rakparton katonák és sebesü|. tek bolyongtak sürü, rendetlen összevisszaságban. A hajó utasai viharos kiáltásokkal köszöntötték őket. A sötétség olyan átnatatlan volt, hogy egyebet sem igen láttam a parton imbolygó tömegnél- Calais világítótornya is furcsán festett. Mint valami óriási kar, úgy mered elő a városközepéből, ezerfelé szórva a beléje tűzdelt lámpák fényét. Esti kilenc óra van, nehány óra az üzletzárások előtt. A félhomályban terpeszkedő utcákon rejtélyes, ki- vehetetlen alakok, kiváncsiak lappanganak. Itt-ott egzo’ikus indusok vagy afrikai harcosok bukkannak fel, akii/ olyVor-olykor elmosolyod /a, élénken mutogatják r syogó fehérségű fogsoraikat. Egy sza« bad elhagyott téren skót katonák tűnnek fel. Ringó léptük félig eltakart testük furcsán, különösen mozog, miközben bele-beleorditják az éjszakába dalukat: Pat, Mac and Joe, hallói Az énekszó lassan elhal, a legények másfelé bandukolnak el. Egymásik sarok felől francia gyalogosok közelednek, ásóval váilaikon, csöndben, szótanul. Bizonyára árkot áslak valahol. Itt különben minder,kiben erősen él a bizalom és a temény, hogy a németeknek semmilyen körülmények között sem sikerül Calaigig előnyoCALAIS.
