Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-03-21 / 11. szám

2 oldal. MÁTÉSZALKA március 21 vDl 20 katonából álló munkáscsoportok is lúgnak alakíttatni, melyek erélyes és meg­bízható altiszt vezetése alatt a községek­nek és egyes földbirtokosoknak rendelke­zésére bocsáttatnak a sürgős tavaszi mun­kák elvégzése céljából. Az ily munkáscsoportnak kirendelését már kérni kell. A kérvényt ahhoz a legközelebbi katonai állomás parancsnoksághoz kell in­tézni, ahol a póttest van. A kérvényező földbirtokos a kérvényét láttamoztassa a községi elöljárósággal, illetve a városi ha­tósággal és azután juttassa a járási főszol- gabiróhoz, aki a kérvényezők által és eset­leg az egész járás területén szükséges munkáscsoporíok kirendelése iránt azonnal, esetleg táviratilag is, az illetékes államás- parancsnoksághoz fordul. A munkáscso­portok nemcsak egyes birtokosok, hanem a községi elöljáróságok rendelkezésére is bocsáttatnak, egyrészt a községi tulajdon­ban lévő földek, másrészt a harctéren lévők földjeinek megművelésére, ha a szükséges munkaerő hiányzik. . Az ily munkáscsoportok átengedése iránti kérvények már most is benyújthatók, mert csak hasznos, ha a járási hatóságok a sürgős munkásszükséglet iránt sürgősen tájékoztatnak és a katonai póttestek pa­rancsnokságával mentői előbb közük a dol­gok állását. A munkáscsoport elszállásolása és élel­mezése a munkáscsoportot igénybevevő kö­zönség vagy földbirtokos terhe. A munka­adót azonban megilleti az alkalmazott ka­tonák élelmezési pénze, melyet a csoportot vezető altiszt nyugta ellenében kifizet. A munkaadó köteles a katonáknak a helyi szokásos napszámot adni. Az utazási költ­ségek a munkaadót nem terhelik. Mivel fontos érdek az, hogy az ilyetén módon szabadságolt katonák munkaereje kellőleg értékesíttessék, a szóbanlévö hon­védelmi miniszteri rendelet ezirányban külö­nös kötelességet is ró a községi elöljáró­ságokra és városi hatóságokra. Kötelessé­gük ezeknek mindenekelőtt az, hogy a gazdákat a szokásos módon hivják fél munkaszükségletük bejelentésére. A beje­lentések összeírása alapján azután köte­lességük tájékoztatni a szabadságolt kato­mulni. Hát csak várjunk türelemmel. Hirtelen han­gos harangsző lármázza túl az utca zsivaját és az emberek kíváncsian, egymást lökdösv* sietnek a vásártér felé. Hosszú menet tűnik fel az egyik utcasarok felöl és a tömeg vad, féktelen kiáltásba tör ki: — Les boches, les boches1 Sebesült német hadifoglyok jönnek. Az egyik különösen magragadta a figyelmemet. Egy kocsi­ban feküdt, mellette egy francia katona ült, aki a fejét támasztotta a sebesültnek és hosszan, vala­mi német csodálattal nézett le az arcába. Amikor a sebesült a lármát meghallotta, egy kicsit elmo­solyodott ; azután arca hirtelen falfehérlett és sze­mei lecsukódtak. Honnan jöhet ez az ember? Ho­gyan lehet ez az ember ellenség? Érzem, hogy valami jóttevó melegség szakadt fel a szivemből erre a gondolatra ; a sebesült iránt, nemzetem ro­kona iránt érzett szeretetem kelt életre bennem, Fájdalommal, mély sajnálkozással látom, hogy a szegény fiú megsebesült. Hosszan, könnyes sze­mekkel nézek utána. Ilyen hangulatban csatangoltam az utcákon, amikor váratlanul összetalálkoztam a norvég kon­zullal, aki egyben városi tanácsnok is Culaisban. Szomorú feladat hárult rája a háború óta! Mint nákat arról, hogy hol kaphatnak munkát, a munkaadókkal pedig közölni, hogy a munkás katonák közül kik állnak rende- kezésére. E rendelet okos és lelkiismeretes vég­rehajtása nemcsak a most beálló tavaszi munkák szempontjából fontos, hanem a to­vábbi sürgős gazdasági munkák elvégzése szempontjából is. Háborús szolgálatban levő katonák rövid idejű munkára való szabad­ságolása terén gyakorlati tapasztalataink még nincsenek. A honvédelmi miniszter szóbanlévö intézkedése e téren az első lé­pésnek tekintendők s nemcsak a hatósá­goknak, de a gazdáknak is oda kell hatni, hogy ez az intézkedés értékes alapja le­gyen a továbbiaknak s hogy a hadbavo- nult gazdasági munkaerők ilyen kihaszná­lása az esztendő többi sörgös munkasza­kaiban a lehető legkevesebb nehézséggel és akadálylya! legyen foganatosítható. Ki kell még emelnünk, hogy a honvédel­mi miniszter szóbanlévö rendelete különös gondjába is adja a munkás katonákatgazdák- nak, hogy szabadság ideje alatt úgy a munka szerzésében, mint a vállalt munka teljesíté­sénél és a szerzett jogoknak esetleg szüksé­gessé vált megóvása érdekében teljes jóin­dulattal és méltányossággal támogassák. Az országnak mindenesetre nagy ér­deke, hogy a hadviselés gondja és a me­zőgazdaság munkás szükséglete lehetőleg összhangba hozassanak s hogy a hazai föld megművelésében is annyi részt venni, amennyit az élet-halál küzdelem egyetlen főcélja lehetővé tesz. Az egyenes ut. Régi, nagyon régi történet. Alig van­nak, akik ma már emlékeznek rá. Valaki a fejébe vette, hogy nem kerülő, hosszú utón, hanem egyenes, rövidebb irányban is el lehetne jutni a szálkái állomáshoz innen a városból. Mondjuk igy: város. Erre lett aztán nagy vitatkozás; hol, hogyan tervez­zék az egyenes utat. Consortium alakult az ut menti telkek parcellázására. Jól is ment minden, de jöttek a rossz gazdasági évek, nem vették a telkeket, nem építkeztek. Az ut pedig »készen* volt. Az »egyenes* ut. legidősebb várisi tanácsnoknak, neki kell az egyes házakba a halálhíreket elvinnie. Keserűen pa­naszkodik: Már minden házban ismernek engem és ahol meglátnak, már előre rettegés fogja ei az embe­reket. Az imént is egy fiatal asszony lakásáról jövök, aki hangos, őrületes kacajjal ölembe dobta csecsemőjét és rikácsoló hangon kiáltott felém : — Vigye csak a gyereket is uram. Nekem még mindig marad három ! Ezen az estén ismét a városban van a belga királynő, hogy rendes útját a sebesültek megláto­gatását megtegye. Autója az uj képviselőház épü­lete előtt várakozott reája. Egyszerű esőköpeny ▼olt a királynőn, mely szelíden terült el fekete ru­hája fölött. Arca nyugodt, félelemnélküli volt, s csak szemei mutattak állandó csodálkozást. Úgy nézett szét maga körül, mintha álomjáró lett volna. Mintha állandóan gondolkozott volna valamin, amit sehogy sem tud megérteni. Ilyen Calais éjjel. A háború poéziséból itt bizony oem sokat látni s csak késő éjjel, mikor elhal, megszűnik az utcai zsivaj, mikor titokzatos csönd ül rá a városra, ilyenkor dördül, morajlik messziről, valahonnan a távolból az ágyuk böm­bölő szava , ., Amelyik tulajdonképen sem irányában sem síkjában nem egyenes, hanem egyenesen görbe. Az egyenes ut ma rettenetes állapot­ban van. A világításról nem is beszélve e for­galmas ut teljesen rendezetlen és elhagyatott. Útnak különben nem is nevezhető. Hepe­hupás dombok váltakoznak rajta. Ha kissé esős az idő, akkor természetadta feneketlen sár, erősebb esőzésnél valóságos tavak disz- lenelc rajta. Hiszen nem kívánunk mi kel­lemetlenkedni, akadékoskodni, nagyon jól tudjuk, hogy a jelen viszonyok közt nem lehet arra gondolni, hogy nagyobb munká­latok végeztessenek. De mégis csak nem lehetséges az, hogy a vasúti állomáshoz vezető ut egyáltalaban járhatatlan legyen. Legalább némileg használhatóvá kellene tenni az utat. Úgy tudjuk a községet ter­heli a kötelezettség az ut rendezésére. Gondoljuk el, hogy idegen jön ide, vagy keresztül utazik. Nem mindenkinek all módjában, hogy kocsit használjon, leg­többen gyalog teszik meg ezt az utat. De különben is jelenleg a vonatok éjjel kiszá­míthatatlan időben érkeznek meg és akkor is jó, ha egyetlen bérkocsi álldogál az ál­lomáson, de az is előre le van foglalva. Most a szegény utas induljon neki a gyé­ren világított ismeretlen útnak. Ugyancsak bukdálcsolhat a nyaktörő emelkedéseken, avagy tocsoghat a jó mély sárban. Ezen segíteni kell. Ismételjük, nem útépítést, nagyobb munkát sürgetünk, csak azt, hogy legalább némileg járhatóvá tétes­sék ez ut. Mert legjobb az egyenes ut. 4y N E K. — Adományok a mátészalkai Vörös. Kereszt Kórház javára. Nagyecsed: 36 kg. bab, 42 kg. liszt, 1 drb. sonka, 8 drb. kenyér, 1 disznófej, 266 kg. burgonya, 24 liter tej, 393. drb. tojás, 18 kg. szalonna, 136 kg. tengeri. 1 drb. kolbász, 1 üveg kompót, 4 üveg paradicsom. Nyircsaholy: 434 drb. tojás, 3 mm. burgonya, 5 véka tengeri, 2 véka bab, 2 véka gabona 2 kg. kolbász, 1 kenyér, 2 drb. vaj, készpénz 7 K. 96 f, Olcsva: 1 zsák búza, 1 zsák tengeri, 1 zsák burgonya. Kocsord: 212 drb. tojás, 7 drb. kenyér, S zsák búza, 4 zsák tengeri, 10 kg. bab, 2 kg. rizs­kása, 4 üveg paradicsom, 2 drb. szalonna, 1 kg. zöldség, 8 mm. burgonya, 23 kor. 04 f készpéns. Fdbidnhdza: 18 mm. burgonya, 232 drb. to­jás, 1 zsák bab, 40 drb, szalonna, 2 drb. tyuk E község gyűjtése nagy részben ifj. Bene Miklósáé és Garancsi Anna buzgó tevékenységének köszön­hető. Gebe: 9 drb. kenyér, 15 drb. tojás, 11 drb. szalonna, 1 kosár zöldség, 2 kor. készpénz. — A jó bánásmód érdekében. A bel­ügyminiszter a hadbavonultak családtagjaival való jó bánásmód érdekében rendeletet küldött vala­mennyi vármegyei alispánhoz, amelyben arra hívja fel a vármegyék vezetőig hogy utasítsák a köz­ségi elöljáróságokat és főleg a községek jegyzőit, (körjegyzőket), hogy a hadbavonultak gyámolitásra szoruló családtagjainak panaszait legnagyobb' lelkiismeretséggel vizsgálják meg és amennyiben a panaszt indokoltnak találják, a legteljesebb oda­adással igyekezzenek mindent elkövetni, hogy ac tényleg orvosoltassék is, a mi pedig azt a hangok illeti, azt a modort, amelyet minden (éllel, de fő­leg a hadbavonult családtagjaival szemben hasz­nálni kell, elvárja a miniszter, hogy gyengédség és figyelem nyilatkozzék meg a községi elöljáró­ság részéről azok iránt, akiknek hozzátartozói életük árán is a hazáért harcolnak. A netaláni visszaélések fegyelmi után fognak megtoroltad!.

Next

/
Thumbnails
Contents