Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-09 / 2. szám
fláíészalfca, 1914. VI. évi. 2. (249.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — —- — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. *——-• Egy szám ára 16 fillér. ““---Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Tanügyi reform. Amióta a magyar tanítóság öntudatra ébredt, állandó t3rekvése, hogy az iskolákat a közérdeknek teljesen megfelelő színvonalra emeljék. Ennek a gondolatnak a szolgálatában irta meg kis füzetkéjét Téglás Lajos, nagyecsedi áll. iskolai igazgató is Tanügyi reformok cim alatt. E füzetben a gondolkodó taniíó mondja el azokat, melyeket nemcsak ö, hanem előtte egész tanitónemzedékek fontosaknak s a népne- velís érdekében feltétlen szükségesnek találtak. Egy bátran küzdő harcosa a szent ügynek tehát Téglás Lajos is, aki nem tud beletörődni abba, hogy a népnevelés és a néptanító tovább is a kultúra Hamupipőkéje maradjon. Azt akarja, hogy az iskola igazán nevelt népet adjon s hogy ez a jól nevelt nép az éleiben mindenütt boldoguljon s a tanítóját a maga nagy értéke szerint megbecsülni tudhassa. E cél szolgálatában foglalkozik az iskolák egységes elveken nyugvó szervezésével. Kjvánja, hogy a népiskola igazi népiskola legyen s ebből növendéket akármelyik felsőbb iskola csakis a teljes bevég- zettség után nyerhessen. Tehát meg kell szűnni annak a természetellenes állapotnak, hogy akár a polgáriba, akár a gimnáziumba 10 éves, vagyis a négy 'elemi osztályt végzett tanuló lehessen a jogosan jelentkező. A népiskola hat osztályában teljes, tehát amig valamennyi tanítványa ezt mind el nem végezte, ne bántsák. Mégis indokolja szépen ezt a kívánságát azzal, hogy a 10 éves gyermek pályájáról még korai a szülők döntése, már pedig, hogy gimnáziumba, polgáriba, vagy reálba irassák-e be a gyermeket, nagyrészben egyúttal pálya választás is. De legtöbbször a véletlen dönti el ezt a kérdést is, mert a falun- lakó szülő abba a váriba viszi gyermekét, ahol legközelebb találja a felsőbb iskolát s hogy ez milyen fajta, egyelőre nem is érdekli, hiszen a lelkiismeretét megnyugtatták azzal, hogy az eljövendő alkalomkor az átlépés egyikből a másikba lehetséges. Szerző azonban rámutat arra is, hogy lehétséges, de — sokszor leküzdhetetlen — nehézségekbe ütközik. Éppen azért úgy szeretné az egész oktatást berendezni, hogy ezek az átmenetek az alsóbb iskolákból a felsőbbekbe láncolatot természetességgel történjenek. Szerinte a különféle fokú iskolákat a következő elvek szerint kellene szervezni:!, egységes nemzeti műveltség, 2. befejezett gyakorlati műveltség, 3. általános műveltség kapcsolatban a szakismeretekkel, 4. előkészítés a felsőbb tudományos képzésre, 5. tudományos képzés. Ezeknek megfeleiőleg szükséges iskolák: í. hatosztályu elemi népiskola, 2. négyosz- tályu polgári iskola, 3,’négyosztályu különféle szakiskola, 4. négyosztályu középiskola és 5. egyetem, műegyetem. Éhez képest a 6—12 éves gyermekek az elemiben a 12—Jó évesek az egységes négy- osztályú polgáriban, a 16—20 évesek a különféle irányzatú középiskolában s az ezeket is elvégzettek az egyetemen tanulnának. Nagyon eltérőleg nyilatkozik — aminthogy ez máskép nem is lehet — a inai tanfelügyeletről s kimutatja, hogy a tanfelügyelők pedagógiai szakképzettségének a hiánya érlelte meg azt az abszurdumot, hogy a tanfelügyelő holmi központi adminisztráló és reprezentáló legyen, de az isVizner a szabó. Vizner, a szabó, keskeny, furcsa kisember volt, a jobb válla majdnem egy félarasszal magasabban állott, mint a bal válla, mindig rekedt volt kicsit a hangja, általában nem volt szép férfi Vizner, inkább csúnyának lehet mondani. Mint szabó határozottan az ügyetlenek és tehetségtelenek közé tartozott Vizirer, aki többnyire elrontotta a ruhát, amiket csinált. Úgy látszik, soha életében nem vette észre azt, hogy neki egyik válla magasabban áll a másiknál, nyilván azt hitte, hogy ő a legtökéletesebb termetű férfiú, mert mindenkinek úgy szabta a ruháját, hogy a jobb válla jóval magasabban álljon. Alighanem itt hibázta el Vizner a mesterségét és sikertelen pályájánák szomorú életének ez volt tán a titka, öntudatlanul az a meggyőződés alakulhatott ki benne, hogy az a természetes és az a szép, ha- a-vállak nem egy vonalban állanak. És Viznert mindenki nagyon rossz szabónak tartotta, csak ő hitte magáról, hogy miivésze a mesterségének és úgy tudott gyönyörködni azokban a lehetetlenül szabott ruhákban, melyeket ő csinált. Ha a megrendelőnek kifogásai voltak, Vizner lelkesülten kezdett beszélni a müvéről, majd három, négy lépést hátrálva megállóit és kimondhatatlan élvezettel szemléígette az épen most hazaszállított ruhát elragadtatással kiáltván föl: — Ide tessék állni, innen tessék nézni, ebből a távolságból milyen szép . . . A vevő azután alig tudta megmagyarázni, hogy saját magát nem nézheti három négy lépés távolságról. Hiába volt Vizner a legszorgalmasabb szabó a világon, hasztalan dolgozott éjjel-nappal hiába vitte haza személyesen az elkészített ruháé kát: nem tudott boldogulni, nem ment semmire. Lassanként már negyvenéves lett, vagy tizenöt esztendeje dolgozott már, mint önnálló szabó Pesten és még sem tudott kikerülni a Kender-utcai setét kis műhelyéből. Pedig nagyratörő tervei, gyönyörű céljai voltak. A Belvárosban akart egyszer üzletet nyitni. Amikor lankadatlan szorgalommal, szinte soha el nem fáradva szabott és varrt a sötét Kender-utcában, lelke már ott járt valahol a legfényesebb Belvárosban, oda álmodta magát egy Kossulh.Lajos-utCíii nyitott, szép műhely ragyogd kirakatüvegjei mögé. Vizner volt az az ember, aki életében nem csüggedt el egy perei esem, az ö kitartásán nem fogott ki a hossza sikertelenség, nem kedvetlenedéit el, mert rendületlenül bízott önmagában, a jövőjében és vörös szemeiben, mosolygott azokon, akik őt nem tartották jó szabónak. Mit értenek ezek a dologhoz? — gondolta magában és szabott, varrt tovább. Egyszer azután mégis csak megérkezett a siker Vizner diadalmasan újságolta egyre fogyó megrendelőinek, hogy augusztus elsején az Andrássy-uton fa lesz műhelye, amire oly régen vágyik. Tudta ő mindig, hogy előbb utóbb el fogja ezt érni, hogy ez így lesz, mert nem is lehet másképpen : utóvégp» egy olyan elsőrangú szabó, mint ő nem maradhat örökké a Kender-utcában. Ilyen égbekiáltó igazságtalanság nem történhetik mégsem a világon. Még a szokottnál is vidámabban magyaráz- gatta most már Vizner a félvállas és tökéletesen elszabott ruhákról, hogy milyen kitünően állnak és közben lelkesülten folyton arról beszélt, hogy milyen nagyszabású tervei vannak neki az AnLILIOM KENŐCSE (éjell használatra) LILIOM KRÉMJE (nappali használatra) LILIOM SZAPPANA — — LILIOM PÚDERJE — — a legjobb kozmetikai készítmények. Lapunk mai száma 6 oldal. Csak Dr. Szelényi Főraktár: Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél Debrecen, Plac-u. 30. sz. „ OSSUTH4'-PATIKA. Postai szállítások naponta bérmentve küldetnek. :-i
