Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-01-09 / 2. szám

2 oldal. vuté*a*ika i§t*. M A T E S Z A LKA

kolaláfojjatást alárendelt iskolalátogatókkal kell Végeztetni. Hogy ezek a botrányos állapotok megszűnjenek, kívánja, hogy a mii* teniumí egyetemes tanitógyülés határozatait, úgy a tanfelügyelet, mint a tanítóképzés reformja érdekében fogadja el a kormány is alapul és hajtsa is végre. Elvégre tu ellenőrző közegnek, valamint a tanítók tanítójának mindenben tökéletesebbnek kell tenni, mint annak, akit ellenőrizni, munkájában Irányítani és magasabb kultúrái szempontok szerint nevelni akarnak. Szól végül a tanítók fizetés és nyugdíjügyéről is, ezzel kapcsolatban a modern iskolainté- zetekröl is megemlékezik.

Téglás Lajos régi hűséges szolgája a magyar kultúrának s e füzetben is azt bizonyítja, hogy nem azért irta, mert a feltűnést kereste, hanem azért, mert volt elmondani valója. S mi ehez csak azt tesszük hozzá, hogy ezt a füzetet nagyon is érdemes minden tanítónak megismerni s az elmondottak felett legalább gondolkozni.

FARSANG.

A tél szórakozásai között még nem ólt első helyen a sport; « r xJllzus, a korcsolyázás és h szobádban void hancúrozás liőlnbdiikknl. A tél ló szórakozása mégis csak a kályha köré, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik, A tánc istennője öli szezonját székben a hónapokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletek és ötlettel*» mókák évadja. Szelíd és ki- csapongó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küzdelmét és ez jól van igy berendezve a természettől. Olyan általános, olyan régi farsangi szokás, hogy bizony az ókori bacchanáliák, amelyek ugyan szüreti időbe esnek, bizonyára már utódjai és pedig késői utódjai valami ős mulatozó intézménynek. Mert amíg emberek élnek és éltek e földön, addig mindig volt ok arra, hogy önfeledten köszöntsünk nehány jó ■apót a tobzódó mulatozás jegyében.

A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyomására több okunk volt mint emberemlékezet óta bármikor. A múlt esztendőben még a balkáni háború réme fenyegetett, tnrtalékossainkat behívták katonai szolgálatra, májé minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez, háborúba indulunk-e a balkániakkal? vagy béke lesz a nagy készülődés után.

De a nehéz várakozás amely sokkal nyomasztóbb annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénította akarat-erőnket és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk.

Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog u múlt év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő már csak jobb lehet és semmi esetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk tombolni magunkat és részt kérünk azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk.

De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó fálánksággnl vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondoljak meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy ellehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módúkban, hogy eifeiedtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság őrve alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk. Dacára ennek a kis férecsusszunásnak, még mindig van bennünk iddlismus annyi, hogy legalább ilyenkor nem engedünk önzést és haszonlesést a közelünkbe. Vagy talán azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt, mert valami bűntudatot érzünk, hogy addig míg mi mulatunk, a kültelken sir és fenyeget és jajveszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megérdemeljük azt, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élánkebb mulatsággal töltsük el. Alszenteskedö az, aki azt mondja, hogy csak bőtöljünk és ne szórakozzunk. De a szórakozást lehet bizonyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A közép utat minden okos ember megtalálja. Érdekes és nt egész ügyre legjellemzőbb a középulnak keresésében az az ügy, amely most foglalkoztatja légin, kább a mulatozást kereső köröket, hogy vujjon sialonképes-e a tangó, vagy sem. Azon nézeten vagyunk, azok közzé tartozunk, akik határozottan a tangó mellett foglalunk állást. Csakhogy ki kel! jelentenünk, hogy nem bármiféle tangónak mondanánk áment. Mert hiszen azok között is nagy • különbség. Más az a tangó, nnlt Argentinjában éa Brazíliában a tengereszek táncolnak lebujaikban és csapszékeikben és más az a tangó, amelyet előkelő szállodák parkettjein lejtenek jóizlésü és jónevelésü hölgyek és urak. Mi azok nézetét osztjuk, akik a szalon tangót megengedhetőnek tartják minden úri helyen való táncolásra.

Azonban fontosabb ennél a kérdésnél az, hogy a jótékonycélu báli vagy látványos mulatságoknál intenzivebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben böjtölnek, hanem nélkülöznek egész éven dt. A szegényekre gondolunk és ha már az ó felsegélyezésük örve alatt mulatunk, akkor segélyezzük is fel őket aladrdssy-uton, ahová a társával — mert az üzlethez társat is szerzett -— augusztus elsején be fognak vonulni. Hogy az üzlete iránt minél nagyobb érdeklődést támasszon, az egyik kirakatát bérbe akarta adni egy fővárosi lapnak, hogy a legfrissebb híreket és reklámokat oda fügesszék ki. Így legalább lóversenyek és futbalmérkőzések alkalmával sok ezer ember feg tolongani az ö műhelye előtt, úgyszólván az egész főváros fogja látni és ismerni a »Vizner és Társa« céget. Milyen szép is lesz az, hagy fel fog lendülni az Üzlet és nemsokára megtanulja ismerni és becsülni a Vizner nevet. És Vizner halkan és fönhangon álmodozva a szebb jövőről, az utcán, ha nagy ritkán egy megrendelője elhaladt mellette abban a ruhában melyet ó készített; megállóit és hosszasan, lelkesen, izgatottan, zavartalan gyönyörűséggel nézte, néi*g«tté az egyre távol mozgó ruhát. És arra gondolt; nemsokára uton-ulfélen találkozni fogas ö ruhájával az Andrássy-uton, maholnap mindenki ahban a ruhdbau fog sétálni, amelyet ő szabott és amelyet az ó hires műhelyében varrtak. Milyen elegáns emberek fognak akkor az Andrássy-uton sétálni . . {

É" augusztus elsején beköltözött Vizner uj üzletébe, A kirakatot ugyan nem sikerült bérbeadni, mert kiderült, hogy az ő üzlete Andrássy-u- Ion lévő házban van ugyan, de az óriási épületnek legvégén úgy van elhelyezve, hogy jő mélyen A mellékutcába nyílik. Vizner ezt nagy lázban —észre sein vette, ót elszéditelte az, hogy az üzleti reklámcédulára azt nyomathatta rá : Andrássy ut. ö azt hitte, hogy az üzletének ajtaja tulajdonképpen az Andrássy-utra nyílik és amikor kiállt a boltja elé a szűk, kis mellékutcába, úgy érezte, hogy szinte látta, hogy az egész Andrássy-ut hömpölyög előtte színesen. És amikor csak percnyi ideje volt, Vizner mindig kiállott a boltajtóba és oldalt fordulva, csillogó, bo!dog szemekkel pislogva nézett ki az Andrássy-utra.

Három hónapig tartott ez a böldog büszke élet. A legközelebbi házbért már nem tudta kifizetni a »Vizner és Társa« cég és november első napjaiban a háziúr bezárta a boltot és Viznernek szerszámjait is ottfogta. Szertefoszlott minden álom és Vizner összetörve, csendesen visszaosont a Kénder-utcába. A mosolya valamivel bágyadtabb volt, de azért mosolygott tovább is — amennyi e fogyatékos felszerelése megengedte szabott, varrt tovább. Hanem a rcklámcédulákon, a megrendelők jelenlétiében meg kellett korrigálnia reszkető kézzel a címet. Az Andrássy-ut helyett azt kellett Írni, hogy: Kender-utca. Ez borsasztó volt. Ezt Vizner nem birta ki, ehhez nem volt neki ereje. És a mindig mosolygó, sohasem csüggedő Viznert az egyik novemberi reggelen egy köteten lógva, holtan találta az inas a Kender-utcai műhely reménytelen homályában . . .

a. r.

posan. Kevesebb kiadással, kevesebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük el, amit nagy luxussal. A báli rendezőknek szól ez a strófa. — Ne pazaroljanak sokat elegáns táncrendekre, re a legdrágább termeket béreljék és ne í-jtseiick ki olyan fényűzést, amely ebben az esetben a nélkülözők rovására megy. Legyen a jelszó az idei farsangban « takarékosság és biztosak lehetnek a rendező urak a felöl, hogy ez a tdneolók publikumának helyeslésével fog találkozni.

_____jaaaár hó »,________ 2 (249) SZáfB

KE

K.

Tisztviselő választás a községnél.

(3.) A községi törvény szerint a községi biiő az elöljáróság feje. Ezért kétszeresen fontos egy községre nézve, ki annak a főbírója, milyenek a községi tisztviselők. A községi főbíró vállaira nehezedik a községi közigazgátás szövevényes ügyes baja, az ő személyétől függ egy község boldogulása és fejlődése.

A fentebb elmondottak különösen állanak Mátészalkára, erro a városnak nevezett n«gy községre, hol az utóbbi időben a fejlődé» kétségen kivüii jeleit letagadni nem lehet.

Mátészalka nagyközségben folyó évi január

5.-én tartatott meg a községi tiszt újítás. Pontos nap volt ez a község éleiében, mert ezen a napon volt hivatva a népakarat annak eldöntésére, hogy kit tart érdemesnek a községi ügyek vezetésére s kik azok a régebbi tisztviselők közül, kiktől, mint felesleges és hasznavehetetlen ballaszttól, ez alkalommal megszabadulhat.

A • népakaratnak kellett volna érvényesülni, hogy megtalálja a jobbak között is a legjobbat. A lefolyt választásnál akarat érvényesült ugyan, ha mindjárt nem is a népé volt az, mikoF a lelépő Csizmadia Kálmán helyeit, — kiről nyilvánvaló volt, hogy eddigi főbírói hivatalát nem vállalja — a fokozatos előlépési tartva szem előtt Veres Lajos lett Mátészalka főbírójának kijelentve.

Veres Lajost eddigi működésében csak any- nyibao ismerjük, hogy mint volt törvénybiró kiváló és hasznos szolgálatokat tett a felsőbbségi rendeletek végrehajtásában, ha azok mindjárt mind nem a törvényes hatáskörébe vágók voltak is. Egyébként eddigi működését nem ismerjük s igy arról érdemleges bírálatot nem mondhatunk. te? tehát akkor, mikor őt a főszolgabíró, a megállapodni nem tudó népakarat néhány alkoholos mámorban úszó, nem csak a szent hevülettől, hanem az 50% spiritusztól felhevült rekedt hangú, buzgó harcosa itt a Veres, ott a Veres kiáltására egyhangúlag megválasztott főbírónak nyilvánította ki. nem tudjuk, hogy a nép egyhangú akarata volt-e, vagy egy más »egyhangú« akarat, melyet az alkohol is segített egyhangúvá tenni.

Bizalommal nézünk azonban uj működése elé, mert hisszük, hogy az uj főbíró is tudatában van aunuk, hogy ezután összes tevékenységének egy jó része nem merülhet ki a beton keverésének puszta szemléletében, vagy a hatósági paripák részére olcsó és egészséges zab vásárlásában. Eleven és mozgékony temperamentumától sokat várunk.

Az egyhangú fóbiró választás után a főszolgabíró által kandidált ifj. Oláh István, Qosatonyi Lajos és Lórincz István között dőlt el a törvény- bíróság, kik közül téves irányú korloskedés folytán Oláh István 151 szavazattal, Oosztonyi 105, és Lőrincz 38 szavazata ellen lett törvényblróvá megválasztva és ilyennek kijelentve. A tévedést kikorrigálandó meg lesz tudtunkka! a választás fellebbezve.

A községi pénztárnoki állásnál végre megtalálta a tévelygő népakarat önönmagát, mikor az eddigi pénztárnokot, a község régi érdemes tisztviselőjét Szabó Sámuelt újra megválasztotta.

Esküdlek lettek: Radványi János, Oosztonyi Lajos, Mislai Sándor, Bakos Qáspár, Bábel István és Nagy István.

Igy végződött Mátészalkán annó 1914. évben a tisztujitás. mikor mint mondják, győntitt a népakarat.