Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-12-18 / 50. szám
végezzék el az összes termelésre hivatott földeken a mezei munkát, hogy azok vessenek, mert ha ez meg nem történnék sem ók, sem a hadból késön hazatérő katonák nem arathatnak. Nyilvános nyugtázás és köszönet a katonáknak készült hósapkákról. Árvái Etelka 1 hósapka Árvái Ida 3 hősapka 1 térdvédő Szabó Boriska 4 hósapka Szabó Mái* * 1 4 hó.iapka Kerekes Mariska 3 hósapka Eölyös Anna 2 kósapka 1 térdvédő Kovács Zsuzsika 3 hósapka Kovács Etzsike 3 hósapka Klein Boriska 1 hósapka Misiai Juliska 2 hósapka Andrási Róza 1 tér dmeUjjilö Andrási Gizella 5 hósapka Sztbó Zsuzsika 2 bós.pka Szabó Erzsiké 2 hósapka j térdvédő csuklóvédö Szilágyiné Fonalka Erzsiké 3 hösapka 1 térdvédő Néma Juliska I hósapka 2 csuklóvédö Szobosxlay Ida 2 hósapka Kincses Ilonka Tóth Margitka 1 hósapka térdvédó Ari Etelka 5 hósapka Zerr.lényi Mariska 6 hósapka 1 térdvédó Bertók Béláné 2 hósapka Fogarassy Dezsőné 2 hósapka Bodnár Mariska 3 hősapka locsuklóvédő Bodnár Teri 1 hósapka Bodnár Erzsiké 4 hósapka Bodnár Irén 2 hósapka Csizmadia Etelka 2 kósapka Kathona Mariska 2 hósapka 1 térdvedö Sikli Ida 2 hósapka 1 térdvédó Varga Juliska 6 hósapka Hoder Marcsa 2 hósapka Medzihradszky Baby hósapka I térdvédó Kozma Piroska 1 hósapka térdvédó Debreceni Mariska 2 hósapka Debrecen Irma 2 hósapka 1 térdvédő Bakó Irma 3 hősapka Oláh Margit 5 hósapka 2 térdvédó 4 csuklóvá d Csigái Berta 4 hósapka Csigái Juliska 3 hósapka Kosa Etelka 5 hósapka Lőrinc Mariska 2 hósapka Nagy Juliska 3 hősapka Nagy Juliska 1 hósapka 1 térdvédó Néma Mariska 2 hósapka Jakobovic , Linka 2 hősapka Mánd< Irén 2 hósapka 2 térdvéd , Horváth Juliska 2 hósapka Szabó Etelka 2 hős apk Szabó Emma 2 hósapka 1 térdvédó Szabó Anna 2 hósapka Kérészi Etelka 1 hósapka 1 térdvédó Farkas Piroska 1 hósapka Fehér Mariska I hó* sapka Izsoó Erzsébet 2 hősapka 1 térdvédó Fiasz" tér Etelka II hósapka Flaszter Riza 10 hósapka Pollák Ilonka 6 hősapka Klein Cili 5 hősapka özv ^ Komoróczy Petemé 3 hősapka Alberger Bertalann 2 hósapka 1 térdvédó Lakatos Marcit 1 hósapka Ölük Teri 1 hósapka Blau Bella I hősapka Weiszg Regina 2 hősapka Klein Hani I kósapka Szab cr lóvédú i*_ védő Nagy védő Misiai Eszti *. Tárkányi Boriska V. ősz». . _ ^éd Kádár Boriska V. oszt. 1 hósapka Filep L,nke 2 hósapka, összesen készült tehát és elküldetett 203 hósapka, 12 pár térd védő, 20 és fél pár csuk lóvédő. 4(J H E Felelős szerkesztőnk Dr. TÖRÖK ÁRPÁD hadba vonulván jelen száméit a felelősségei főszerkesztőnk viseli. Előfizetőinkhez! Felkérjük azon t előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hái- rslékbsn vannak szíveskedjenek ezt kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni ! Vitézi ének . . . Gyöngyöm, rózsám szép galambom Édes kicsi párom ! 1 Szivem lelkem csupa bánat, Itt búsulok te utánnad, Az orosz határon A csákómat eső vágja, Véres már a mentén; Gondolsz-e rám messze-messze Szivem ijkjin szép jegyese Ott a Tisza mentén. Engem itten halál érhet, Százszor is egy napba ; Mégis tépjed féltegetlek Mindig téged féltlek Lelkem szép galambja. Engem majd csak megvédelmez A jóságos Isten, Oh ha eiveszitlek téged Oh, ha tudnátok, mi a fájdalom, a szenvedés és a gyötrő kin ... Ha tudnátok, hogy a lélek kevés örömeiért mily sok bánattal kell drágán megfizetni, ha tudnátok, mily marcangoló gyötrelem sorvasztja a lelhet szomorú, borongós, reménytelen napkon. ha tudnátok, mily iszonyatos kiűz > a láthatatlan lelki könny . . . Nagy temető a múlt, melyben minden sirhant édes, szép emléket takar. Az emlékezés vergődve fáradtan bandukol a sírok között, a némaság, a csönd kábitólag nehezül reá ... Ki tegnap még gyöngéden, melegen érintette remegő kezével homlokodat, ki nemrég érzelemteljesen fogta át kezedet, ki szemében gyönyörrel telve mélyről el vágyakozva tekintetedbe, kinek kai ja reszketve ölelt át s vont magához ki lehunyt szemmel forrón csókolta lázas ajkadat kéjben elmerülve és élvezte a te lélekemelő boldogságodat ma nincs többé, eltűnt, elveszett, elmúlt, mint a gyönyör rövid pillanata, soha vissza nem jön . . soha jel nem tűnik, megszűnt, nem létezik többé. Talán idegen föld hideg röge alatt, messze van nyughelye, talán lemetetlen, szétszórt tagok hevernek valahol, talán egy haldoklót hagy el az ismeretlen sivár mezőn az utolsó vérhullám, tálán ott kínozza égető sebe segítség nélkül a gyilkos harc 'füzében". . . Várja, várja vissza, Az a sók könny, hő fohász imádság . . . Próbáljatok hát vigasztalni' próbáljatok hát enyhíteni, próbáljatok hát segíteni, ha tudtok . . . Hiszen ti is emberek vagytok, azt mondjátok szivetek is van ... Oh, ha tudnátok, mi a fájdalom, a szenvedés, és a gyötrő kin . . . Dr. Tóth Bálint. vágyódott egy meleg kézszoritás után. Kántor ez a személye iránt megnyilványuld . meleg érdeklődés még zárkózottabbá tette. Ha szabad idéje volt, fentmaradt emelet szobájában, onnan bámult az utak leha népét, a fellszálő kanyargó szerdelmes párokat Nagyon közönségesnek látott mindent: az utat, a népet, a párokat. Fájt nek* már ésgmegtudta érteni annak szomorú voltát, hogy ezeket nem érinti semmi szellő a nagy idők viha- ' rából, ami olt dúl pusztít az orosz határon. Egyre ott járt a felvidéki városkában Zokogó lányka hangját hallotta, kitől keserű bánattal vált el. Másik percben messze a harcmezőkre szállt és szeretett volna ott lenni elöl, hol legjobban osztogati ják a halált. Teltek az órák, múltak a napok. Az idő is tavaszra fordult már. A gyakorlótér fehér alakján néhol-néhol zöld foltok ütöttek ki, hírnökeiül a tavasznak. A nap erősebben tűzött az utcákra s még elevenebb életet teremtet az előbbinél.— Egy őszi alkonyon vad hir rémitette meg az embareket. Mint futótűz rohant végig a városon az orosz-betörés jelentése Zemplénbe. Mintha villám ütött volna a Kántor szobájába. Maga elé képzelte a városvégi zöld zsalus ház boldogságát feldúlva. Elibejött egy lányka kérő pillantással, sok volt tekintetőben az imádás, a remegés, a megbánás. Ilonka veszélyben van I Ez a gondolat űzte hajtotta végig az utcákon, Karjaiban energia tombolt, szerette volna megmutatni annak a lánynak, hogy nemcsak megbántani tudta, hanem erős, bátor és szeretni tudó, aki megtudja menteni az ö kis lányát a poklok ördögei ellen is.— Álmatlan éjszaka következett. Négy öra tájt nagy nyüzsgés, mozgás verte fel. Megszólalt a kürt, mindenkinek talpra kellett állni. Sorakozó, irány állomás. Ez a két szó felszabadította minden szén * vedélyét. Tudta, hova kell menni. Rohanj akart s a vonat lassú kattogása, az el-elrebbenó oszlopos mind-mind édesen zúgták neki a halálba vágyá akkordjait. Jól esett hallgatni azt. Ott járt messze a kis város védelmén lövészárokban. Vidáman szóltak a nóták. »Kisfaluról barna lányról, otthon maradt boldogságról daloltak* és karjukat ccéiozottnak érezték, mert a hazai boldogságot kell védelmezniök. Hegyek tűntek eló. Itt már megcsapta óke veszedelem szele. Menekülő, siró emberek ettek. Kántor szeretőit volna hirt hallani. Valaki ő . „z ö kis városáról de nem látott senkit, nem nijneMÜlvetelt senki. E> ti <>t jött a komoly férfias munka. Ott Kották a régóta elhagyott kis város szélén. A sz;nkö/ti árokból el-elrepült egy zömmögő golyó A régi csendes sikátorok most is békén bámultak bele a nagy messzeségbe, mintha nem történne sémi . \i ellenseg még alig pár órája szállotta neg a kisvárost, a katonák még nem is bánthattak tan senkit odaat, mert ezrével készítették a hossza árkokat. E>t leit. A koromsötét éjszakában bánatosan nézte Kántor, látta mint gyulnak ki a remegő kis lángok az balakokban. Nyomott hangulat uralkodott a katonák kőzöttt. Mindeneknek kedve lett volna egy vakmerő rohammal megmenteni azt a sok gyenge embert a remegéstől. Es bogy nem lehetett összetiporni rögtön mindent, ami elibök akad, ez nyomottá tette á hangulatot.— Egyszer csak a sötétben óriási dörejjel szól ni kezdtek az ágyuk. Gyilkos biztonsággal röpköd PARÁDI VIZ főlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál.
