Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-09-25 / 38. szám
Mátészalka, HH4. V!. évf. 38. (275.) szára. szeptember 25. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre —------— — — — — 2 korona. Ta nítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----mmmm Egy szám ára 16 tillér. ---FEL ELŐS SZERKESZTŐ : Dr- TÖTH BÁLINT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utcs.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A rémhírek költői. Hif, bizalom és bátorság a jó katona lelkivilágának tápláléka még akkor is, ha a modern háborúk láng és hang kaosza süvít és ropog a feje fölött. Tábori tüzek rőt fénye mellett éteri járja kacaj, tréfa, meg vig komázás és ott ba!ál előtt és halál után nyugodtabb és üdilőbb az álom, mint pesti bérpaloták biztonságos hálószobáiban. Az aszfalton az égő kíváncsiság toporzékol. órákhosszat elácsorog az újságolvasó termek előtt és bár mohón habzsolja a hivatalos és a cenzúrán átjutott híreket, azért mégis jobban hisz a niellette meglapuló ismeretlennek, kinek sógora tegnap este. érkezett meg sebesülten. Lemberg alól és aki többet tud, mint a vezérkari főnök iródiákja és máskép és jobban tudja, mint az újságok, mert a szegény sógor három napig feküdt egy kukoricásban és nem evett egyebet, mint fekete retket és sült kukoricát, tehát ott fenn elvágták az egész hadsereg Irénjét és már az éhhalál pusziit a szegény magyar bakák között. A közönség pedig a hiób hírek kövér kacsáit pedig meg se füröszti a logika választóvizében,hanem csak úgy nyersen és véresen feltranzsirozva oda szervírozza a többi piccolók mellé. Mesebeli kacsák ezek, mert minél többen esznek belőle, annál kövérebbre hiznak. Éltető és tápláló elemük a szárnyas fantázia, mely a semmit, a jelentéktelen harci epizódot nagyra fújja és mikor rászáll az est a nyüzsgő városra, ezer és ezer ember siratja ei azokat, kik éppen akkor valami kis galíciai faluban vig komázás között gondolnak haza. Ezek a mesék rákfenéi az életünknek nyugalmunknak, és r~ lényeinknek! És ne tagadjuk: még azokat is kikezdik, kik azt hiszik magukról, hogy ők csak Höfernek és Steinnak, no meg a haditudósítók komoly híreinek hisznek. Ezalatt a mi nagyszerű győzelmeinket Berlin nagyobb ujjongással ünnepelte, mint a budapesti utca és mi csak azóta vagyunk büszkék a mi hadvezéreinkre, amióta német ilusztrált lapok e hőéök fotográfiáit odatették a német verhetetlen vezérek arc- képcsarnokába. A gazdátlan és kósza hírek nemcsak az utcán születnek, hanem vígan termelődnek csöndes és pipafüstös polgári burokban is. Azokon a helyeken, hol rendes és békés időkben a »jól értesüitség« hírei keringenek, ma, a megváltozott dolgok természete szerint igazán nem tudnak semmit. Ma a hadvezetöség mellett a legtöbb hatóság és méltóság árnyékhatalommá sülyedt. Akik nemcsak magas méltóságuk díszét élvezik, hanem annak nyomasztóan nagy felelősségét is érzik & súlyos napokban : a köteles diskréciónak tökéletes ha’lgatással tesznek eleget: de vannak igen sokan olyanok, kik hivatali feljebbvalóik felelőssége alá bújva, barátaik és alantasaik előtt res- telik bevallani, hogy ők se tudnak semmit, hanem e helyett »ne mond tovább, mert titok* bevezetéssel szárnyra bocsájtják a legképtelenebb rémhíreket. Ezek aztán rőÉjszakai szolgálat a hadikórházban. Irta: Hasenauer Magda. A hatalmas épület, melyet a széles főváros az uj gázgyár raktáraiból rendezett be kórházzá világos ablakaival kitekint a Dunára. — Éjszaka van. A betegek között minden emeleten csak hü vallásos vörös keresztes és négy önkéntes néni virraszt. Mi a második emleten vagyunk s ép azt tárgyaljuk, hogy pár óra múlva kell jönnie egy újabb sebesült szállítmánynak. Azonban nem sokáig tárgyalhatunk erről, be kell menni a kórteremben. Az elsőben az egyik ágyon nyugtalan dobálj« magát egy katona s lázas álmaiban hangosan mondogatja : — Előre fiuk 1 Rohamra! Nézd, hogy pusztul a rácl — A másik öldalon még alva és átölelve tartja egyik legény azt a pokrócot, mi egy szerbtől szerzett. _ Ez a legdrágább kincsem — szokta mo ndani — ha vége lesz a háborúnak s én szerencsésen hazakerülök, még az unokámnak is mutogatni fogom, hadd lássák micsoda legények voltunk mi 1 — Majd elmegyünk egy másik szobába, hol egy sebesült tiszt ép azt beszéli, hegy mentette meg szolgája. — Hosszú fáradtságos harcban egyszerre csak fejem érte egy golyó. Elestem s félig esz- méletLn feküdtem sokáig. Nem tudtam mozdulni pedig éreztem, hogy meleg vérem arcomba csapódik. Nem tudom meddig fekhettem igy, mikor észrevettem egyszerre, hogy valaki felemel és visz. Ráemeltem szemeim s megismertem szolgámat. Jó ideig vitt s aztán egyszerre elesett. Abban a pillanatban körülvettek bennünket a segítő hely emberei s én meg voltam mentve. Szegény hős szolgám azonban nem ébredt fel többé. Golyóval a mellében vitt engem s mikor összeesett nyomban meghalt. Meghatottan hallgatjuk az elbeszélést s ezalatt az udvarról zaj hallatszik. Mi kisiettünk a folyósóra s épen látjuk amint egy automobil befordul az udvarra. A nagy épület megelevenedik erre, katonák ápolók siirrögnek-forognak a sebesültek körűi. Minket is berendelnek hamarosan s kinálgatjuk a betegeket forró teával s üdítő italokkal, s ezalatt beszélgetünk is velük. Hamarosan megered a katonák nyelve s elbeszélik sebesülésük történetét. Egyik egy fiatalarcu őszhaju ember elmondja súlyos zuzódásokat szenvedett mert nagy küzdelmek árán sikerült csak neki egy nyolc méteres mélységbe be rántani magával együtt egy orosz tisztet. A tiszt meghalt ő pedig az eset borzalmaitól megőszült. Az udvar túlsó felén három katona ölelgeti egymást. Mindhárman közeli rokonok s ugyanattól a srapneltől megsüketítek és megnémultalc. Most annak örülnek, hogy újból együvé kerültek. A katonák arcán meglátszik a kiállott szenvedések s küzdelmek nyoma, de azért csüggedt egy sincs köztük. Arra a kérdésünkre akarnak-e újra harcba menni mind azt feleli; — Alig várjuk, hogy, újra pusztíthassuk a muszkát! Az egyik pádon fájó fejjel iil egy agyrázkódást szenvedett szőke fiú. — Szakács voltam a táborban — beszéli — s egy napon megtelepedtünk egy domboldalon ebédet készíteni. Hamarosan tüzet rakattam a mozgó tűzhely alatt s hozzá fogtam a leves főzéshez. Minden megvolt hozzá csak. egy hiányzott, nem volt vizünk. Elküldtem érte hat embert Aztán vártam egy félórát, egy s két órát még sem jöttek vissza. Egyik hadnagy ur jött végre sürgetni az ebédet s mikor meg mondtam miiért nincs, elbeszélte, hogy most vittek hat sebesült katonát — kiknél vizes vödör volt—a kötöző helyre, biztosan az én embereim voltak. Útközben sebesitette meg őket egy felrobbant srapnell. Gallérok gőzmosása hófehérre tükörfényei Hájtájer Pál 1 rahafestö, MÁTÉSZALKA és gőzmosó gyárában ■ Kossuth-utca. v vi .