Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-09-25 / 38. szám

2 oldal MÁTÉSZALKA 1194. szeptember 25. Vid néhány perc alatt meghódítják a köny- nyen hivő és a hiob híreket perverz gyö­nyörűséggel habzsoló közönséget és nyo­mukban felsír özvegyek és árvák sírása, kik pedig se nem özvegyek, se nem árvák ... A hiob hírek még egyéb zavaros vizű forrásokból is fakadnak. Valamennyit fel­sorolni szinte lehetetlen. Közös karakter vonásuk, hogy rosszhiszemű és alanloscé­lokat szolgainak. Te éppen ezért igen ve­szedelmesek. A gazdátlan és hazug hiob hírek meg­mételyezik a polgárság életét, munkáját és bizalmát. Tespedö csüggedésbe merül a köz- és magánélet, mert a töprengő félelem megakaszt minden egészséges és üdvös mozgalmat. Azt hiszik, hogy »ugyis mind­egy* ős ahelyett, hogy hadseregünk oltal­mában megállanának híven és kitartóan helyükön, engednek a sunya semmittevés­nek és akaratlanul is okozói lesznek a vi­lágháború nyomában járó gazdasági dep­ressziónak. Úgy a vezérkar, mint a haditudósítók, nemkülönben a magyar napisajtó teljes tu­datában van annak, hogy a nagyközönség­nek e súlyos napokban is joga van az »igaznak* pontos és lelkiosmereies meg­ismerése. Éppen e jognak szolgálatában jelennek mega hivatalos közlemények. Hogy ezek nem mindig győzelmet hirdetnek : csak bizonyságul szolga! arra. hogy az igazai és csakis az igazat adják hirül. Minden egyéb szemenszedett valótlanság és mert rosszhiszemű : megérdemli, hogy a törvény teljes szigorával sujtassék. Nem vagyunk hívei a besugásnak és az árulkodásnak! De most lelkünk nyu­galmú, reménységünk vára is kockán fo­rog. A gazdátlan híreknek meg kell már a forrás közelében állniok, hogy a levegőt körülöttünk meg ne mételyezzék. A gaz­dátlan híreknek is van —gazdájuk! És mi nem nyugszunk addig, mig e kutmérgezö- ket a nyilvánosság fegyverével meg nem bélyegezzük. Az »azt mondjákt-rá ráordi- tunk: »kik mondják?« ésemberről-emberre keresni fogjuk az alaptalan *s rosszhiszemű — Ezt hallva egy másik kúthoz akartam épen három embert küldeni, mikor egyik lovunkat egy golyó érte s össeesett a másik pedig őrült vágtatással cliramodott. Én ki a kohsin állottam leestem s nagyon megütöttem magam. — — Oda se neki szakács — s/ó! rá itt egy huszár — lásd az én fejem kard vágás érte. De aztán mégis szalasz'.ottuk érte a musskát csak úgy porzott a zöldre festett lovuknak a lába. Azt pedig épen éngein eltalált ei is fogtuk csak ügy reszketett, mikor a hadnagy ur elibe vittük. így adják elő a háború eseménynit a sebe­sült katonák s mi meghallgatjuk a legapróbb részieket is élénk figyelemmel. S iin ezalatt oszlik a homály a budai hegyek felől büs szellő leng, felvirrad a haj­nal. A hős katonák boldogan pihennek ágyuk­ban. Bennem pedig feléled a ludat, hogy nem­zetünk nem veszhet el tengernyi ellenség közt sem az ilyen bátor katoná mint a mini a mie­ink kivívják a jövőt, s a jó Isten megáldja a magyart I hírek forrásait. Addig nem nyugszunk mig csak egyetlenegy »azt mondják* is kering az utcákon és kávéházakban. A rosszhiszemű nagy kegyetlen hír­forrásokat lapunk hasábjain kiszerkesztjük. Hadd tudja meg mindenki, hogy kirabolja el ok nélkül az anyák és hitvesek álmát és fakaszt hiába sós és keserves könnyeket gyermeki orcákon. A háború eddig nekünk csak jogos reménységeket fakasztott és máris érik és kalászba hajlik vitéz hadseregünk ember- feletti áldozatkészségének és bátorságának gyümölcse. Éppen ezért reménységünk, bi- zodalmunk és győzelmünk gyümölcsfájához csak az közelítsen, kinek szive-lelke tele van reménységgel meg bizodalommal és ki rendületlenül hisz velünk együtt fegyvereink győzelmében I A kuvik madarak huhogására senki sö hallgasson. A háhoru idején mindenki gya­nús, ki »azt mondják?« meséket zug a fülünkbe. Kérjük olvasóinkat, hogy e tisz­togató munkánkban segítsenek nekünk. A Vörös Kereszt Egylet helyi fiókja. A mátészalkai fiókegylet legutóbbi közgyű­léséi) jelen voltak: Péchy László elnök, Péchy Lászióné, Aimer Béla, Balássy Miklós, Berger Tercsiké, Béress Qyuláné, dr. Bródy Sándorné, dr. Bródy Sándor, Feldniann Ármniné, Qillányi Arthur, Kathona Gézáné, Kathona Géza, Ka'hona Mancika, Kálmán Ernőné, Molnár Károly, Nagy Zsigmond, Rácz Emilné, Rohay Gyuládé, Rohay Gyula, Weisz Lajos. Elnök örömmel jelenti, hogy a hazafias célt szolgáló fiókegyesület, tagja buzgó tevékenységük­kel már .eddig i szép eredményt ért el. A fiók­egyesület által berendezett kórház a sebesültek befogadására már teljesen készen áll. Felkéri a fiókegylet pénztárnokát, hogy a pénztár állományt vázlatosan ismertesse. Almer Béla pénztárnok közölvén az eddigi adományok összeget, valamint egy régebben tar­tott táncmulatságból befolyt tiszta jövedelmet, előterjeszti, hogy körülbelül 2800 kor. áll még jelen­leg a fiókegylet rendelkezésére. Elnök megemlíti, hogy a tagsági dijakból, a még várhaló adományokból a járáshoz tartozó községek hozzájárulásával a pénztárkészlet 4000 koronára emelhető. Bejelenti, hogy a Szálkái Gyár­telep a kórházhelyiségeket a sebesültek ápolásának tartama alatt díjtalanul fogja villanyvil ágtással ellátni. A közgyűlés kórházgondnokká egyhangúlag Nagy Zsigmondot választotta meg és felkéri dr. Rosenberg Ignác és dr. Vida József orvosokat, hogy a kórházban az orvosi teendőkben ők is vegyenek részt. A sebesültek élelmezésére vonatkozólag a közgyűlés egyhangúlag elfogadja Rác Jánosné aján­latát, aki hajlandó a sebesülteknek és ápolónők­nek — a kenyéradagokat és mosást bele nem értve — személyenként és naponként 1 koronáért a megfelelő élelmet kiszolgáltatni. Elnök felkéri a tagokat, hogy a természet­beni adományok gyűjtését is folytassák. Dr. Bródy Sándor bejelenti, hogy a jelent­kező ápolóné jelöltek részére tanfolyamot tart. Végül a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét fe­jezi ki a mátészalkai »Leányszövetség«-nek, melynek tagjai páratlan ügybuzgóságot és tevékenységet fejtettek ki a gyűjtésekben épugy, mint a kórház felszerelése körüli munkákban. A kórházban már tiz sebesült katona fekszik. Kaíhona Gézáné, Kathona Mancika és Berger Ter­csiké egész nap fáradoznak, hogy valamiben hi­ányt ne szenvedjenek. És a sebesültek fajdalmaik közt olyan jóleső örömmel veszik tudomásul a neinesérzésü, meleg gondoskodást.-Jönnek a láto­gatók. Hoznak cigarettát, szivart. Hogy kapta a sebet? Fáj nagyon? Kérdezik, faggatjuk őket. Ber­ger Tercsiké jön: maga következik! Uj kötést kap­nak. Ha nincs látogató, olvasnak vagy kedélyesen diskurálgatnak a betegek. A tágas, szeilős helyiség nagyi n alkalmas. A Péchy László és Kathona Géza vezető munkája nerti volt hiábavaló. 4r\JN E K. T$uzásy jYíariska. Buzásy Mariska, a falu virága: Mintha sötét lenne az élte világa. Szomorú, hallgatag, nem nő tás, kacagó . . . őszei mar nem dalol fönn a sárgarigó! Nem haitik nótája, csengő kacagása; Nagg nehéz, nagy néma az ő busongása, Tegnapelőtt óta szomorú az ének: . . Elmentek a hadba, mind, mind a llegények. Vallatja az anyja, melyik volt az lelkem? Hogy szerettél volna én észre sem vettem. Hiszen mind imádott, te meg csak kacagtad, Hogy egy mosolyodért csak úgy éltek, [haltak > Buzásy Mariskát igy vallatja anyja. De nem volt a lánynak meg a régi hangja. Kinéz az ablakon . . . Édes anyám lelkem Híd je el én fiút sohasem szerettem. Csak játszottam vélek, reá se gondoltam, (Tudtam mind szeretett rajongásig, sorban) Hogy egyet válasszak! Édes anyám [lelkem Mindeniket egyként, egyformán szerettem. Kinevettem őket, ha szemük könyezett Hogyha könyörögtek örökös szerelmet . . . Csak ... ma, érzem, hogy nincs [semmim a világon . . . Már meg se öntözöm a kedvenc virágom. fdy £éta. Felelős szerkesztőnk hadba vonulván jelen számén a felelősségei főszerkesztőnk viseli. — .4 Hadsegélyző Hivatal támogatása. A H«d­segélyzö Hivatal hazafias tevékenységének sikere érdekeben figyelmeztet arra, hogy nekünk, akik most ii hon maradtunk, kötelességünk mindent megtenni, ami az értünk küzdő katonáknak harc- kepesisegcl fokozza. Vannak olyan tárgyak, ame­lyekből a készlet el fogyott, úgy, hogy azokat vé­tel utján megszerezni felette nehéz. Ilyen a jő táv­cső is, mely úgy tiszteinknek, mint altisztjeinknek a harctéren megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. A Hadsegélyző Hivatal felkéri azokat, akik bár­minő jő látcső birtokában vannak s azokat nélkü­lözhetik, küldjék e látcsöveket a Hadsegélyző Hi­vatalhoz (Budapest, IV., Váci utca 38. sz.). A Had- segélyzö Hivatalnak küldött adományok a postán portómentesség kedvezményében részesülnek. PARÁDI VIZ főlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ §}Sy Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál. ~1SH9

Next

/
Thumbnails
Contents