Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-09-18 / 37. szám
Bátészalka, 1914. VI. évf. 37. (274.) szára. szeptember 18. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Égése évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — -— — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ———- Egy szára ára 16 fillér. ---FEL ELŐS SZERKESZTŐ: Dr. T 0 T H BÁLINT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-uteo.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Háború és a munka. A háború gazdasági problémái között fegfogósabb, mert legkevésbé megoldhatatlan a munkálatlanság problémája. Ez különben természeles is. Azok között az intézkedések között, amelyekkel az állam a háború kitörését megelőzi, másrészről amelyekkel a háború pusztító hatását jóelőre mérsékli, elsősorban a hadseregre vonatkozó intézkedések és rendeletek szerepelnek, azok az elhatározások, amelyek lehetségessé teszik, hogy a háború viselő államnak elég katonája és a katonaságnak elég élelme legyen. A másod- és harmadrangú intézkedések azételmiszerekkel űzött uzsora meggátlására, a fizetések elhalasztásának lehetőségére vonatkoznak, de a kereskedelemnek és iparnak ama katasztrófáit, amelyek között a munkátlanság is szerepel, nem hárítják el, igaz, hogy egészen nem is tudják elhárítani. Mihelyt tehát a háború kitör, a veszedelemnek az a sora, amelyben láncszemek módjára kapcsolódnak össze a gazdasági élet különböző katasztrófái, a mun- kátlanságot is föltünteti, sőt legélénkebben talán a munkátlanságot tünteti föl. A munkátlanságnak egyik jellemzően veszedelmes sajátsága tehát éppen az, hogy sz a háborúból szinte elhárithatatlanul következik. Az első pillanatban azonban érthetetlennek tetszik, miért ölt, hogyan ölthet á munkátlanság akkora mértéket, mint a mekkorát nálunk öltött, amikor a háborúba számos olyan munkást is elvittek, akiket az itthonmaradottak közül pótolni lehetne? Ez a kérdés amilyen természetesen hagzik. épen annyira naiv is, hiszen világos, hogy a gyáraknak nemhogy uj munkásokra nincs szükségük, de még a megmaradt munkásaikat sem tudják foglalkoztatni és az üzemek nagy részét nem azért szüntették meg, mert nem volt elegendő munkás, de az üzem zavartálan folytatása épen azért vált lehetetlenné, mert a gyárak meglevő munkásaikat sem tudják munkával ellátni egyrészről a hitel megszűnése, másrészről az anyag elégtelensége miatt. Nagyon kevés, a gyárosok és egyéb munkáltatók igazolására ezt is el kell mondani, az olyan gyár, vagy üzem, ahol a tulajdonos rosszakarata, a szociális érzék teljes hiánya, a háborús állapottal szemben szükséges kötelességék nemteljesitése idézte elő az üzem megakadásának következéseképen a munkátlanok számának gyarapodását. És mivel a helyzet ilyen, az államra háruló kötelességeknek sem lehet a rosszakaratból és visszaélésből származó állapotok elhárításában kimerülniük, de gondoskodni kell illetékes helyen arról is, hogy a megszűnt üzemek megindítására irányuló becsületes törekvéseket, amennyire az egyáltalán lehetséges, sikerhez segítsék. ;í^ Németországban egésze ŐifcS&ó helyi organufleTC) Ti ütf&HW'lWWSl a—eéüalr- hogy- azokat az üzemeket, amelyek e bankokkal eddig nem kerültek és a mai körülmények között már nem kerülhetnek összeköttetésbe, ellássák azzal a hitellel, amellyel azok az üzemeket zavartalanul tovább vezethetik. A segítésnek ez a módja kétségtelenül igen egyszerű, nálunk azonban, ahol a tőkének nincs meg az a háborúval szemben is diadalmaskodó ereje, mint Németországban, nehezen, sőt ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy egyáltalán nem FLAUBERT ÉS A HÁBORÚ. Amikor 1870-ben a porosz-francia háború kitört, Plaubert Gusztáv, ez a nagy francia szellem, Normandiában tartózkodott, a Rouen melletti Croiset egyik falusi lakában. Ellentétben a franciák többségével. George Sandboz intézett levelei bizonyítják tisztes érzéseit. A politikai események a népeket ép oly váratlanul lepték meg, mint mostan. Még kevés nappal a háború kitörése előtt Piaubert azt irta barátnőjének, hogy Edmond de Concourt látogatását várja, akivel szoros barátságot tartott fenn. Ebben a levélben, mely a háború kitörése előtt az utolsó volt, est írja: Ép most olvastam újra Goethének Eckerman- nal folytatott beszélgetéseit. Ez aztán ember, ez a Goethe! Bekövetkezett a hadüzenet. Páris csőcseléke tüntetett a parlament előtt. Á Berlin! Ez volt a jelszó. És Plaubert ezt irta George Sandnak: — Földieim butasága visszataszitólag hat rám. Az emberek barbársága szivemet kimondhatatlan szomorúsággal tölti el. Ennek a hamis lelkesedésnek láttára, mely nem alapszik igaz ideákon megszeretnék halni, csakhogy ne lássam többé. — Hát megint itt vannak a tömegháboruk napjai? Attól tartok! A borzasztó öldöklés számára, mely most kezdődni fog, még kellő ürügy sincsen. A verekedés kedvéért verekednek. A békekongresszusra most nem hallgat senki. A civilizáció elhagyott minket. Igaza van Hobbes-nek: Homo homoni lupus! Olvasta, hogy egy képviselő azt indítványozta a kamarában, hogy a bajor nagyhercegséget fosztogatni kell? Ó, bár ne volnék itt s élnék inkább a beduinok között! A háb >ru folyamán egymást követték a megdöbbentő, felháborodó levelek. Nehányat közülük itt adunk: 1870. augusztus 30. Mintha minden fekete lett volna körülöttem. Hát ilyen a természet embere 1 Mi dicsérjük az előhaladást, a tömegek egészséges eszét és a francia nép szelídségét 1 Aki ma a békét hirdetné, azt menten megölnék I A tömeggyilkolások itt fognak kezdődni. Lehet, hogy egy század múlva az emberek millióit egyetlenegy csatában fogják legyilkolni. A kelet küzdeni fog a nyugat ellen, az újvilág az óvilág elleni Végtelen bosszant, hogy annyira akarják az általános jogú választást. Ha mi ahelyett, hogy az alsóbb osztályt felvilágosítottuk, a felsőbbeket kioktattuk volna, akkor sohasem lett volna lehetséges, hogy Keratny képviselő ur I a kamarában Baden fosztogatását indítványozza I A nyomorúság már jelentkezik. Minden ember szorongattatva érzi magát. Pedig nagyon is hozzá voltunk szokva a nyugalomhoz, s jóléthez és kényelemhez. Az anyagi dolgok kiszirták minden életerőnket. Hozzá kell megint szoknuk, hogy ne csüggedjünk többé életünkön, szerencsénkén, pénzünkön, semmin sem. Megint azokká kell lennünk, amik nagyapáink voltak, des personnes légéres gazeuses. Azelőtt az egész életet éhezve töltötték el. Valami hasonló van a láthatáron támadóban, Croiset, szerda, 1870. . Hétfőn Párisba utaztam és szerdán megint visszajöttem. Csak most ismerem valóban a párisi akat. Micsoda butaság ! Micsoda bizonytalanság Micsoda képzeltség 1 Rosszul leszek, ha honfitár saiinra nézek. Ez a nép megérdemli, hogy meg fenyitsék és attól tartok, hogy ebben része is lesz Képtelen vagyok, hogy valamit olvassak vagy ir jak 1 Mint sok mások: ülök és várom a híreket Ha anyám nem élne, magam már nem lennék itt 1870...................szombat Be leestünk az örvénybe! Talán még a gya lázatos béke sem lesz lehetséges. A győztes né metek el akarják pusztítani Párist. Ez az ő ál műk ... Ide hozott minket az az őrület, hogy az igazságot mindig el akartuk rejteni. Most mi le szünk a második Lengyelország. A második spa Gallérok gőzmosása hófehérre tükörfényei Hájtájer Pál 1 rnhafestö, vegytisztító ■ . és gözmosó gyárában ■ c b z A L K. A Kossuth-utca.
