Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-05-29 / 21. szám
TÁRSADALMI HETILAP. sW HEQJELENIK MINDEN PÉNTEKEN i^ilálészalha, IMIT VI. évi. 21. (267.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Felévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----““ Egy szám ára 16 fillér. —---Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. PÜNKÖSD. Pünkösd ünnepe virrad reánk holnapután, a természet leghájosabb ünnepe, midőn minden atomja a világegyetemnek virul, fejlődik és kacag az életörömtől, midőn minden sóhaj, minden panasz beiéiül a természet lágy vigasztaló zenéjébe. Pünkösd ünnepe virrad reánk és a lélek felmagasztosulva, a zsolozsmák áhita- tos morajától elfelejteti velünk egy pilla natra gyarlóságunkat áthat bennünket a vallásos érzület és visz fel a magasba, a szférába, ahol a lélek minden szenytől és salaktól, mentesmi a mindennapi életben reá ragad, ahol léteznek ni .'g emberi jogok, ahol az egyenlőség, testvériség nem puszta frázis. Pünkösd ünnepe virrad reánk, a naiv néphit ünnepe, a legendás hősöké, az ábrándos szemű szerelmes lánykák ünnepe, a piros rózsás ünnep, amelyhez annyi szív dobbanás, annyi örömrepesés fűződik: ki marad pártában, ki nem ? Piros rózsás ünnep te, mi is szivszo- rongva nézünk feléd lélekzet elfojtva várjuk, lessük: mit hozasz nekünk. Örömöt jgyedül. Irta : feferdi JJndor. Nincs most már senkim ezen a világon, Én mindenütt csak idegen vagyok. — Szivem aranysagárban égő álma : Szerelmem is kitagadott 1 . . . És most hol leljem meg az éltem útját: Előttem és mögöttem csak vadon / Úgy tévelygek e zordon rengetegben, Talán veszélyes utakon . . . Néha egy szörnyeteg ragad magával, S oly kdrörvendőn száguld és liheg, Hogy azt hiszem, a nagy, haragvó Isten: Az gyűlöli meg és számkivet. S erdők, hegyek, folyók; mind elmaradnak, Előttem csak a Nirnáva lebeg. S én holt szivemben egy kihalt világgal Nyomtalanul elpihenek! . . . Uövisek virágok. — Csokorba gyűjtötte: Olló. — Soknál a gondolat Madár, feeskemadár: vagy bánatot, derűt vagy borút, ünnepi fényt vagy sötét gyászt. Félünk, hogy a piros rózsa szirmai lehullanak és vérrózsákat feslesz a bennünket tápláló anyaföldre félünk, hogy hervadás következik a viruló piros rózsák nyomában. Piros, rózsás ünnep te, ne vigy minket a kísérteibe, maradj olyan és mindig csak olyan, minő vagy, mint a minőnek lenned kell. Légy mindig szép, rózsás, derűs és napsugaras^Derits fel mindenkor bennünket, árasz.; ti virágaiddal, derűddel és fényeddel ezt az országot és annak minden fiát, hadd szálljon csüggedt lelkek- be egy-egy fény- és remény sugár, mely hinni és bízni, Istenben hinni ésönmagában bízni megtanít. Piros pünkösd ünnep te, áraszd el fényeddel és jóságoddal ezt a földet, űzzed el tőlünk a rossz sejtelmeket, a szomorú előérzeteket, ne engedd, hogy a kétség, a csüggedés és hitetlenség úrrá legyen ezen nemzeten, hegeszd be a sebeket és erőt, bizalmat és hitet csepegtess a lelkekbe és szivekbe. Piros pünkösd ünnepe, te szeretet ünnepe is vagy, mert a szeretet jegyébea születtél, hasd át az emberi lelkeket mélységes szereteteddel, hogy nem csak ünnepek jöttén legyen bennünk jóság, engedékenység, felebaráti szeretet, hanem a sivár hétköznapokon is tudják egymást tisztelni és szeretni, egymást támogatni, egymással jóbarátságban élni. Bájos pünkösd ünnepe te, irtsd ki az emberek szivéből a gyűlöletet, kenyér- irigységet, s minden rossz indulatot, tedd elégedetté, boldogá őket, hogy egymással egymásért dolgozzanak a nemzet jólétének előmozdításán. Piros pünkösd ünnepe köszöntünk, hozz fényt és ragyogást, derűt és boldogságot, melyek megnyugvást és egy szebb jövőbe való hitet keltenek milliók szivében. HIRDESSÜNK 1 A „MÁTÉSZALKÁ'‘-ban. 3H^»3a3SSSS3S53SSS3S3S330SaSSStSSSQI3 S De nem mert sebesen Hanem: mert alant jár. * A hazaszeretet Cifra magyar mente, Nem hordják, hogy el ne kopjék Csak nagy ünnepekbe. * Honszerelem soknál Tulipános láda. Kívül cifra, de semmi sincs A láda fiába. Ha mind, aki vizet prédikál, vizet inna, Hej, de nagyot csappanna az italára! Feleségem nevenapján. Ah, milyen nap volt a mai, szent Francziska ünnepén, mely egyúttal feleségem névnapja is! Kora reggel az voH az első gondolatom, hogy mivel ajándékozzam meg szeretett élettársamat? Virággal? Ez nagyon banális ! Ékszerrel ? Ez nagyon sokba kerül I Végre eszembe jutott, hogy most van az újdonságok idénye, tehát spárgával fogom meglepni, annál is inkább, mert a kiváló zöldséget magam is imádom. Ezt a gyakorlati gondolatot azonnal megvalósítottam és a legvastagabb spárgából álló köte- gek közül hat frankért vásároltam egyet a piacon. Azután gyorsan haza mentem és a szerető férj mosolyárai, a ki azt hiszi magáról, hogy teljesítette hitvesi kötelességét, benyitott? m feleségemhez, a ki éppen akkor szedte ki hajából az éjjel csavarokat. — Ki lépt« meg névnapján az ő kis Franciskáját? — kérdeztem. — Igazán kedves vagy I — válaszolt Franciska, mialatt megpillantani igyekezett azt, a mit a hátam mögé rejtettem. Azután szeretetteljesen megcsókoltam ás diadalmasan átnyújtottam neki a spárgaköteget. — Ez az egész meglepetés? — kérdezte is elfintorította az orrát. .— Igen 1 . . Ugy-o pompás? — És semmi . . . több ? — Hát ez neked nem elég? — Ah, te ugyan nem fogsz tönkre menni miattam. — Nos, nézd csak meg ezeket a gyönyörű spárgákat 1 — siettem dicsérni a névnapi ajándékot. Hat frankot fizettem ezért az egy kölegért! Ebből láthatod, nem vagyok zsugori I Minden szál olyan mint a vaj, véglól megeheti az ember! Azután becsengettem a szakácsnőt. — Henriette, villás reggelire készítse el ezt a remek spárgát, eczettel és olajjal!
