Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-05-29 / 21. szám
MatéízaUca 1514. M A T É S 2 A L K A május 29,, 21(2(57). sfájn t öl dal. , Hí. ■-■#■■■>■, ■■■»>«* rlíi.írtrj A moáJgófényképek és a gyermek. Társadalmunknak egyik legérdekesebb jdletaí-' vonása, bogy minden hatalmasan fejlődő intézményben igyekszik hibát keresni és ha talált,, vagy csak sejt is ilyet siet a halálos ítélet kimondásával. A mozgó-szinházak sem kerülhették ki est a- sorsot. Ezeknek krilizálására a gyermekek káros behatásoktól való mentességének gondolata napja- j kokban oly hatalmas impulzust adott, bogy soha- I sem volt aktuálisabb és, mert a gyermekekről j van szó, sehol se helyénvalóbb e kérdés alapos i megvitatása és tisztázása* mint a nagy nyilvános- ság előtt. A priori Ítéletektől különösen a pedagógusoknak kell tartózkodtok s épp ezért nem helyes, j ha mozgókról irt hírlapi cikkek, miniszteri rendé- i lelek és a külföldi hasonló sajtó s egyéb mozgal- | inak befolyásolják véleményüket. Pedagógus előtt csak az az ut állhat, hogy tanulmányozza a mozikat, a képeket szemlélő gyermekeket s hogy kipuhatolja azokat a hatásokat, melyeket a kéjek a gyermek lelkében okoztuk. Mikor ezt elvégezte, akkor tapasztalatairól beszámolva, már mondhat véleményt s ha hibát talált, ajánlhat reformokat. A napilapok a mozgók egyik káros hatását abban látják, hogy a züllött környékek gyermekeit mozgóképek tanítják meg a lopásokra, betörésekre és erkölcstelenségre. Ez a körülmény arra '.késztetett* bogy a városliget környékén alsóbbien- .ti'ü mozgókat sorra látogassam. Helyemet mindig A gyermekeit között igyeKeztem elfoglalni. A mozgófényképek figyelmét lekötő hatalmas erejükkel jí.iégska.d.ály,óztak a gyermekek megfigyelésében, jerrjs csak, akkor leltem képes* mikor már másodszor imitálták be a. műsort. Hogy impresszióimról fielyes tájékoztatást nyújthassak, a sok közül ,egy érdekf.eszitő képnek leírását és a gyermekekre lett, hatását leszek bátor bemutatni. Rablók megtámadnak egy kapitányt, elveszik ruháját, leviszik egy barlangba,, erős kötelekkel a ■sziklafalhoz kötözik és egy puskaporral telt hordót tesznek eléje, melyre egy égő gyertyát állítanak, az egyik rabló a kapitány ruhájába öltözködik, társait, mint álkapitány, hatalmas ládákba az elfogott kapitány hajójára csempészi s azt elfoglalják. 27 gyermek közölt a ponyva előtt ülök. A gyermekek nyitott szájjal figyelik az előttük lejátszódó cselekményeket. A kapitány kegyetlen kikötésénél ökölbe szorítják kezüket, A legnagyobb részvéttel nézik a magára hagyott összekötözött .ember tehetetlen vergődését. Tudják, ha a gyertya elég, felrobban a puskaporos hordó és elpusztítja A kapitányt. A gyertya kisebbedik, a gyermekek Ijedtsége folyton nő- Mikor már nagyon kicsi a — Inkább tejfölös mártással 1 — vágott közbe Franciska. — Talán mégis . . . — Ah, te bosszantani akarsz ? — A világért sem, de . . . Ah, tudom I - . . Azt reményied, hogy egészségein romlását fogja el ő segíteni az az utálatos kotyvalék 1 — Ugyan* Franciska:* biztositlak . . . — Felesleges 1 . . . Közönséges Ízlésedet lehetetlen megszokni . . . — De, édesem . . . — Egyetlen szálat sem eszem spárgáidból I.. Utálom és gyűlöllek téged is ! — Ah, ez már inég^s sok I, ... A harag nagyon messzire visz! — Talán még sem gátolhatsz meg, ha be- < 3zélni akarok, s hogy azt mondjam, te . . . — Ne tovább I . . . — Közönséges pimasz vagy I — Franci! — Úgy, csak sértégess, s ha már benne vagy, verj is el . . . Csak hogy azt nem fogom dm tűrni.1 Neszei Hatalmas pofon csattant el arcomon. Feleségem azután vette kalapját, s miközben elrohant, dühösen kiáltott: — Többó soha sem látsz viszont 1 Arcom vörös volt a dühtől es a . . . poéntól Is. De néhány perc múlva mégis megszállt gyertya, hirtelen felugrik 4—5 gyermek el akarják fújni. Ugyanekkor nagy erőfeszítéssel kiszabadítja magát a kapitány s leveszi a gyertyát a hordóról« A gyermekek megkönnyebbülnek* örömük leírhatatlan s ennek hangos kifejezését ia adnak. Dől dog Ságtól sugárzik arcuk. A kiszabadult kapitány egy repülőgépen a hajó után indul, azt megtalálja és gépéről bombákat vet a hajóra. Újra nagy az örömük, mert már látják, hogy a repülőgépet követő hajó eléri a levegőből bombázott rablók hajóját. A rablók kétségbe estiek* megadják magukat. A gyermekek halált kiáltanak fejükre*igazság-követelésük kielégítést nyer: a bűnösök megbünhö-dnek» Ä gyermekek lelkesen tárgyalják egvmásközött a képét s egy sem akad a 27 között ki a kegyetlen rablóknak fogja pártját. A különböző mozgókban k. b. 150 képet láttam « gyermekek között. A képek hatása az említett képhez hasonlóan bámulatos volt. Mindegyik képei feszülten figyelték, kritizálták, a szenvedővel együtt szenvedtek, a humoros- képeken mulattak, a szép tájakat gyönyörködve szemlélték a tenger hullámzásán, a hadihajókon, repülögé- pékén, szóval a fenséges természeten és a technika csodáin oly annyira elbámollak, hogy ezt inég csak megközelitni sem tudjuk semmiféle más eszközzel. A gyermek lelke összeolvad a képpel, szemlélet közben ne mis gondol, arra-, hogy ez csak kép, hanem minden megc evenedik előtte. Keressük csak ezen nagy érdeklődésnek okait 1 A mozgóban sóiét van, csak a ponyva világos s már maga ez a körülmény szinte kényszeríti a gyermeket arra, hogy minden figyelmét a világosság felé koncentrálja. A képek szinessége* mozgékonysága, változatossága, sokszor groteszk- sége pedig megerősíti* megfeszíti a figyelmet. Az élet neir. tudja art produkálni, amit a mozi 1. Hogyis tudná, hisz az említett képen a gyermek 10 perc alatt látott egy érdekes cselekmény kapcsán egy szép kastélyt, gyönyörű erdőt barlangot, egy kitűnő várost, tengeren járó hatalmas hadihajókat és repülőgépet. Ilyen cselekményt és ennyit egyszerre sohasem láthat az életben, ez tehát csodái elölte. A csodálatos dolgok mindenkinek a figyelmét megragadják, természetesen a gyermekét legjobban. Ezért figyel, ezért bámul a gyér nek annyira. Nem osztozhatunk Wallace Wallin amerikai pedagógus véleményében, ki a gyermek mozgóképek iránti nagy érdeklődésének okát abban látja, mert az életet állítjuk eléje. A gyeimek figyelmét nem az élet köti le, hanem a különböző helyzetek csodálatosan gyors váltakozása. Én azt hiszem, hogy a hatalmas természetet és a szövevényes életet a maga eredeti nagyságában nem is tudja átlátni és felfogni a gyermek az ő kis látóköre miatt, de a moziban gyönyörködni tud, tanulni képes, mert egy darab vásznon egyszerűsítve, de mégis változatosan láthatja a Himaláját, a hullámzó tengert, at égő' petroleumforrásokat, s a nyüzsgő emberéletet.. Nemos LIpót. Kisiparosok szervezkedése. A kisiparosok anyagi bajaival már eleget foglalkoztak, de érdekükben annál kevesebbet tettek. Pedig: a kisiparosok osztálya az, amelynek jajszava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jólét küszöbéig nem bir jutni. Közéletünk hatalmas faktorai korszakalkotói munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésük delejébe belevonják & társadalmi élet páriáit, a kisiparosok elfeledt ügyét, Világos, hogy anélkül munkájuk meddő, akik pedig ezen: fennakadnak* nem kutatják deduktive az indító- okot, és pedig azért, m ért hiányzik hozzá a jóakarat. Kevesen vannak, kik a kisiparosok sanyarú helyzete javításán tépelődnvk, de az a kevés egy egész hatalommal ér fel, mely valóban elszántsággal küzd az ügy igazvoltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet mint szúró tövist* vegyék megnyugvással azt, hogy van még a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világteremté- se óta és ez nem más mint a szellemi élet. Er az egyetlen vagyon még, mely fölött senki sem rendelkezhetik, mely semmiféle nevezendő törvény áltat ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önnállósági jogkör« veszélyeztelve van, de szellemi birodalmuk meg- ingatat.lan, bevehetetlen. Ez adja meg a rugót azon eszmékhez, melyeket e cikkben óhajtunk vázolni s ez az, ami arra indított bennünket, hogy bebizonyítsuk a tételt, hogy a kisiparosoknak feltétlenül s-zükségük van arra a szellemi alapra,, mely minden tekintetben nélkülözhetetlen. Az & kisiparos,, ki a. szellemi műveltség magaslatán á!l„ kezében tartja sorsának gyeplőit, mert oly tényezővel bir, mellyel leginkább képe nem csak ideális, de valódi célokat is elérni. A szellemi önképzéshez nem szükséges-, feltétlenül « szervezkedés. A szervezkedés csakis ott kívánatos, ahol azt a helyi viszonyok igénylik s hol megvan a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténnie, akképpen, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van törekvéseit valóban felkarolni. Nincs az a müveit nemzet, hol eziránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek épen mi szenvedjük hiányát. Ezért nem kell tétlenül elébe nézni azon jövőnek, mikor fenti óhajaink teljesülését másoktól illetéktelenektül várjuk. A kisiparosokban mindig a félelem. Lementem az utcára, de már nem láttam sehol. Izgatottan siettem tovább, a Pont Neuf felé, a hol nagy csődületet találtam. Borzasztó előérzet vett rajtam erőt . . . Egy kis cukrászfiut pillantottam meg, a ki fején egy óriási habostortát cipelt. Remegő hangon kérdeztem meg tőle : — Mi történt ? Ah, uram* azóta már biztos meg is fűltI — Ki? gyorsan, nevezd meg! — Nevét nem tudom, de nagyon helyes voh 1 — Ah barátom, kérdezősködj kissé és igyekezz megtudni . . . — Nincs időm 1 . * . Hát nem látja, hogy sürgősen kézbesítenem kell tortámat a megrendelőnél ? Gyorsan lerohantam a viz széléhez. Már vetkőzni kezdtem, midőn szerencsémre eszembe jutott, hogy nem tudok úszni. így csak reszketve kémleltem mindenfelé a Szajna színét. Semmit sem tudtam felfedezni. Lefelé szaladtam a folyó mentén, egészen a Pont des Invali- desig, a hol újabb csődületet pillantottam meg. Roskadó térdekkel vánszorogtam az emberekhez, de csak egy ló csúszott el a isikos kövezeten. Azután tovább, rohantam. A Grenelle-hidnál találtam a harmadik csődületet, sabban akis cukrász- fiút, kinek fején a torta már félig szétolvadt a napon. — Mi az, — kérdeztem tőle. — Éppen most húzták ki a vízből I — Ah, gyorsan beszélj 1 ... É* ... és... — Ah, minő kérdés F . . . Természetesen meghalt 1 Lábaim reszkettek és ájulás környékezett. De mégis összeszedve minden akaraterőmet, igy szőltam a kis cukrászhoz : — Barátocskám nesze húsz frank . . . és a névjegyem . . . Intézkedj, hogy lakásomra vigyék . . . Nekem nincs erőm-és bátorságom, hogy megnézzem . .. . Ezzel őrültként elrohantam. Magam sem tudom, hogy miként érkeztem' haza. Erőtlen csengetésemre a cseléd nyitott ajtót, a kin nem vettem észre semmi n.egindultsá- got. De hát a cselédek nem igen ragaszkodnak kenyéradójukhoz l . . . Egy székre rogytam az előszobában. — Uram, nem megy be ő nagyságához ? — kérdezte a leány. — Nem . . . nem merek ... a történetek után. — Ah, a szerencsétlen 1: _ Ugyan-, asszonyom már biztosan megbo-. cs átott önnek I ~ Azt hiszi, Henriette ? — Nos, nem látszik haragosnak. — Már haza is hozták. — Azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy- az ebédlőben van.
