Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-05-01 / 17. szám (18. szám)
TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona* * * Negyedévre — — -— — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----—“ Egy szám ára 16 fillér. -------Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) - Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Jogos kívánságok. A magyar íöldmivelők ezrei országszerte nagyban készülődnek a junius 17-iki temesvári gazdagyüiésre. Érihelő ez a készülődés, mert hiszen a társadalmi munka az utóbbi idők folyamán meglehetősen ellanyhult, igy azok a társadalmi szerve zetek, amelyek hivatva vannak a földmi- veiö nép érdekeinek védelmére a rendes napi munka keretén belül csak ritkán hal látják szavukat és alig számba vehető erővel adnak kifejezést azoknak a jogos kívánságoknak, amelyek teljesülését a magyar gazdaközönség évek óta várja, vagy amelyeknek teljesülését néhány év óta beállott különleges viszonyok teszik kívánatossá. Okvetlenül szükség van tehát egy olyan alkalmi demonstrációra, amelyen a gazdaközvélemény a maga imponáló erejével nyilatkozhassék meg. Szükség van a lefojtott vágyaknak elemi erővel való megnyilatkozására, a jogos panaszok kellő nyomatékkai való előterjesztésére. Egyszóval szükség van arra, hogy a földmivelő nép tanúságot tegyen arról, miszerint szervezkedése nem pihen, hanem állandóan és erősen folyik és a föld- mivelőnép a maga szervezett mivoltában döntő tényezőjévé kíván lenni a gazdasági és társadalmi életnek. Azok között a kívánságok között, amelyeknek a Temesvárott összegyűlő gazdatábor kifejezést akar adni, egy sincs olyan, aminek a jogosságát kétségbe lehetne vonni. Ezeket a kívánságokat nem emberek formulázták, hanem a gyakorlati élet és a közszü^ség adott azoknak létet. Nem csupán a ga/.daosztály boldogulása, hanem az eg.' z ,-rszág anyagi és erkölcsi jólléte függ attól, hogy e kívánságok oly mértékben teljesüljenek, mint ahogy ezt a gazdák óhajtják. Legfontosabb talán e kívánságok között mégis az, mely a mezőgazdasági vámvédelemnek eddigi mértékben való fentartására irányul. Ez létkérdés a magyar gazdára nézve. Amikor ugyanis azt látjuk, hogy a nyugaAranyhaju Sára. Irta: Szekula Jenő. Hogy utoljára jártam a Spina lungán, Velencének eme sötét, zöldségiilatos és fojtó levegőjű negyedében, aQetthoban, amelyet Qiudeccának nevezett a középkori benszülött, egy asszony nyomai után kutattam, aki itt élt, szenvedett, lángolt és énekelt, aranyhaju volt, akár a Sla Mária Miracoli Madonnáinak, s költő is volt, mint Sa- plio, de szenttbb érzésű, szemér.netesebb s középkoriba s akit eltemettek ifjan, egy ismeretlen zsidó temetőbe és sírkövére, Leon de Modena, a hírneves velenci rabbi irta a sirversezetet. Mert izgat, mert annyian szerették, évszázadok nehéz és áthatlan kendőjén keresztül is, Copia Sára alakja, aki talán a legszebb asszonya volt a középkori Velencének, minden valamire való pat- ricius-iíju vetélykedett a behatásáért, de mint hű nő, i.em bírván megtagadni a Getthot, ahonnan magasra nőtt, végre is férjhez ment egy Sutiam Jakab nevű, ifjú és együgyű zsidó gyapjukereske- dőhöz. Pedig költeményeket Írtak hozzá és lángo- lő szonetteket, egyenesen az ő számára hitvitázó iratokat készítettek, amelyben rábeszélték, hogy aranyhaját mosná meg a szentelt források ezüstös vizében. De ő állhatatos maradt, vad nemes és asszonyos konoksággal, nem hallgatván sem a papokra, akik a menyország kapujához akarták Modern ruhafestés bármilyen divaiszínre karöltve fölkisérni, sem az araoyhimes lovagokra akik szerették volna föltárni előtte a földi para- dicsomo*. S végre is elköltözött gyermektelenül és virágtalanul, sóhajok nélkül és könnytelen ajakkal pénteki napon, melyről jól tudta a görög és római Írókból, akiket annyira szeretett, hogy a szerelem napja vala, s az isteni Vénusz születésnapját tisztelték benne. Látni szeretném. Karjaimat kitárom. Ott künn a szél sir, elhagyott csatornákon, körüllengve és ostromolva, a Spina lunga vad, sötét és kísérteties szigetét. * Különösen egy pap alakja izgat. A papot Ausoldo Cebának hívták, magas, sovány fanatikus lelkű ember, költő és azkéta és beteg, Genuaból került Velencébe, s halálos szerelemre gyuladl a Giudecca aranyhaju asszonja iránt. Copia Sára is valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a költőt lelkű pap iránt, mégsem lehettek soha egymáséi, a papot visszatartotta talán a vallása és fogalma, az asszonyt az erkölcse, amely tiszta volt és szeplőtlen, aranyba foglalt örökség, mint az ékszere, amit az apjától kapott ajándékba. Szétválasztotta őket az egész világ, a középkori babonák, dogmák, halott tanítások, szégyen és filozófia, de a pap mégis Sára nevével az ajkán lehelte ki a lelkét, 'elhagyott és magános cellájában, s az aranyhaju nő is a párnája alatt őrizte ti országok minden könyörület nélkül el-> zárkóznak mezőgazdasági termékeink bevitele elöl, nekünk sem szabad korlát nélküli utat engedni az idegen országok termékeinek. Nem szabad különösen azért, mert azok az országok ahonnan a behozatal veszélye fenyeget, mezőgazdasági kultúrában elmaradottak, a termények árának leszorításán kívül tehát egész csomó fölötte nagy veszedelmet is zúdíthatnak a magyar mezőgazdaságra. A termékek árának csökkenésétől még tán kevésbbé félnénk, hiszen a mi termékeink jobb minősége mindig ellensúlyozóként hatna. Igen ám, de mi lesz akkor, ha a szabad behozatal lesülyeszti alacsony nívóra a mi termelésünket is? — Ha szántóföldjeinket a pusztító növénybetegségek, állatállományunkat a ragadós betegségek megfertőzik, elértéktelenitik ? Hiszen ebben az esetben a mezőgazdasági termékek árának csökkenése túlságosan problematikus. Utóa holta napjáig azt az époszt, amelyet a pap irt, amelynek Eszter királyné volt a cime, együgyű dagályos és szentimentális mü, amely azonban a korabeli nőkre rendkívül nagy hatással volt és ö is könnyv nélkül tudta mindenik sorát. De most mégis, az alkonya! meghitt titokzatosságában, mig a szél tépázza és rázza a fakó puszpánágakat távoli temetőkertekben, egynek látom őket és összefonódik az alakjuk, mint egy nagy, névtelen és meg nem irt dráma, egy uj Velencei kalmár, de aranyhaju szonettekből és aitatődalszerü madrigálokból összeszóve. Ó, hogy szeretem Velencét és minden emléket, amely hozzá fűződik, s most sem találok jobb olvasnivalót magamnak azoknál a szonetteknél melyeknek Copia Sára a szerzőjük, amelyek őt a maga idejében hazája legnagyobb költői sorába emelték, s amelyek most is a szivembe csapnak és megindítanak egészen, a maguk finom tiszta és templomi énekszerü ütemeivel. Fázom. Fehér és illatos női kezeket Iátok a homályban, amint péntek alkonyán, a piros lángu gyertyák világa előtt a szemükhöz takarják. Egy Ada Negri, aki véletlenül a tizenhatodik században és Velencében jött a világra, ezüsttel kivert bölcsőben. aranyvörös hajjal, hogy később lángoljon és sírjon el nem érhető szerelmek után, félne attól, hogy a szép és megcsodált alakját kikezdi a Gettho asszonyainak földhöz kötött morálja. Felvételi-Üzlet: Mátészalka Kossuth-utca. Hájtájer Pál I rahafestő, vegytisztité és gázmosó gyárában
