Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-05-01 / 17. szám (18. szám)
vé^re is ennek az országnak az éléskamarája a magyar mezőgazdaság, nem pedig a külföld, ha ezl az éléskamarái s az abban felhalmozott dolgokat ellepi a penész, akkor még százszorta inkább koplalunk mint most. Fontos kérdése lesz a temesvári gyűlésnek, a nemzeti birtokpolitika kérdése is. Ma, amikor a nemzetiségi veszedelmek tulon tut felidézódtek, lehetetlen hogy eszünkbe ne jusson gróf Károlyi Sándornak örökéletü mondása: a kié a föld, azé az ország. Meg kell tehát tartani, vagy ahol már elhódították, még kell Szerezni a földet a magyarságnak. Ez az alapja a magyar nemzeti földbirtok politikának. Ez a birtokpolitika természetesen legyen demokratikus. Juttassuk földhöz mindenek előtt a dolgozónép millióit, de adjunk főidet azoknak is, akiknek hivatása a nép társadalmi és gazdasági vezetése. Lehetetlen a két keze műn kaja után élő s a maga munkáját értékelni tudó elemeket szorosan hozzá fűzni ehez az országhoz, ha nem nyújtunk módot arra nekik, hogy az életet adó liantökból egy-egy rész a jogos tulajdonukká legyen. Á délvidék példája mutatja leginkább, hogy a szántóföldnek milyen átalakító ereje van, hogy a termőföld mennyire fel tudja ébreszteni s mennyire ébren tartja a nemzeti érzést és kifejleszti a hazához való ragaszkodást. A helyes, a nemzeti élet követelményeinek megfefé-* 10 birtokpolitika a!ap'ja lehet azüián egész sereg ölj'aft üdvös reformnak, a mi idővel mégteremtheti a földmivelőnép magas- foktí anyagi és erkölcsi boldogulását, jólétét. Közigazgatási reform. — TISZTYISELOK MAGASABB KYALlFÍKÁClfiJA — A közel jövőben nagy átalakuláson megy keresztül a vármegye és az égési magyar közigazgatás. Első sorban emelni fogjak a hivatalnokok kvalifikációját. A jogi fakultáson a harmadik ; alapvizsgát már valószínűleg, n közigazgatási tisztviselő kvalifikációjának emelése érdekében vezették be, hogy azok is ismerkedjenek meg a magán és büntető joggal, akis csak államtudományi vizs2 Oldal. ...... , MUwsOka, I9U MÁTÉSZALKA ... ....................................IIM^.. , . 11 ... gát tesznek. Az ügyvédek a jelek szerint nagyszámmal lepik el majd a közigazgatási pályát. A Magyar Jogélet legutóbbi számában vezető he'yen foglalkozik e kérdéssel s a tervet nagyon helyesli A közigazgatásra üdvös hatást vár tőle, mert az ügyvédi kvalifikáció a legmagasabb jogi minősítés. Az ügyvédben nevelésénél, kiképzésénél fogva vérré válik a jogérzés és jogtisztelet. Ezeknél fogva ríagy nyereség lesz a közigazgatás számára az ügyvédek bevonása. Nem mondja ugyan a dkk de, a sorok közt kiolvasható, hogy az ügyvédség ettől is reméli az ügyvédi pálya tulzsufultságának némi csökkenését. Nem elhanyagolható az sem, hogy az tigyvéd- tfsztviselői kar megszervezése nem kis lépés lesz a közigazgatás teljes eldemokratizalódása felé. Mi természetesen csak örömmel fogadhatunk minden olyan reformot, mely a tisztviselői kar színvonalát, tudományos képzettségét emeli. így j szerencsés ötletnek tartjuk azt is, ha az ügyvédek j közül minél többet vesz át a közigazgatás. Üdvös hatású lesz ez a társadlmi téren is. Az ügyvédek ina már a társadalom minden rétegéből kerülnek ki, inig a vármegye tisztviselő karát eddig jórészt a történelmi középosztály szolgáltatta. Ez a friss vér átömlesylés bizonyosan ép olyan üdvös demokratizáló hatással lesz, mint ezt a bírói karnál az 1872-ben történt átszervezés utján látjuk. Egy aggodalmunk azonban van, aráit el item hallgathatunk. Mi azt óhajtjuk, hogy az ügyvédi képesítésű tisztviselő ne átmenetinek tekintse hivatását, hanem életcélnak. Nem szabad e reformnak odavezetni, hogy az ügyvéd tisztviselő néhány évet töltsön az állami szolgálatban és azután mikor a magas exésait megszerezte, — otthagyja a közigazgatást s a jövedelmező ügyvédi pályára térjen vissza. Ez, — nem is szólva folytonos személyzet kicserélődós hátrányairól, — könnyen odavezethet, hogy az ily tiszviselő hivatalos szolgálata alatt is az ő egyéni szempontjait fogja tekinteni. Es itt nem tartjuk elegendőnek az erkölcsi tilalmat, A bírói képesítésről szóló uj törvény, mely a bírót ügyvédségre is feljogosítja, — gondol a hasonló eshetőségre. Ezért a bírót három évig eltiltja az ügyvédség gyakorlásától azon a helyen, amelyen bírói hatásköre kiterjedt. Feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ehhez hasonlói intézkedést a közigazgatási tisztviselőre is elrendelné a törvény. m HIRDESSÜNK 11 1 A I „MÁTÉSZALKA “-ban. I §35^3333S3a2S3í3S3QSS3a3S3SGBSeffi8e5eea «»jus I 17 (254.) szánt 4T I ne k. €gy leány áfán ad . . . filipovich Jdús. Egy leány utánad sok s&k Éjszakán át zokogott, Egy leány, aki tégedet, — Hisz jól tudodt . * . imádott. Egy leánynak utánad repült, Hótisxta, tündér álma, És ráborult a telkérey A bánat sóiétJátyla. Egy leány utánad titkok, Lopva még most is zokog, És meggyötört fájó szive, Érted úgy faj, úgy sajog . . . — Eljegyzés. Csizmadia József helybeli földbirtokos leányát Erzsikét, eljegyezte Csiszár Ferenc m. kir. államvasuti fogalmazó. —- Gyermeknap. A belögyminiszter felhívására az Országos Gyermekvédő Liga folyó hó 8-án és 9-én tartja a gyermeknapot városunkban, E két nap minél eredményesebbé tételére — amint értesülünk — az előkészületek már nagyban folynak. Pelkérettek városunk legszebb asszonyai és leányai, hogy a gyűjtés nehéz és sokszor nem éppen kellemes munkájában segédkezzenek. Örömmel kell megjegyeznünk, hogy erre mindnyájan » legszívesebben vállalkoztak, tanujelét adva ezzel, hogy a társadalom vállára nehezedő és a jótékonyság bélyegét viselő terhek megosztásából Ők i* részt kérnek. Dicséretére szolgál különben társadalmunknak, — mely egyéb tekintetben oly sole kifogás alá vehető, — hogy mikor valamely emberbarát intézmény támogatásáról van sző, akkor sorompóba áll minden számottevő tagja és egyszer-uiáskor igen szép áldozatkézségról tesz tanúságot. Az eddigi gyermeknapok a legszebb eredményei végződtek, ezek után az idei gyermek napok elé is csak a legjobb reményekkel nézhetünk. Megvagyunk rólu győződve, hogy Mátészalka társadalma már rég túl van azokon a kicsinyes nézőpontokon, melyekből az ilyen fajta tár. sadalmi akciókat beállítani szektái. Tisztában van azzal, hogy a legeminensebb, legsürgősebb jótékonyságot gyakorolja, midőn a tuberkulótikuw betegek segélyezése melleit, az elhagyott gyermekek felé nyújtja áldozatkész kezét. — Vasúti elgázolás. Múlt hó 26-án Juhász György né paposi lakosnak Mátészalkán volt dolga s mikor haza felé ment, a Csapról jövőí tehervonat a jármű átjárónál elütötte ás rajta több kisebb nagyobb zuzódást ejtett. Az eset Kő*- nig állomásfőnöknek jelentetett, ki azonnal a helyszínre ment és első segélyben részesítette a Egy nő, félig pogány, félig zsidó, amilyet nem Szülhetett mást, csak a tizenhatodik század, scsak Velence, akit Ovidius nevelt föl, meg a Pétrarka dala, telve középkori misztériumokkal éS görög szépség ábrándokkal, s aki a Manifesto iimil gunvirntban vitázott hittani kérdésekről, s a lélek halhatatlanságáról Capo d, Istria püspökével. Amellett Hét nyelven irt és beszélt, zenét játszott, költeményeket irt és filozófus is volt és okos is ; és amellett nranyhaju is Volt, amely mint valami szitálió fényháló befonta maga körül a lagúnák egész városát. Nem is hinném, hogy élt és létezett, ha nem tennének tanúságot róla Bergala följegyzései, s néhány csonka költeménytöredék, amikben ő zengte el a bánatát, meg amiket hozzá irtok. — S egy silvers, egy elféfejtett zsidó temetőben. Világit a hold, lángolóan és szerelmesen, be- Vagyogva a márványpaloták ódon erkélyeit. Kü'ö- uös, sötét titokzatos szerelem, tele gyermekes ábrándozássá], a ma asszonyai bizonyára mosolyognának rajta, egy flirt, amelyben messziről kácér- kodott egymással két vergődő lélek. Mert nem is találkozhattak egymással soha, úgy gondolom, ■csak a lángoló szavakba, miket egymáshoz Írtak levélben, nagy és sötét falak választották el őket, a papot elzárva tartotta a kolostor kapuja, az ■asszonyt a szemérme és aGetho! Ma Spina lun- ga vad, sötét és legyőzhetetlen a féltékenysége. Hosszú vajúdás után a nő egy tükrös szekrényt küldött szőrcsuhás lovagjának, amelynek síma falaira a maga kezével festette rá az emberi erényekről költött péídázokat. A pap finom gyümölcsöket hozatott, miket Genova kertjeiben neveltek s egy gyönyörű könyvel, spanyol nyelven, amely Copia Sára megtérítését szolgálta volna. Látszatra nem is akar mást, minthogy a hírneves zsidó költőnőt meghódítsa az egyházának, ámde minden szavából vad, örült és legyőzhetetlen szerelem sugárzik ki és kábító féltékenység. A nöOrfeusz- szal hasonlítja össze eszményképét, ez pedig a biblia legszebb emlékű asszonyait, sőt magát a boldoságos szüzei teszi vele hasonlatossá. Francesca és Paolo regénye ime, akik könyveket olvastak és szerelmeskedtek, de még nagyobb rajongással, merevebb és középkorrbb formák között és mindenekelőtt velencésebben f A szerelmi postát a papnak Márió nevű szolgája szállítja köztük, ezt fogadja a nő mindig kitörő vendégszeretettel, lakomán látja, megajándékozza s énekel előtte gitárkiséret mellett dalokat, miket Ce- ba Eszter királynéjához ő maga költött, S elküldi az arcképét is a kolostorba, még most is meg van, — ezüstre festett kábítóin szép női arc, i gyöngyházfoglalatban. Ezt a képet meg is találták a pap halottas ágyában, a nyakán viselte, szögekkel kivert vasláncon, a Boldogságos szűz arcképe helyett Hogy zug a szél, s hogy énekel s hogy vi. lágit a tenger. Pelkönyökölök az ágyamon, mintegy megigézve a letűnt idők látomásaitól. Csúf, zivataros és istenkisértő időben, ah, hányszor futhatott le a szegény Copia Sára férjezett Szilám Jakabné a Rialtő hidjáig, hogy láthassa még egyszer a szerelmesét. Egyetlenegyszer vagy utoljára ? A hideg, amelynek kőlámpái táncoltak a lobogd szélben 9 amely elválasztotta a szerelmesének a világát az övétől. Talán világossárga selyemruhában volt a szegény, vagy aranynyal áttört és tengerzöld sz:nü csipkeköntös ölelte át, magas és kívánatos alakját, amilyenben a dogé asszonyai pompáztak. De sóvárgása örökké eltemetett, nagy, névtelen vágy maradt, antit elnyelt a szél, a temető és a tengert Talán nem is élt soha. Aranyhajának már az emlékét sem látni Velencében, itt ruták, soványok és barnák a nők csak a régi képeken- ódon templomik falán kísértenek még hasonmásai* meg elfelejtett szonettekben, miket valami kisé lejtezett levéhár vet ki magából néha. A űettho sem a régi többé, a hires kalmárcsaládok is kihalták sorra, vagy szer- teszéledíek a földön. Copia házába babonás énekéről sem maradt más, csak néhány vad és bá» natos csengésű fim, amefy fojtó nyári szélben végigzeng a tengertorlaszok fölött, mint valami temetetlen szerelmes üzenet.
