Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-04 / 14. szám
április hé í V. évi. 14. (209.) szám. ....... -■ -nini a ..............:• * mHMM Mr W M átészalka, 1913. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Ev.ész évre — — ■— — — — — 8 koronal eiévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona- ----—Egy szám ára 20 ilUér. -—y Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A drágaság. Irta : S1MONY1 ZOLTÁN. A napi kérdések közt bizonyára a létföntartásé a legégetőbb. Fokozza ennek a kérdésnek óriási jelentőségét, hogy a szociális kérdések egész seregével iügg össze. A roppant drágaságot megsínyli a közegészségügy, a tanügy, a rnunkásügy, a hadsereg; szóval majdnem minden és mindenki. Iparkodik is tőle telbetöleg mindenki ellene védekezni. Szervezett társadalmi osztályok, fogyasztási szövetkezetek, közös konyhák alakulnak; fizetésjavitás, drágasági pótlék és béremelés eszközöltetik. A vázolt eljárási módok nem mindig célszerűek és célhoz vezetők. A sokféle i fizetésjavitás nem elégíti ki a hivatalnoki . köröket és a cifra nyomorúság, a szellemi proletár nem veszett ki, a béremelés lendít ugyan valamit, de számtalanszor fontosabb ennél a béremeléssel, sztrájkokkal velejáró iparcikkdrágulás. A fogyasztási szövetkezetek egymásután buknak, a jövöjükbe fektetett remény szertefoszlik és a beiéjök vetett bizalom megrendüli ; a közös konyhák sorjában felosztanak. Azért nem életrevalók ezek a mozgalmak és kísérletek a közelelme/.és olcsóbbá tétele szempontjából, mert egyik sem számolt az »eredendő bün«-nel, a baj szülő okával. .Nem a drágaságot akar ák megszüntetni, hanem a másik serpenyőbe dobon panzrakágokkal akarlak elle-nsu yoz- ni. A .drágaságöt. egyszerűen tudomásul vették -?s'^csupán azon törlek fejüket, hogy honnan 'lehetne a kivánf árt előteremteni. Pedig inkább kell a betegség okát beszüntetni, mint drága gyógyszerek folytonos, állandó használatával a gyógyulást remélni. A drágaság okai közé tartozik a kereslet és kínálat aránytalansága, ez utóbbi rovására különösen a közélelmezés terén. Egészséges közgazdasági alap csak ügy képzelhető el, ha a termelés és fogyasztás fedezi egymást S mit látunk hazánkban? A városi piacok, felemésztik a kisvárosokat illető készi-éteSteí,'- viszont a főváros feneketlen gyomra felé irányul a legtöbb élelmiszer a városok mellőzésével. Budapest meg panaszkodik, hogy külföldbe megy a legjobb falat. A közélelmezés eredetileg és tulajdonképpen mezőgazdasági kérdő*. Magyarország mezőgazdasági állam és az is marad jó sokáig. Azért különösen érdekében áll, hogy a mezőgazdaság minden ága jól funkcionáljon ; azonkívül könnyebb megoldani a közélelmezés olcsóbbá tételének kérdését, mint bármely ipari államnak. Nemcsak uj ipari ágakat kell meghonosítani, hanem uj mezőgazdasági ágakat is. S valamint Kecskemét példája mutatja, hogyan lehet egyes mezőgazdasági ágak tudományos, szakszerű, gyakorlatias és nagyszabású ápolása által messzemenő eredményeket elérni, úgy mutathatnánk rá más fényes sikerekre is. Ha a belföldet jó minőségű és olcsó élelmiszerekkel már el is tudjuk látni, akkor foghatunk hozzá mindennemű mezőgazdasági termékek világ- forgalomba való viteléhez. Vegyük sorra az élelmi piacra kerülő egyes termékeket és azok termelését. A városokat övező falvak lakosságának az eddiginél nagyobb terjedelemben kellene a konyhakerti véleményeket gondozni, Hasítsanak ki jókora darabot a gabonántmiiek termesztésére szánt földterületből és termeljenek konyhakerti növényeket, különféle fajtát, aszerint amint azokat vidékünkön és piacunkon kedvelik és keresik. A termelők ezáltal nagyobb jövedelemre fognak szert tenni, a nagyobb mértékben meginduló és belterjesébb konyhakerti termelés pedig le fogja kissé nyomni az árakat. Mindeneseire hozzáértő, gondos és a modern mezőgazdaság ez utóbbi szakában Az önérzet komédiája. Bálint délben felnyitotta a szemét es megfordult hí ágyában, hogy tovább aludjék. Ezúttal azonban hetn volt szerencséje, mert egy úriember, aki már Órája várt erre a mozdulatra, feirázta álmából. — Hála Istennek, hogy már felébredtél — konstatálta. — Szervusz! Egy órája, hogy itt vagyok, de nem volt szivem felkelteni. Borzasztó nyugodtan aludtál. A napfény, — meleg márciusi napfény be- ragyogott az ablak rollószegélye mögött és derengő világításba foglalta a butrok kontúrjait. Bálint szerette ezt a tompított fényt, a templomi félhomályt, mert nem zavarta a szemét, ha fölébredt. — Hát téged mi hozott ide, kérdezte, amikor már kidörzsölte a szeméből az álmot. — Egy kis jelentéktelen ügy, mondotta. Párbaj vagy ilyenféle. — Ne mond, megint valami nő ügyed van ? . — Nem rólam van sző, hanem rólad. — Mi a csoda? — Igen, tudod a múltkor szerdán kritika* Írtál a peremierről. Emlékszel? Azt Írtad beiir.-.j. hogy az első emelet sorában, három szmok kereskedősegéd jól mulatott, más nem. Az a rom szmokingos tir egy hölgy társaságában volt. Ez a hölgy másnap kisütötte, hogy ez a kitétel ! rájuk vonatkozik és ezért elégtételt kérnek. *— Ahogy tetszik. — Bien, az iígy rendben van, s most pri- válitn akarok egy pár megjegyzést lenni. A három szmokingos ur három ügyvéd, igen okos és szellemes emberek. Különben sem azon akadtak meg, hogy kereskedősegédnek tituláztad őket, — elvégre a kereskedősegédek általában nagyon tisztességes emberek, — hanem azon, hogy te az ő típusukból kiindulva az üresfejü színházi töltelék fogalmát analizálod mindvégig sértő modorban. — Hát aztán ? — Micsoda hát aztán? Ne légy cinikus! Megbántottál embereket és . . . — Hát kérlek én rendelkezésiekre állok. Hogy kívánod? Háromszori golyó vállas? Nehéz lovas.;ági kardokkal bandázs nélkül? Spanyol tőrrel ? Nekem igazán mindegy. Jó, jó, 'deltát éppen ez nincs rendben. Te három kitűnő úriembert megsértettél egy hölgy előtt. S végül ezeknek az úriembereknek az eltűrt inzultoson kívül egy újabb kellemetlenségnek kell kitenniök magukat, .mer esetleg megsebesíted — • De igen. Épp olyan barbárság, mint amikor valaki sert'e érzi magát a/ért, mert egy irodalmi . jellegű’cikkben magát látja ócsárolva. Nekem mindenképen igazam vai\. Először azért, mart azt a bárom embert nem ismerem és csak impressziókat irtain le. Elvégre nekem senki sem tilthatja el, hogy impresszióim ne tegyenek. Másodszor egy irodalmi cikk: irodalom és nem személyeskedés. A kritikám egy irodalmi cikk voll. És ha jogom van azt írni a kávéházi kasszírnőről,- hogy ö egy üvegvárbeli hercegnő, jogom van azt az ügyvédurakról, hogy üresfejüek. Az én véleményein- szerint azoknak az uraknak mindösszé; az a dolguk, hogy kijelentik a szóban forgott hölgy előtt, hogy nem azonosítják magukat áz éti cikkem embereivel. Ezt nem tanácsként illendőin, hanem mint véleményt. Különben mondom, állok elébe ! — Nézd, hiszen magad is azt mondod, hogy irodalomról volt szó, nem akartál äenkit sein sérteni. Jelentsd ki ezt valamilyen ünnepélyes formában es rendben van. — Ezt nem tehetem. Én a papír és a tentá birodalmában szuverén király vagyok, ügy alkotok, úgy cselekszem, ahogy akarok. A fantáziám I olyan tulajdonsággal ruház fel bármit, bárkit, ahogy akar. Mint ember sajnálom, hogy azokat j az urakat bántottam, ha nem akarva is; de mint j iró, fantáziám alkotta embereimmel úgy cselekszem, ahogy akarok. Ezeknek az uraknak ellenem min. iró ellep Van kifogásuk, márpedig az iró az I szuverén és nem tartozik felelőséggel es nem is i felel senkinek. Inkább párbajozik. Nem engedem, hogy illetéktelen kezek nyúljanak a gondolataim közé, semmi közöm sincs a világhoz. És ha a világ azt hiszi, hogy köze van a gondolataimhoz-, ! ez csak azt jelenti, hogy én vagyok fölényben, mert én nem törődöm velük, de ők törődnek velem. * TÁRSADALMI HETILAP. i MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN
