Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-04 / 14. szám
I oldal. Mátészalka, 1913ápciii* bő 4 14. (209.) mám. «8» jártas gazdák kellenek ide. A gazdasági ismeretek terjesztése és a derék, ügye» gazdák jutalmazása és kitüntetése, akik ezen a téren vidékünkön jelentékeny sikereket érnek el, föltétlenül kívánatos. A marhatenyésztés elhanyagolt ügye is káros hatású a közélelmezésre. A hús van olyan nélkülözhetetlen áru, hogy érdemes lenne a kizárólag húsfogyasztásra szánt marhákat intenzivebben tenyészteni. S minő a helyzet ? A mészárosok egyesektől szedik össze vagy a vásárokon veszik meg a munkaképtelen, elaggott igavonó barmokat. Természetes, hogy ezeknek húsa aztán nem mindig megfelelő. A jó minőségű hús szaporább és igy olcsóbb. Ezenkívül a széleskörű kínálat folytán az árak is esnének. A husnemtiek ipari feldolgozása terén is hátra vagyunk. Alig van néhány fajta husiparcikk, köztük vannak drágák és olcsók, de rosszak. A niarhatenyésztésse! függ össze a tej és tejtermékek árusítása. Talán egy éleh mi szernél s« dühöng annyira a hamisítás* mint ezeknél. Az árak meg 2—3, sőt négyszeresére emelkedtek. Szigorítani kell a hamisítók büntetését és a legnagyobb nyilvánosságra hozni. A tehenészetet pedig fejleszteni kell. Svájci, bonyhádi, esetleg hollandi hírneves fajtákat széles körökben kell meghonosítani, Általában valamint az ipar terén a gyárak hatalmas produkciója némely ipárv Cikket olcsóbbá tett, úgy a nagyarányú* hatalmas és szakszerű mezőgazdasági termelés is olcsóbbá tenne sok élelmiszert. A közlekedési eszközök is sokat segíthetnek. Ne csak oly személy- és tehervona-. tok közlekedjenek, amelyeknek személykQr- csijaiban tejeskannás asszonyok tolonganak avagy amelyek célszerűtlen teherkocsijaiban tönkremegy az élelmiszer, igazán bámulatos, hogy mig mezőgazdasági jellegű országunkban van petroleum, sör, szén, vas stb. szállítására szolgáló külön teherkocsink* addig nem sorolhatunk fel hasonló specifikálást pl. a tejre, vajra. Az ügyvédek előbb sajtópert akartak indítani, de nem volt jogalap. Aztán párbajozni akartak, de a sértés tudomásulvétele óta elmúlt a kritikus 24 óra, tehát erre az útra sem terelhették az, ügyet. Gondoltak arra, hogy megfenyítik az írót, de tudták, hogy az mindig browninggal jár, a dolog elaludt. Csak egy negyedik tudta ,hogy mit jelent az -egész: a nő, aki a bárom férfival jelen volt a j szpbanforgó premieren. Látta, érezte a karzat felé bámuló kritikus perzselő tekintetét, amely végig | -siklott arca finom vonalain, amely üzenetet kiil- | dőlt az elrejtett érzések világából. A nöelmosoly- gott, tetszett a hiúságának, aztán büszkén elhide- güll az arca ég tüntetőleg fordult a három sztno- kingoshoz, beszélgetett velük a legújabb divatról, v«_gy ilyesmiről. És ekkor megváltozott, a kritikus arca is, az érző finom emberi szenvedések nagy ismerője: az újságíró arca közönyös lett, a szeméből unalmas egyhangúság áradt. És kinyitotta a maga birodalmának kapuit, a hol ö az ur. ahonnan ö nézhet le mást, a talmi, múlandó értékeknél becsesebb, maradandó művészet p:edesz- táljáról. És aznap a színészek bosszankodva konstatálták, hogy hiába szakadnak meg az ambícióktól, a kritikus nem is velük foglalkozik, hanem a közönséggel. És a színésznők tüntető hidegséggel jogadták a kritikus köszönését. Keleti Aromád. MATBSZALhA = i. un ...... in ni- ■ «.in..—«.«- nm.Ci*Wwwl» A baromfitenyésztés örvendetes fellendülését konstatálhatjuk s ha még fteth is értük el a kívánt fokot, mégis tapasztalhatjuk, hogy a tojás ára nem szökött fél oly óriási mértékben, mint p, o. a tejé, A liszt drágulása ellen, véleményem szerint, mesterségesen nem védekezhetünk, Búzatermelésünk ás malomiparunk első helyen áll, itt semmit se tehetünk, az időjárás szahja az árakat. A cukor fogyasztási adóját erősen mérsékelni kellene, A jelenlegi válságosnak mondható gazdasági helyzet sokkal kevesebb ekszisz- tenciát sodort volna katasztrófába, ha a nyomasztó drágaság nem súlyosbította volna a nehéz körülményeket. A drágaság érdemes arra, hogy behatóan foglalkozzék vele és gondolkodjék róla mindenki. A jegyzőkérdés rendezése. Hamrinc évvel ezelőtt a közigazgatás akkoriban már »küszöbön levőt-neU hirdetett általános rendezése csábítón a vármegyei közszolgálatra. Harminc év hosszú idő, égj ember éleiében, maja- nem egy emberöltő. Alig éri utói az emlékezet. S mi öregek, bizony rnélabus megadással 'tekintünk vissza a tiláni harcra, melyet a közigazga- táei reform legkiválöbb apostola, Grünwald Béla folytatott önleikét tépő kínnal, a sajtóban napvi- lágitott örökbecsű munkáival s az országgyűlésben elmondott lánglelkü szónoklataival. De visz- szazeng lelkemben á nemzet jogászifjuságának lelkesedése is a közigazgatás általános rendezése nagyjelentőségű kérdésében, midőn jebb sorsra érdemes küzdelemmel vitáztunk önképzőköri összejöveteleinken a »választás« vagy »kinevezés« jelszavaival ékesített harci lobogóink alatt. Magyarországon négy évtized óta foglalkoztatja a közvéleményt k' közigazgatás rendezésének nieg-megujoló nagy kérdése. Időszakonkint íel-fel- csillant a reménység a kérdés megoldására. A szerencsétlen politikai viszonyok azonban csakhamar sírját ásták a legjobb akarattal inditott mozgalmaknak is smár-mároda jutottunk, hogy azt a felebarátunkat, ki a közigazgatás általános rendezésében bizakodni merészkedik, gyanús szemmel figyeltük meg, nem volna-o idején részére miha- marabb'f^lvételi engedélyt eszközölni ki — a lipót- njczeL tébolydába. Végre a folyó évi belügyi kölségvetési vita iránya alapos reményt ébresztett mindnyájunkban e nagy kérdés végleges rendezésének közelségére. Elodázhatatlanná teszi ezt a most már felszínre került választói jog ujjáalkotása is. Most már magam, kezdek bízni egy jobb jövőben : a közigazgatás annyira megérett rendezésének elérkeztében s annak hajnalhasadását látom a belügyi költségvetés tárgyalása közben elhangzott beszébekben, melyek minden tételében igazolják negyedszázad meghaladó toliforgatói pályámon mindenkor hirdetett abbeli meggyőződésemet, hogy közigazgatásunk általános rendezését a községi jegyzői intézmény fejlesztésével kell megkezdeni. Ki kell emelnünk a jegyzőt eddigi szégyenletes, alárendelt, helyzetéből. Anyagi jóléttel, hatósági jogkörökkel felruházni s felnyitni tlőtte a megyei tisztviselői állásokat. Ami mindezeknek koronája: szabadicsuk fel az Íróasztalnál való örökös gör- nyedésíől azt az emberi erőt meghaladó munkatömeggel megterhelt, jobb sorsra érdemes köz- tiszlviselőtársunkat, ki legfőbb tényezője a községe boldogulásának. S akkor elérkezik a jő községi közigazgatás igéretfölde, akár kinevezési rendszerrel, akár életfogytiglani választással oldják meg bölcseink, a vármegyei közigazgatás reformját. Mert hiszen ki n< tudná, hogy a községi jegyző lelkiismeret működésére van felépítve közigazgatásunk hatalmas orgánuma? Mindeneegyjjőjegyző« maga községének, vagy körének. Legelső tanácsadó ja a népnek, amellett, hogy közvetítője az állami hatalom érvényesülésének. Az ő értelmi erejétől, hazafias érzelmétől és jellemétől függ községének vagy körének szellemi felvirágozása s anyagi jó* léte. S ha meggondoljuk, hogy hazánk népességének zöme a községben él, a nemzet jövőjét szivén hordó, minden tisztességes hazafinak érdeklődni kell, a nép szellemi vezérének, a falu jegy* zőének sorsáért. S érre az első lépés, hogy népünk tuiajdonképeni kormányozőjának adassák meg a mód, idő és alkalom, hogy fenséges híva* tását a haza üdvére betölthesse. 4{J REK. Uj évnegyed küszöbén állunk, sok kiadásunkra, a ne* héz pénzügyi helyzetre hivatkozva, szabad legyen kérni úgy az előfizetések, mint a hátralékos dijak szives beküldését. A KIADÓHIVATAL. Az amerikai asszony szerencséje. — Egy fehér és egy fekete gyermek. — A szomszédos Nyircsaholy községből szenzációs esetet jelentenek nekünk. Évekkel ezelőtt csekély értékű ingóságát eladva az újvilágba vándorolt ki egy fiatal tót házaspár, hogy ott boldogulást keressen. A férfit Paszternák Györgynek hívták és nejét Skicsáh Johannának, ki leány korában egyike volt Nyircsaholy Iegszemre valóbb leányának. A fiatal házaspárt áorsa* Amerikába Bower nevű városba vezette, hol a férfi egy szén bányában kapott alkalmazást^ felesége pedig, mint ezt annyian tenni szokták kosztadással foglalkozott s úgynevezett »burdusokat« tartott. A házaspár szépen haladt a vagyonosodás utján előre s a megtakarított dollárok minden hét végével vándoroltak be a sparkaszába. A szorgalmas tőt férfi boldogsága azonban nem volt a mi teljessé tegye, nem akart megérkezni a várvavárt gyerek, kiért a szénbányában annyit izzadt s kiért annyit fáradt. A gólya már úgy látszott, hogy sztrájkol. A múlt évbeíi a burdusok tanyájára egy uj kosz- tos jött, egy fekete hatalmas néger, kinek bölcsője az afrikai Congo valamelyik gyarmatán ringott. John Batt volt a neve a fekete széles vállu ga- valérnak, ki szemet vetett csakhamar a csinos menyecskére. Az asszony nem tudott ellentállni a sze- rccsen legény tüzes udvarlásainak s titokban gyengéd viszony fejlődött a fekete legény és a nyir- csaholyi fehér menyecske közölt. A múlt év december havában édes titkot áruit el Paszternákné az urának. Paszternák az örömhir hallatára elhatározta, hogy felesége utazzon haza Nyircsaholyba, hogy a várva-várt örökösnek bölcsője a hazai földön ringjon. Paszternákné ez év januárba érkezett haza és a napokban édesapja házánál ikreknek adott életet. Egyik fiúgyermek fekete bőrű, kiálló pofacsontu, gyapjas hajú, tipikus néger közvetlen íí szülés után meghalt. A fehérbőrű európai szintén fiú, egészséges és anyjával együtt jól érzi magát. A faluban csodájára jártak és az eset kétségkívül nehéz fejtörést fog okozni á'z orvosi körkönek is, mert ehhez hasonló eset Judtunkkal még eddig nem fordult elő. És a szegény tót férfi, ki a tengeren tu) aggódva lesi á boldog hirt hozó levelet, bizonyára meg lesz fej5ve, ba meghozza a posta, hogy nem is egy, hafiéni kettő, egy fehér, egy fekete. — Mátészalkáról való eHávofiásunk alkalmából jó barátainknak és Jó Ismerőseinknek ezúton mondánk szives üdvözleteit. .n: Weisz László és családja.
