Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-28 / 9. szám

J v Üátéstálka, lDli. V. évf. i (2IML) szám. február tó 2& %É.i ■■ ,■ ,.,i a. i finprmmirtrin iiBi m iMtrinn 1 n ■■ i ■■■■■■■ .................... ■ —n i. ■ t trn.. ' ■ rmm 11 .. irnf n.,.- ts i itfiiiM— ■■ .................................................■»- — *■*! * I TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Ns utrmfi twiIit. iiMjaagirfi i ítíiT-ípJ iTíítr ~ ~ Mnii—i.. ■ rT. -rr--- ,1 ríni ~rwr.Tr ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona­Félévre — — — — — — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona­•——Egy szám ára 20 fillér. öcara"---­Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEÍSZ ANTAL nyomdája (Vasirt-vrtea},' Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK, A látszat országa. Széchényi »HiteUcimü munkájában a gazdasági bajok főokaként a vállalkozói szellem teljes hiányát említi. Ha Széchényi korában ez baj volt, bízvást elmondhatjuk, hogy megfordított időket élűnk, amennyi­ben a mai gazdasági bajok íöoka a vál­lalkozói szellem tultengése. Nálunk, ahol gipszpaloták, fényes öl- tözékü exisztenciátlan emberek, nagyhangú I vállalatok élik aranykorukat, érdekes be­pillantani az üzleti kulisszák mögé. A leg­nagyobb hangú, legcifrább című vállalatok mögött bizvást valamelyik pincehelyiségben meghúzódó üzemet kell keresnünk és ez a tempó a komoly vállalatoknak megbíz­hatóságát is rontja. Bizonyos nagyzási mánia vált uralkodó ;á a kiskaliberüeknek piacán és az üzleti könnyelműségnek ilyen genre-e nyugateurópai szint kölcsönzött a napi életnek. Ugyan olyan ez, mint azok a fényes paloták, melyeknek homlokzatáról, ha levakarjuk a gipszornamentumot, meg­látjuk mögötte a törn elekből épített fala­kat. Csakhogy a gipsz magától is lehull, és a törmelékfal nem bir el nagy súlyt. Az épület, amely büszkén hivalkodott már­vány töm bős szomszédai között, egy szép napon összeroppant. Ez volna nagyon sok vállalkozásnak a kepe amin nem is kel! csodálkozni, mert természetes, hogy a nagyzási hóbort, amely kikezdte a divatot, a családi életet és min­den lényegesebb dolgunkat, az üzleti élet­ben is felüti a maga fejét. Csakhogy ami más külsőségekben a paszta külsőségnek problémáját képezi, a gazdasági életben fontos lényegbevágó kérdéssé nő, rajta épül fel a bizalom, ő képviseli az üzleti tisztességnek nimbuszát és elömunkása a nagyközönség jóhiszeműségének. Ezek a dolgok tehát, amely külföldön például egy hosszú .és becsületes üzleti múlt után jár csak ki, nálunk a komoly vállalatok cse­kély száma folytán, •sokig-*,könnyebben el­érhető vizitkárlyára nyomtatandó cim- és látszat kórsággá degradálódnak. Egészséges gazdasági élet csak úgy képzelhető el, hogyha az a folytonos fej­lődés törvényszerű kereteibe illeszkedik. El­végre nem szükséges az, hogy minden vál­lalat, a nagyvállalkozás látszatával bírjon, szükség van a kis vállalkozásokra is. És ha az üzlet és üzemalapitásoknál az em­berek nem vállalkoznának erejükön fe­lül, hanem a fantasztikus optimizmusok he­lyett, a józan számítások kis kaliberű mé­reteiben mozognának, bizonyára általáno­sabb volna a boldogulás. A kis vállalatok-" 1 ból azután idővel fejlödésszerüleg keletkez­hetnek nagy vállalatok, ezen nagy vállala­toknál azonban már van mire építeni, a múlt eredménye áll biztosítékul a között-" ség előtt és gazdagabb tapasztalatok, a szakmának jobb ismerete minden esetre komolyabbá és tiszteletreméltóbbá teszik a vállalkozás bázisát. Egy érdekes jelenséget tapasztalhatni manapság. Ha nagyhangú vállalatról van’ szó, úgy annak vezető emberei rendsze­rint valamely egészen más szakmából ke- rülttíkHei, ögy»w*y;ra, hogy mikor az ügy­nökök megjelennek egy-egy ilyen uj cég­nél sohasem mulasztják el megkérdezni a főnök, vagy igazgató urat >Pardon, ura­ság od szakember?! Mi ennek az oka ? Nagyon egyszerű. Csizmadia soha sem adja fiát csizmadiá­nak, szabófiából se lesz szabó. Már most az emberekben, a l’art pur Hart való vál­dédapám. A dédapámig tudom csak a fámat, Jámbor zsidó volt, többet nem tudok. És nyolcvanesztendős öreg koráig Cser cll-bér élt, lótolt és futott S ott páriád partján ä Vágnak. Szürke lovával járta e vidéket, S ha szűkén adhatott csak abrakot Az országúton hóban, porban, sárban, Kordétye mellett úgy ment gyalog. S igv ültek lassan vállára az évek. Együtt vénültek, keltek, lepihentek, A dédapám és az öreg lov’u Egy kis zabért, vagv szénáért a pára Nem volt makrancos soha, soha Jámboran tűrték a szegényes rendet. Es péntek napján mindig gyorsan jártak-, S ha sejtették a leszálló napot Sebesen járt a szürke rokkant lába, Még ha a gyeplő nem is nógatott, Tudta, hogy útra úgy sem kél majd másnap. $ egy kemény téli napon — szinte látom — falutól messzi, oly távol nagyon, Úgy nyelte el a szürkét a kordélylyal Egy süppedő nagy hó halom. S megszűnt az elet, kínlódás, a járom. És dédapám, két kezét összetevő, Sióliialta utolizor az Urat, 5 a Javó szél patyotatieszta hóval Zokogva födte bé a nyomokat, S rajuk borult a csend, a köd, a béke. ___ Gregoir. DE GENERE TAS. (Egy pesti ember elbeszélése.) Irta: Kósa Vince. III. Gáspár bátyámék Pesten. Gáspár bátyám meg volt elégedve a gyermekek­kel. Csak Bendegúz illetőleg volt némi kifogása. Nagyon vékony a nyaka és pápista színben van. De hát bizonyosan a nagy tanulmány ölte meg. Mindjárt ki is kérdezte a latinból. A fiú dereka­san felelt. Megtudta mondani, hogy mit tesz »cauis mater«. Ezzel aztán lekenyerezte az öreget, viszont a fiút is meglepte Gáspár bátyám latin todoifiá- nya és kezdte belátni, hogy nem paraszt. Az első nap pihenéssel telt el. Másnap pe­dig kimentem a két öreggel a Városligetbe, hogy megmutassam a »Magyarok Bejövetelét«. A két öreg ámult-bámült. Megható volt, mi­kor megmutattam nekik Tas vezért, családunk ala­pítóját. Mindjárt ráismerlek. Az a nagy arányos buzogány mindent megmagyarázott. Abban a vé­leményben voltak, hogy nem is lehet az más; mint a Tas vezér Gáspár bátyám még Atillát, meg Kinizsit is felismerte. Hiába magyaráztam, he; v nein azok. Görcsösen ragaszkodott .•* :. . • ráhagytam, hegy c , u *: . Marci Pétiéin oua voít u csudáihoz4.aiö! ..... még mikor a sok fényes ringlispilt meglátta, akkof volt csak oda. Mikor a sárkány nagy fényes sze­meit meresztve kijött a barlangból — elvisitoltá magát. Mikor aztán látta, hogy apró, kis kocsikat húz ifiaga start — megnyugodott. Sőt miután meg­ígértem neki, hogy odabenn megmutatom Csontoá Szikfrideli meg Genovévát, ráálloü és behozattuk magunkat a sárkánnyal a barlagba. A nagy cso­dálkozástól elfelejtette megkérdezni, hogy hol vart Csontos Szikfrid? Én meg bölcsen hallgattam. Hazafelé a földalatti villamoson vitem őket. Márci néném sohasem hitte, hogy kikerülünk a föld alól. Láthatólag mg örült, mikor ismét meg­látta a napvilágot. Véleményét röviden azzal fe- jeszte ki,, hogy nem is embertől való dolgok azok: amiket látott, de az özönvizet már nem emlegette; * Egy álló hétig voltak fenn Pesten Gáspár bátyámék. Tovább már nem volt maradásuk. Az öreg mindig a »Csámesz« nevű tehenét emlegette, a néném azt álmodta, hogy minden tyúkját meg­fojtotta a görény Már pedig ő mindig az igazat álmodja. Azért talán még sikerült volna egy pár napig fennmarnsztanom őket, ha Mard néném öznövizet nem csinál. Az eset igy történt, hogy a sok járkálástól rádagadt a Gáspár bátyám lábára a csizma. Este alig tudtuk lelrazni. Éjszáka borogatni kellett. Hogy, bogynem, Márci néném nem tudta elzárni u vízvezeték csapját és mire észrevettük már el­árasztotta a viz a lakást. Szegény feleségem egész éjszaka törülgettá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents