Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-28 / 9. szám
2 oldat.' Mátészalka, 19Í3. feljár hí 28. 9, .(204) seáfli lalkozás szelleméért születnek meg az iiz- letalapitási ideák, mindig előnye van az idegen branche-nak, amelynek csak jó oldalait látja meg gyermekes optimizmusok, inig saját szakmájának csak nehézségei élnek szeme előtt. Egyáltalában rossz politika ez, amely a nehézségek legyőzése helyett a nehézségek elkerülését tűzi ki, mért a gazdasági életnek minden utján nehézségekkel találkozunk és ha egyik-másik elől ki is tudunk térni, az csak arra jó, hogy újabbakba ütközzünk. Csalódások, csak várakozások után érik az embert, már pedig nálunk a kereskedelmi élet legtöbb ága csupa várakozásra van felépítve és ha az előre elképzelt tervezetben keresztül húz sok sorokat a véletlen ujja, akkor kész a gazdasági krízis. Ha egy napilapnak hirdetéseit figyelemmel kisérjük, csodálattal konstatáljuk, hogy a vállalkozónak kis hirdetési rovata mennyivel bővül napról-napra. Nem mellékes, hogy éppen a kis-hirdetésekben szerepelnek a jövőt Ígérő kecsegtetések, nrig ha a nagyobb hirdetések között böngészünk, csupa látszatra kisebb jelentőségű discrétebb hangú esetekkel találkozunk, k befektetés csekélysége egyenes arányban áll a vállalkozási reménynek a nagyságával. Ha az üres elképzelés helyett ugyanannyi időt szánnánk a produktiv munkára, bizonnyal szilárdabb“talájt építenénk magunk alá. Hiszen szó sincs róla, szükség van a vállalkozói szellemre, de Széchényi hozzátette ehhez azt is, hogy a vállalkozások mögött Ott akarja látni azokat a biztos pénzforrásokat, a nemzeti bankot és más tételes intézményeket, amelyek biztosítani fogiák életképességét. Szívesen látunk vállalkozást mindenütt, ahol erre a megbízható alap van, de szaporítani a légvárak számát fölösleges, mert légvárakban a«m lehet lakni. A háziipar elhanyagolása. Igen sok iel nem használt és kiaknázásra váró kincs van a mi hegyes völgye* megyénkben. És- hogy ha fokozatosan Jutottunk volna abhoz a MÁTÉSZALKA iOKtíHa» -—A, ,’fTMM«lifo■■ iWWr—«MTIH II—HF1 kultúrához, ahol jelentig v->pvunk és ha uem idegenből szedtünk volna minden eurőpaiságott, akkor bezzeg mi magiínk is meg tudtok volna becsülni azokat az értékeket, melyek egyrészt népünk elhikai tartalmában, másrészt megában ez anyafőidben réjtőrrek. A mit még nem használtunk fel és amiből sok száz vagy ez«r ember megélhetését tudnánk megjósolni, az parlagon hever. Parlagon hever pedig azért, mert ml magunk nem vagyunk vállalkozói nép. Pénzintézeteink is csak olyan nagyobb vállalkozásokba bocsátkoznak, melyek csak az anyagi haszonra nyújtanak kilátást és fáznak az olyan alapításoktól, melyek a biztos nemzeti haszon mellett csak valószínű kilátással néznek. A pénzhatalmak nem látnak tovább, csak amennyit a pénzügyietek céljai megkörvonalaznak. Ók nem gondolnak arra, hogy ha nemzeti talajon nemzeti ízlésben és a nemzeti munkaerő felhasználása mellett idegenné válik minden magyar emberben az, a mi máshonnan jön ide más országból, má* népnek szellemétől áthatottam Ha pedig a pénzcentrtimok nem akarják kezükbe ragadni azt az eminens elsőrangú orszá- gor tényezőt akkor igen helyes és okos dolog, de mindenekfelett hazafias cselekedett volt a íentem- iitett két gazdasági egyesülettől, hogy odahatnak, miképen a magyar háziipar kellő és méltó helyett foglaljon el különösen a családban, a magyar családban és egészben az ország gazdasági lendületének helyén. Tudjuk nagyon jól és fájdalmasan lapasztal- hatjuk a mindennapi életben, hogy azok agyári iparcikkek, melyekért az ország óriási összegeket ad a külföldnek olyan gyatra alkotásnak, olyan semmit sem érő tárgyak, olyan ipari s/emfény- vesziö cikkecskék, hogy bármelyik kezdetleges ipari tennék bálran felveheti velük a versenyt. Mi azonban mégis hódolunk ezeknek a gyári semmiknek, mert vakon hisszük, hogy ezzel is modernebbek, európaiabbak, műveltebbek leszünk. Nekünk erkölcsi, de főleg zsebbeli kötelességünk a magyar háziipart istapolni. Erkölcsi kötelességünk, mert általa sok száz, vagy sok ezer munkás kéz mentódik meg a téli hónapok számára. A munkás enibci ki jó-roSzra nyári keresetét kénytelen elkölteni a télen, amikor a sem in it evés rendesen a korcsma veszedelmes légkörébe hajtja öt és ott eltompiija igen gyakran a komoly és önérzetes munka iránti hajlandóságát. Gondoljuk csak meg azt, micsoda káros és veszedelmes állapot az egész gazdasági éleire nézve, ha munka híjában a nép, amelynek produktiv erejére töltetlen és égető szüksége van az országnak, ha ez a nép elsatnyul, eliszákoskodik, elzüllik. a vizet. Á parket mindenütt felázott. Azt újra bekell ereszteni. Még jó, ha a háziúr fel nem mond. Az öregek szörnyen restellik a dolgot, meg is ijedtek az özönvíztől. Semmiféle maradásra j nem maradtak. Hála Istennek ! Őszintén möndom, hogy nagy kő esett le a szivemről, mikor a két öreg elutazott. Az örökség reményében hívtam ugyan őket máskorra is, de megint őszintén mondom, hogy nem kívánom. A rokonlátogatós teljesen féfrebiileulette háztartásomnak amúgy is ingadozó egyensúlyát. A 100 köblös földnek már legalább 2 hold a sarki grájz- tere. Még szerencse, hogy hitel van. Mint számokkal bíbelődő ember, már ki is s/ámitottam, hogy a 100 köblös földnek legalább 3300 korona lesz a jövedölm«. Nekem lesz 3000 korona nyugdijam. Szépen meg fogok élni öreg napjaimra. Megírtam a család történetét. Emlékezetből elkészítettem a családi címert. Egy nagy aranyos buzogány lesz benne, felette 7 csillag, mely a hét vezért ábrázolja, alatta pedig zöld mező, ez meg az ősi birtokot jelképezi. A tiuk közül egy képviselő — jó csontos ökle van, a feje meg kemény, tanulni nem akar sehogyse. Egyből ■fiskális lesz. Az kifogja kutatni az ősi jussot. Ha a harmadik fiú semmire se válik az is képviselő lesz kormánypárti programmal. Legalábh mindig szerepelni fog a Tas név és mindegy akár fej. akár írás. Amelyik hatalmon lesz, mindig csinál a másiknak valami jó zsíros állást, teszem fel tan- falügyelőséget, vagy földgáz felügyelőséget, vagy vagy valami efélét. Már úgy látom, hogy elment Gáspár bátyámnak az esz*. A múltkor írja,■♦hogy nagyon megörült, amikor látta, hogy nagy nr lett belőlem. Mindig is gondolta, hogy én fogom feltámasztani a regi dicsőséget. ügy látta, hogy semmiben sem szenvedek szükséget, hát a vagyonát rátestalla a kálvinista eklézsiára. A'.árci néiíémet ugyan körülvette a pap, a ki szintén dicsért engemet. A pap is, n tanító is mindegyre járták, hát megcsinálták a testamentumot. Mikor elolvastam a levelet, kieseti a kezemtől. A feleségem engem nézett, én meg ölet. Szép terveink halomra dőltek. Én ennek mind Tas vezér az oka, Ha a fiam meg nem látja — én nem hívom fel Gáspár bátyámat s ö nem látja, hogy mi hitelből vagyunk »rak — mert a leveleimben mindig a nagy szegénységet sírtam. Most már vége mindennek. Haragomban lengyel hercegasszony ősanyám képét összetörtem és meg tiltottam, hogy a családba« valaki Tas vezérnek a nevét kimondja. Mindennek Tas vezér az oka. Most már egy fiúból pap lesz. Ha addig élek, még megválasztatoin a Gáspár bátyám falujába papnak. Ha esze lesz, majd gazdálkodik magának. De, ha csak Ich-t lelkére beszélek még Gáspár bátyámnak. Hátha vizszavonja a testamentumot. Ha nem sikerül, akkor a Tas nemzetség hajdani fénye örökre elhomályosu', de annak is Tas vezér lesz az oka. Sajnos, hogy ember tervez, Isten végez. Ezt pedig bizony nagyon könnyen megtehet* ás meg is teszi az alkohol, a melynek élvezetébe csak munkehiányban veti magát a nép fia. Ha nem is látnók különös nagy hasznát azoknak a cikkeknek, amiket ezek az egyszerű emberek produkálnak, még akkor is a kötelességünk volna, hogy fentartsuk a munkaadás örve ala't a népet i a nemzetnek. Ámde nincs a pictizmus és hazafiasságra való apeüálásra szükégünk, amidőn ráutalunk a magyar házicikkek kötelező vásárlására. Mindenki ! tapasztalhatja, hogy csak az egyszerű, de igen ; ízléses, magyaros házi apróságok sokkal külörrr- bek, célszerűbbek, mint azok, amelyeket az idegen sóz a nyakunkba. Valóságos átváltozást okozhatna népünkben az, ha a házi berendezésünk magyar termékből állana. Józanságát, komolyságát, művelődésre való törekvését a népnek tudnánk viss hóditani, a mit I az alkohol tőlük részben vagy egészben- elrabolt. Kívánatos volna, hogy nemcsak nagyobb, de ] szóvárnyos csoportok vegyék kezeügyükbe ezt a ! jelentőségteljes akciót, hanem a maga kebelében minden vármegye, minden város, de leginkább minden magyar család, áldás volna ez a magyar nepre, áldás a magyar kultúrára, kiváltképen áldás a magyar iparra. 4r\ i U E K. v®> ___ Ä rablógyilkos szabosegéd feimiigyéEs! esklidtezéki tárgyalása. Abban a borzalmas s vadáliati kegyetlenséggel végrehajtott rablógyilkossági ügyben, melynek áldozata Flóris Antal szabóinas volt, liéiíőn ítélkezett az esküdtbiróság, A szenzációs bűnügy óri- i ási közönséget vonzott a tárgyalás termébe. Az esküdszék aránylag kis leimét a hallgatóság zsu- j folásig megtöltötte, míg a karzatot a hölgyek számára tartották fenn. A táigyalás pontban 9 órakor Dr. Papolczy Gyula kir. Ítélőtáblái bíró, ej- küdtbirósági elnök nyitotta meg s megkezdje;** | btkv. 278. szakaszában ütköző gyilkosság & a j btkv. 344. szakaszába ütköző rablás bűntettével vádolt Nagy József bűnügyének tárgyalását. Délután 3 órakor a tárgyalásra beözönlő közönség zajongása közben nyrotía meg dr. Pa- polczy Gyula elnök a tárgyalást. A bíróság által az esküdtekhez intézendő kérdéseket Dr. Visky Sándor bírd olvasta fel. A bíróság négy kérdést intézett az esküdtekhez : égyet a vád képviselője által előterjesztve a gyilkosság bűntettére vonatkozólag, egy kérdést a szándékos emberölés bün- : teuere vonatkozólag a védő indítványára, egy I kérdést a rablás bűntettére s egyet a bűnhalmazatra a gyilkosságnak, illetve az emberölésnek a rablással párosult e'követésére. Ezután Dr. Fabó Zoltán mondta *1 tárgyilagos, hatáskeltés mellőző,, ervekben gazdag beszédét. Vádló ismertette a gyiN kosságot s a bizonyítás anyagából az előre megfontolt szándékot állpitotla meg. A halálbüntetés melleti komoly s tárgyilagos érvekkel igyekezett meggyőzni az esküdteket. Dr. Tanődy Endre védő emelkedett azután szólásra s a kérdés jogi oldalait alapos szaktudásai ismertette. Érveit ügyesen csoportositolta arra, fcogy a véletlen találkozását nem lehet megfontolt szándéknak minősíteni. Majd hatással kéri az esküdteket, hogy ne öljenek. A védő után szót adott elnök a vádlottnak, ki újból kijelentette, hogy Fő- rizs Antait nem akarattal ölte meg. Azután következett az elnöki resumée, mely ; magas színvonalon állott. Az esküdteknek tizetes oktatást adott a formai teendőkről, majd az esküdtek elé tárt gyilkosság s szándékos emberölés bűntettére vonatkozólag tett kérdést világította meg. Történelmi visszapillantást vetve s fejtegetve a praemeditatio kérdését gyönyörű, szónoki hévvel s méltóságos pártatlansággal előadott elnöki összefoglalója úgy a közönségre, mint az esküdtekre nagy hatást tett. Ezután az esküdlek visszavonultak a verdikt meghozatalára, melyet fél óra múltán Irsik Ferenc az esküdtek elnöke terjesztett tlő. A fókérdésre, hogy . bünös-e Nagy József vádlott abban, hogy SzatmárnémetiboB 1912. évi december hő 21-én este, a Báthory-,utca 37. sz. alatt levő lakásán.
