Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-21 / 8. szám

TÁRSADALMI SETI LAP.

m MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. NJs

SáMsntla, WA,

fsbraír hú l\.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK ;

Egész évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona----—- Egy szám ára 20 fillér. —---Fe

lelős szerkesztő :

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utea). Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Az állattenyésztésről.

Újabban egész Európa mezőgazdaságában igen nagy súlyt vetnek az állattenyésztésre, s igy természetszerű, hogy hazánkban is — agrár állam lévén —• az állattenyésztés je^ntösége az utolsó évtizedben rendkívül nagy mértékben emelkedett. Igaz ugyan, hogy a gabonaárak folytonos csökkenése szinte kényszeríti a gazdákat arra, hogy más jövedelmező ággal is foglalkozzanak, de mégis az állattenyésztés fontosságát és jelentőségét leginkább az a körülmény mozdította elő, hogy az utóbbi éviizedben Európa piacán az állati Termékek iránti kereslet mindig jobban növekedett.

Hogy az eddig folytatott földművelésügyi politika az allaítenyészlés fejlesztésének fontos szükségletével teljesen számolt, mi sem bizonyíthatja jobban, mint az állatállomány folytonos szaporodása, mely nemcsak mennyiségileg lett jelentősebb, hanem minőségileg is határozottan sokkal kívánatosabb a réginél.

Azon kormányhatósági intézkedések között, melyek már hosszú idő óta az állattenyésztés fejlesztését célozzák, a legalapvetőbbnek és célravezetőbbnek mindenek fölött a legelőügyek rendezését kell tekintenünk, mert bár hazánk, állatállományához képest, tőbbé-kevésbé elég legelő területtel rendelkezik is, mégis legelő tekintetében jó ideig, sőt még talán ma sem mondható helyzetünk teljesen megfelelőnek.

A régebbi időben, mikor még a községeknek annyi szabad terület állt a rendelkezésükre, annyi legeid'földjük volt, hogy azon mindenki szabadon legeltethetett, amidőn még nem igen kutatták, hogy ki jogosult a közlegelön való legeltetésre és ki nem, a legelő-ügyekkel bizony sem a gazdák, sem pedig a községek nem igen törődtek. Ma már azonban, amidőn a közteher eléggé nyomja minden falusi gazdálkodó vállát is, amidőn a közlegelők feldarabolása folytán községeink egy tetemes része nem rendelkezik legelővel, s amidőn a legelők rendbehozatala, feljavítása égetően fontos érdekét képezi az egész gazdaközönségnek, a legelőügy kezd hova-to- vább kinőni a szűk hétköznapi keretekből, s mint az állattenyésztés kardinális tétele, országos érdekű kérdést képez.

Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908. évi XLI1. t.-c. már gondoskodik is a legelők fejlesztéséről. A törvény lehetővé teszi, hogy azok a községek, melyek közlegelővel nem rendelkeznek, olcsó tőrlesz- téses kölcsön nyújtása által legelőhöz juthassanak, vagy rossz legelőjük jókarba helyeztessék, mert a törvény, illetve annak végrehajtása tárgyában kiadott rendelet szerint községek, közbirtokosságok és oly gazdatársadalmi társulatok, melyeknek tagjai túlnyomó részben kis gazdák, állami kedvezményekben, illetve segélyekben részesülhetnek oly törlesztéses kölcsönök kamatterhének könnyítésére, mely kölcsönök célja a közös tulajdont képező és közösen használt legelők létesítése és karbahelye- zése ; ily legelőknek vagy ilyeneknek létesítésére használandó földbirtok örökáron való vásárlása, zárt legelöterüietek létesítése és közös tulajdont képező vagy legalább 15 évig tartó közös használatra bérelt havasi legelőkön szükséges istállók, utak stb. építése.

Az ilyen tőketörlesztéshez való hozzájárulást a föidmivelésügyi miniszter 50 évi időre engedélyezi, esetleg fele értékig, vagyis a vételár felét az állam törleszti.

De ez az állattenyésztés fejleszését célzó törvény még nemcsak a közlegelők feljavítása s legelők szerzése által igyekezik a gazdaközönség és a községek ügyeit kielégíteni, hanem az állattenyésztés fejlesztését célozva, mindenekelőtt az apaállaJ\a rárri szakadjak. . .

Ha rám szakadnak nagy, kemény csapások, Ha agyamra csap a gond madara,

Nem sírok, nem lázongok, nem kialllok, Lelkimből nem szakad föl soha átok.

Jobb lesz a holnap, ha rossz volt a ma És megnyugvással, bízó hittel élek: felejtett judeai lélek.

Az unt öl, amit örököltem Nem földi kincs, de égi hatalom,

Nincs szőlőhegyem, házam, termőföldem, Napos tájakról, kelet felől jöttem,

Onnan való, messziről a dalom,

S abban jajául fel a nagy őst bánat, Abban zokog fájdalma judeának.

A könnyeink égő keleti könnyek,

A dalaink szentföldi ó-dalok,

S ott messze, csodás tájain a földnek,

Hol útra keltek őseink: a bölcsek,

Hol Mózses két szent kőtáblát kapott.

Ott sarjadott családfánk, ott a rögje,

Mely él s virágzik örökre, örökre!

v Gregior.

DE GENERB TAS.

(Egy pesti ember elbeszélése.)

Irta : Kósa Vince.

Ili.

Gáspár bátyám Pesten.

Mindig ünnepnap van nálunk, ha Gáspár bá- tyáméktól levél érkezik. Nagy iromba betűkkel teleír egy egész árkust. Van abban mindenről. Örökös panaszszal van tele. Egyszer a gyapjú kevés, máskor meg a dohányt veri el a jég. A fináncot azonban kivétél nélkül mindegyikben szidja. Szen- ; vedélyes pipás az öreg és sehogysem tudja megérteni, hogy neki a saját dohányát nem lehet szívni. Egyszer nagy bajba is került csempészés miatt. Majdnem bezárták. Alig tudtam a dolgát ide- fenn elintézni.

Az örökös panaszkodáson kívül tintapocók Is szép számmal vannak a levelekben. A helyesírási hibákról nem is szólok, ügy a malacokat, . mint a helyesírási hibákat rokoni gyöngédséggel mentegettem a família elótt. Sikerült elhitetnem, hogy abban az időben, amikor Gáspár bátyám tanult, még nem volt helyesírás. Úgy irt mindek!, ahogy tudott.

Amint egy délben hazamegyek, migy örömmel újságolják, hogy levél jött Szamosfalváról

Gáspár bátyámtól.

Gyöngéd lelkületű nőm sohasem szokta fel- Lapunn mai száma 6 oldat

bontani a nevemre érkező leveleket. Most is megvárt a levél felbontásával.

Felbontom a levelet, kiteríteni az asztalon A család leül körülöttem és vár. Az ünnepi háti* gulatban a kis Balambér II. is abbanhagyja a bő- gést a bölcsőben — egy gyermekemet se enged* tem kocsiba tenni — és én a templomi csendben olvasom a levelet.

Gáspár bátyám nagy örömmel vette tudomásul ősapánk képének felfedezését és jelenti, hogy egy hét múlva megérkeznek.

A család egyhangú lelkesedéssel fogadta az őrömhirt s azonnal megindult a tervezgetés. Mi a gyermekekkel bevonulunk a nagyobbik szobába. Balambér II. a bölcsőből az anyja mellé kerül s viszont Tuhutum III. fekszik a bölcsőbe. Igaz, hogy már kinőtt belőle, de szoruljon egy kicsit. Fog kapni egy puskát, meg két üveg golyót. A nagyobbik fiú, meg a leány a Tuhutum III. ágyában fognak aludni. Szűk lesz. ugyan egy kicsit, de hát a leány égy alvó babát kap, a fiú pedig egy kis Blériot monoplánt. Én magam maradok a magam helyén, mert én vagyok a családfő, de arra hajlandó vagyok, hogy ha Balambér II. éjszaka fel* felordit — felkelek és daltatom. Ennél már többet igazán nem tehetek. És én még ráadásul semmit se kapok.

Gáspár bátyámék a vendégszobát kapják. Minden felesleges ágyneműt nekik adunk oda. Az ágyakat előzőleg szétszedjük és némi művelet után

1