Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-19 / 38. szám
Météaxelka, 1913. McpUtnbar hó 19. 38. (233.) szám. fi. oldal. MÁTÉSZALKA A magyar fővárosban az utolsó évekében a szövetkezeti áramlat elnyomása után annak mintegy folytatása képen minden átmenet nélkül, kártyabarlangok, veszélyeztették a családok ekzisztenciáját. A legkü- lömbözöbb cégérek alatt nyíltak meg a íkártyabarlangok, amelyekre előbb tönkretett asszonyok és gyermekek keltették fel a rendőrség figyelmét. A rendőrség kezdetben figyelni kezdte a játék klubbok pusztitó működését és csak azután, amikor kellő adatokkal volt fölszerelve, tehetett javaslatot a belügyminiszternek a játék- klubbok felosztására vonatkozólag. A minisztérium alapos tanulmányozás után a klubbok bezárását indítványozta és rövid időre az indítványtétel után következett a klubbok bezárása. Az utóbbi napokban a játékbarlangok teljes feloszlatásával a mü Budapesten be volt fejezve. Csak Budapesten. A vidéken még vígan burjánzik a hazárdjáték. Itt a hatóságok nem-iöródömsége folytán, ott anélkül, hogy a hatóságok tudnának róla. De a belügyminisztériumban nem állnak meg félúton és bízvást reméljük, hogy a budapesti mintára nagytisztogatást rendeznek a hatóságok a vidéki városokban is. A szenzáció erejével hatott az újságoknak az a hire, hogy egy sárosmegyei fürdőhelyen már nem csak férfiak, hanem asszonyok is hódolnak a csúf szenvedélynek. Ez a kipattant és országos botrányt előidézett eset okul szolgálhat ama költőknek, amelyeknek hivatásuk a közerkölcs és közjóiét fölött őrködni. Azt tudjuk, hogy a vidéki városokban a játékbankok alapítása olyan könnyűszerrel mint Budapesten nem mehet végbe. Ott a hatóság embereinek jobban áll módjukban minden nyilvános közületet ellenőrizni és egy tisztességtelen szándékkal, de tiszteséges cégér alatt megalakulandó klubbot már csirájában elfojtani. Mind ennek ellenére itt a vidéken nagyon sok az elbújtatott kártyaklub, amely semmivel nem jobb a budapesti kártyaklubboknál. Kívánatos, hogy a vidéki hattóságok meg figyeléseikről statisztikát állítsanak ősze, ha van rá jog alapjuk, akkor nyomban oszlassuk föl a káríyabarlangokat, de ha ezek ravasz módon megtudnak menekülni a törvény szigora alól, akkor vegyék igénybe egy magasabb forum, a belügyminisztérium segítségét. Kivándorlási exportunk. Ez a téma évröl-évre megismétlőink és mégis teljesen uj, mégis minden idényben okot szolgáltat arra, hogy Írjanak és beszéljenek róla. Ezideig csak itthon tételeit megbeszélés tárgyává, csak az itthoni politikai körök és hatóságok tartották magukat illetékeseknek e kérdésben állást foglalni. Kérdés: kivándorlás kérdése. Állást foglaltunk, tisztáztuk nézeteinket, a kivándorlás irányát maga r. kormány szerződésekkel, törvényekkel és rende- lelekkel irányította, de a baj ellen orvoslást nem talált. Ma már nem csak mi foglalkozunk a kérdéssel, nemcsak a mi tisztán belügyi vonatkozású, ügyünket képezi a kivándorlás, hanem már foglalkozni kezd vele a külföld is, mind intenzivebből,, mind behatóbban. Kisebb országok, kisebb kaliberű lapjai azt írják rólunk, hogy itl mifelénk hallatlan rablógazdálkódás folyik, hogy itt úgy élnek az emberek, mint ahogy évezredek előtt Egy plombán éltek kaszt rendszerben. A rosszmájú befekitők szerencsére nincsenek sokan . és szavuk nem igen messzire hallatszik el. Annál kínosabb egy világlapban a »Frankfurter Zeitungban« komoly és a magyar viszonyokkal ugylátszik ismerős embernek a cikke. Es a cikk részletesen ismerteti kivándorlási politikánkat, amelyekről a többek között kővetkező képen ir: »Magyarország mezőgazdaságának sürgős szüksége van arra, hogy a munkáshiány problémája megoldassák. Az emberanyagnak csaknem hihetetlen elherdálása, ami Magyarországon folyik és különösen a fiatal, legjobb munkaerőkkel, amelylyel Amerikát tömik, talán az egyetlen nagyszabású export, amely Magyarországnak meginaAlig akarta megismerni banne a vadszemü szép néger nőt. — Igenis szép ur és szép kisasszony — válaszolta alázatosan Moda. — De ez itt a te leányod, Prance, öleld hát meg! Prance, átölelte és megcsókolta a csúnya vastag néger asszonyt. Moda pedig csodálkozva bámulta leánya ruháját és vizsgáigatta annak csipkézetét. — Boldog vagy ? — kérdezte tőle Philipp. — Nagyon meg vagyok elégedve, jő gyermekeim vannak, mind szépek — s örömteli szemmel nézett végig a hét fekete apróságon, akik szoknyája körül foglalatoskodtak. Philipp átnyújtotta neki a Pranciaországból hoxotj ajándékokat. Moda örült azoknak mint egy gyermek s gyönyörködve pukkolgatia ki a sok selymet és ékszert. — Igen — mondja azután — Moda Tiago azt parancsolta nekem, hogy száz frankot hozzak neki tőled azért, hogy megint nálad vagyok, mint akkor. — Nesze itt van száz frank. Másnap már vissza is utaztak Európába. A hajóhoz kísérte őket Moda és minden aprósága. France tréfálkozva kérdezte anyjától. — Mondd anyáin, mit szólanái ahoz, ha est hét kis gyereket magammal vinném Európába. — Soha 1 Nem tkarom l — kiáltotta haragosan. Prance szomorúan kérdezte: — Hát akkor engem miért bocsátottal el ? — Az egésszen más volt. Nézd ezeket a kicsinyeket, ezek mind feketék. Te fehér vagy. . . Moda pedig bucsuzás nélkül elsietett a sok kis feketével, mert féltette őket a fehér jövevényektől, hátha elviszik egyiket tőle. . . Philipp és France szomorúan bámultak az eltűnő sok fekete pont után. France könnyezni kezdett: — Még csak nem is búcsúzhattam az anyámtól. •— Ugyan, kis angyalom, ne búslakodjál. Mindenki a maga helyére tartozik. Te az enyém vagy, az a sok kis fekete pedig ar övé. . . Q. 0. radt. A mezőgazdaság terén elért eredmények lényegesen fokozhatók volnának, ha egy más munkáspolitika Uzésére térnének át. A gazdasági élet valamennyi mezőgazdasági termék értékelése ré- | vén olyan munkabér emeléseket vont maga után, hogy nem volna szabad az amúgy is elégtelen emberanyagot az újvilág könyörtelen kizsákmányolásának kiszolgáltatni. Alkalom magasabb keresetre, kisebb veszedelmek mellett az országban is nyílik, nem volna szabad tehát odajuttatni az országot, hogy a kivándorlás pusztító következményei keservesen megboszulják magukat.« Ez a legszomorubb szimploma az egész ki- vándorlási kérdésben. Nemcsak Amerikában veszik észre azt a nagy emberbeözönlést, hanem olt is, ahol közvetlen semmiféle érdeket nem érint, ahol csak mint tárgyilagos szemlélők mondoak az emberek egy másik ország dolgairól Ítéletet. Hova jutunk, ha ez igy megy tovább ? — kérdezi a külföld és mi tanácstalanul állunk velük szemben, mert hiszen mi magunk sem tudjuk, hogy mit feleljünk nekik. A rettenetes drágaság és sok egyéb halmozott baj kivándorlásra kényszeríti az embereket, uj hazát, boldogságot keresnek: kenyeret akarnak. Mert ez a ország, amely középeurópa Kánaánja gyanánt van elhíresztelve, egy koldus népet hord a hátán, amely nem törtet a kaliforniai aranybányák felé, hanem gyárakba megy és amerikai farmokra, bányákba és kohómtihelyek- be. Nem kalandort odásból, nein meggazdagodási vágyból indul útra, hanem tisztára azért, hogy magának és gyermekeinek a legszükösebb életmódot biztosítsa, amire itt tej és méz között még csak kilátása sincsen. Másmuukáspolitika ilzésre térjünk át ajánlja nekünk a német publicista. Ez igy nagy általánosságban mondva kitünően hangzik, de nem ad Útmutatást semmiféle irányban. Meglehet, hogy német kollegánk csupa ildomosságból még ezzel sem akar beleavatkozni egy idegeu ország magánügyeibe. Meglehet, hogy nem is tud ujánlani egy megoldást. Nekünk azonban nein szabad a panasznál és a siránkozásnál maradnunk, nekünk a i tettek mezejére kell lépnünk és megkell mutatnunk, j hogy nein vagyunk egy kasztrendszer országában, hanem tudunk egymásnak és egymásért is dolgozni, ha akarunk. Biztosítsunk a munkásság szárnáru olyan létföltételek e I, mint amilyeneket a szomszédos kul- turnenizelek biztosítanak a munkásaik számára és akkor itthon marad a magyar nép, amelynél forróbban házája rögét egyetlen nép sem szereti. Ne engedjük kiszakítani a talajból a magyar népet, keressünk módot rá, hogy itthon is megélhessen, csináljunk olyan birtokpolitikát, amely az igazi és nemcsak az írott egyenlőségen alapul és akkor bízvást remélhetjük, hogy a magyar népet a magyarság számára hódítjuk meg. 4{J R E K. A beregmegyei vásárok beszüntetése. Az 1913,-ik esztendőt méltán nevezhetjük a csapások és megpróbáltatások súlyos esztenéejé- nek.A balkáni államokban kitört háború nehéz helyzetbe hozta az európai pénz-piacot. Ennek a nehéz helyzetnek a következményeit éreztük ml ie minden téren, különösen az ipari és kereskedelem terén. Jött azután a másik csapás, az árvíz, elpusztítva egész oszágrészeket, tönkrejutás és éhínség elé állítva az ország számtalan lakosát. Még jó formán fel sem ocsúdtunk e csapásokból, amikor megjelent a harmadik veszedelem, a mindennél könyörtelenebb és pusztitóbb kolera. Ennek a behurcolása előre látható volt, amennyiben katonaságunk jórésze hónapokon ke* A legjobb m a iogtartóaabb drétszálaa lámpa. ' Huzalt dráUiáilal 75*/« Arammattakaritáa. Kapható villanyszereiből üzletekben, villan ytelepeken óa a MA6YAR SiCMEMS-SCttUCKERT -HÖYH-lél, M*lt, tt, Tlféz-Mrtt H. 19.
