Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-19 / 38. szám

szeptember hó 19. TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN p Mátészalka 1915 V. évi. 58. (255.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — '— — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona» Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és- községi közegeknek egész évre 5 korona. ----Egy szám ára 20 fillér. ----------­Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL r WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Irtó hadjárat a hazárd ellen. A szenvedélyek között, amelyek meg­bénítják az emberi akaratot nincs nagyobb hatalma egyiknek sem, a szerencse játék­nál. A bestia az emberben azon a ponton nyilatkozik meg a maga teljes póreségében,, amikor a kártyaasztal mellett ül, barátai­val vagy ismerőseivel »játszik«,, hogy ma­gának olyan előnyöket szerezzen, amikhez semmi joga nincs és hogy olyanokat te­gyen tönkre, akiket segítenie illenék min­den erkölcsi parancs és törvény értelmé­ben, Minden nép nagy tanító meslei'e,. a nagy művész és a nagy filozófus óva in­tették népüket a szerencsejáték bomlasztó hatásától. Nem kell hozzá mélyebb meg­gondolás, hogy megtudjuk azt, hogy vol- taképen miért oly ártalmas a hazárd játék. Emberek összeülnek és titkosan megálla­podnak abban, hogy egymást kifogják fosz­tani. Roczkázat ellenében ott van a nyere­ségre való kilátás, a nyerles fél kímélet­len és ravaszba vesztes fél pedig kétségbe esett és a vesztessége által nemcsak va­gyonát hagyja a játékasztal mellett, hanem elpuszlu! a lelki nyugalma is, munkabírá­sa csökken, ereje megfogy, agyveleje el­szokik a rendes gondolkodástól és jelleme a rossz felé hajlik. Akik összeültek, hogy ezen a módon szerezzék meg vagyonukat, azok között egy különös életfolyamat fej­lődött ki. Aki a jáíékklubbokban végigné­zett már, egy hazárd játékot, anélkül, hogy abban részt vett volna, az egy teljes stú­dium tanulságával gazdagította tapasztala­tait. Egy külön piktoreszk élet ez. Egymás­hoz nem illő elemek, a legszorosabb ba­rátságban élnek, a notórius szélhámos a a gentleman barátjává szegődik, ha mód­jában van együtt nyernie vele, vagy ha társa a veszteségben. Viszont a légádázabb belső gyűlölet ver gyökeret két egymáshoz illő barát lelkében, ha k” 'öttük a nyereség és veszteség éket ver. Megdöbbentő lát­vány amint a vesztes fél vergődik, amint utolsó fillérjét kockára teszi, hogy ez el­veszett javak egyrészét vissza kaparitsa. Milyen kínos látvány az, amint a vesztes fél fühöz-íához futkos, hogy nagy kamatok árán valami pénzhez juthasson, hogy ezt a pénzt is ott hagyja a szomorú helyen. És a nyertes fél? Hát iehetséges-e az, hogy a kártyás ember végeredményében nyereséggel zárja a mérlegét. Ma nekem, holnap neked. Veszteségek elől senki nem tud óvakodni és nyernie csak annak lehet akinek a játékhoz nincsen köze, de aki annál nagyobb ember ismerő: a mulató helyek tulajdonosa. Mert a szerencsétlen . emberek pénze rendesen ide vándorol. Aki nyer abban megvan a benső meggyőző­dés, hogy ez a pénz érdemetlenül jutott hozzá, hogy amilyen könnyen szerezte, ugyan olyan könnyen ki is adhassa. Rend­szerint az ilyen nyereségek vége egy vi­haros és livornyázástól telt éjszaka. Ami forrása újabb erkölcstelenségeknek. A tapasztalat minden vonalon egy és ugyanazt a témát mutatja, ugyanazon minta szerint romlik el a legkisebb és a lemagasabb társadalmi körhöz tartozó sze­rencse játékos. Bizonyos korokban járvány- szerüen lép fel a hazárdszenvedély és en­nek természetesen mélyebb okai is vannak. Akik a kérdéssel foglalkoztak, azok rájöt­tek, arra a tényre, hogy mint minden más szenvedélynek, úgy a kártyának is forrása az elkeseredettség. De ezúttal nem ez a célunk. Mi csak rámutattunk a nagy társa­dalmi veszedelemre, ami a kártyajáték nyo­mán uton-utfélen felburjánzik. NÉGER ANYA. Philipp Toury hosszú afrikai tartózkodási ide­je alatt egy néger leányt vett magához; Módé­nak hívták. Igazi néger szépség volt. Koromfe­kete arca és haja, karcsú termete és duzzadt vö­rös ajka nagyon érdekessé varázsolta ennek az exotikus nőnek silhouette-jét. Leánygyermekük is született, Francénak hiv- ták. Magában egyesítette az európai és néger race-nak szépségeit. Szülei nagyon szerették és kényeztették. Philipp nagyon vágyódott a hazájába, de mindig visszatartotta az aggódás; roilesz a csa­ládjával, amit egyedül az emberi természetesség alapított meg minden külső ceremónia nélkül. A gyermek gyönyörűen fejlődőit. Négy esz­tendős korában franciául beszélt már. Az európai jelleg mind jobban és jobban formálódott bájos arcocskájának gyöngéd vonásai közé, csak a sze­me maradt néger, az a mély, koromfekete, ne­vetve csillogó néger szem nagyon kedves harmó­niát varázsolt az európai arcra. A távozás órája közeledett. Philipp nagyne- hezen ludtára adta Módénak a szomorú hirt: — Moda nekem mennem kell. Én nem tehe­tek máskép. Szeretném, ha gondoskodhatnék a jö- vődről. . . — Ó már én gondoskodtam is. Férjhez me­gyek. Igen ! Tiagohoz megyek. . . Nagyon derék néger fiú. . . — Hát akkor ide hallgass — szólott Philipp Nekem közölnöm kell veled, amit már régen tar­togatok magamban. A lányunkat magammal viszem, magammal kell vinnem, mert tudod, hogy mennyi­re imádom. Legalább, ha látom, majd akkor reád fogok gondolni és erre a földié, Kongóra. . .Igaz, francia leányt nevelek belőle. Zenét fog tanulni és festeni. Nagy hozományt adok neki, nagyon bol­dog lesz. . . — Nagyszerű lesz — tapsolt örömében Moda. — Boldogabb lesz mint én. Tiagu úgy sem szereti a fehéreket. Mindig azt mondja, hogy a négernek van csak jó szimatja, a fehérnek nincs. France biztosan boldogtalan lenne. A távozás napján a hajóhoz kisérte mind­kettőjüket Moda. Philipp fájdalommal vett búcsút tőle; könnyeit alig tudta visszafojtani, A hajón sírva csókolgatta gyönyörű kis leányát. . . Tizenkét évvel később ugyanott szállott part­ra egy kissé megöregedett férfi, karján egy gyö­nyörű szép, elegáns leánynyal. Egyenesen a kon­zulátusra mentek. Mindenki elcsodálkozott ott. Philipp Touryt csak megismerték, de a szép eu­rópai leányban sehogy sem tudták megismerni a fekete Moda leányát. Érdeklődtek Moda felől. Megtudták, hogy az elhízott néger asszony nagyon is meg van elé­gedve a sorsával. A férje nagyim derék ember. Hét gyermekük van. A konzul megígérte, hogy rövidesen előkeriti Modáékat. Másnap reggel nagy gyereklármát hallanak a lakásuk előtt. Philipp kinyitotta az ajtót s egy elhizott, széles termetű néger asszonyt látott ma­ga előtt egy csomó gyerektől körülvéve. — Moda, te vagy az? — kérdezte Philipp. UJ ÜZLET MEGNYITÁS! Tisztelettel hozom a helybeli valamint a vidéki közönség szives tudomására, hogy Mátészalkán, a (Pollák Jakab cipőkeras- vniVin FílVtílFt ny'tot‘ kedő házában,), egy mai kor igényeinek megfelelő I Mid 1 dMdl U tam. és leányka kabátok, mnffok, boák, külön nadrágok, gazdász kabátok, bundák- és Beszerezhetők férfi, fin mhák, felöltők, télikabátok, női lábzsákok- Kérem a tisztelt vevő közönséget, ruha szükségleteik beszerzését nálam beszerezni szíveskedjenek. Szives bizalmukat előre is köszönve, Főüzlet j NAGYKÁROLY. Fióküzlet: MÁTÉSZALKA. 6_9 kiváló tisztelettel SZABÓ KÁLMÁN. Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents