Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-24 / 4. szám

Sfálészalla, WI3.

V. évf. 4 (199.) szám.

január hó 24.

mám

TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN--PÉNTEKEN. MI&ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona----— Egy szám ára 20 fillér. —■---Fe

lelős szerkesztő :

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

A Máv. bajai.

Btavatott helyről vesszük az alábbi közleményt, amelyet azért adunk közre, mert egyfelől fölákarjuk hívni az illetékes körök figyelmét azokra a panaszokra, a melyek a Máv. mérnöki karában hangzanak, másfelől, mert a közérdeknek vélünk vele eleget tenni. Megjegyezzük, hogy a cikkben foglalt állítások egyik-másika azt a benyomást teszi reánk, hogy a kelleténél szélesebb általánosságban van tartva s mint ilyenekkel nem is azonosíthatjuk magunkat.

Azt hisszük % bizonyára nem tévedünk ha azt állítjuk, hogy minden baj kutfor- rása a Máv.-nál a hatáskör teljes hiánya s ami ebből egyenesen folyik: a felelősségérzet bizonyos fokú meglazuiása. A Máv.-nál saját felelősségére senki sem intézkedhet, nem is mer intézkedni, mert ha próbálna is a legközelebbi fórum biztosan megorrolna a hatáskör túllépés miatt. Azok, akik régebben állanak a Máv. szolgálatában, ezt meg sem próbálják, és pedig két oknál fogva. Egyik ok az, hogy úgyis tudják miszerint nem vezet célhoz, másik pedig az, hogy nem mernek. Úgy beléjük van nevelve az úgynevezett »schiebolás« hogy kényelmesebbnek tartják a „bánom is én mi lesz az ügygyei, csak a hátam fedezve legyen“ rendszer.

Hogy ez a rendszer mennyire a munka rovására megy azt hisszük bővebben nem is kell fejtegetni. Ebből magyarázható a/, a hagyományos »Máv. lassúság« is. amely ma már vállalkozói körökben közmondásossá vált. Ha valaki legegyszerűbb dolgot akarja a Máv.-nál keresztül vinni, hónapokig tart. Senki sem mer és hatáskör hiánya miatt nem is akar saját felelősségére intézkedni s átteszi az ügyet »hozzászólás végett« minden osztályba, amelyiknek a legtávolabbról is van valami kis köze a dologhoz, hogy esetleg meghiányolás alkalmával, mint már einlitettük, az ő háta fedezve legyen.

Egyenesen következik ebből, hogy ugyan azt az ügyet minimo calculo: fele személyzettel el lehetne végetni, sőt sokkal jobban és gyorsabban, mert az illető referens nem áltathatná magát azzal, hogy ezt még ennyien és ennyien fogják átvizsgálni, hanem felelőssége teljes tudatában alaposabban foglalkoznék az ügygyei és érdemlegesen el is intézné.

Próbáljanak csak egy késedelmesen elintézett ügyet megvizsgálni. Egyik osztály a másikra, a másik a harmadikra, negyedikre stb. tizedikre tolná a dolgot s az utolsó újból az elsőre. Valóságos cir- colus vieiosus.

Ezen az áldatlan rendszeren legelső sorban éppen az építési osztályban kellene

változtatni. Hiszen előfordul, hogy addig tervezgetnek, hogy mire a terv kivitelre kerülne már megváltozott viszonyokkal állunk szembe, s megcsináljuk 10 év múlva azt, amire 10 évvel ezelőtt lett volna szükség. Vagyis legalább 10 évvel mindig visszamaradunk.

Ami a terveket illeti, jó tervet a Már. nem tud, s nem is készíthet. Ennek ismét* a rengeteg fórum az oka. Annyi fórumon* megy a terv keresztül, hogy a rengeteg anyag mellett égy-egy fórum csak igen rövid időt szentelhet egy művelet tanui- inányozására, behatóbban egyáltalán nenf is foglalkozhatik vele. Már most ha csak egy felelősségteljes osztály kétszer-három- szor annyi időt fordíthatna egy terv elkészítésére, mindenesetre sokkat megfelelőbb terveket nyernének vele, s még időt illetőleg embert is takaríthatnának meg.

Nem győzzük tehát elég nyomatékkaí hangsúlyozni, hogy mily fontosnak s égetően sürgősnek tartjuk a központi tervező osztályok felállítását, melyek a saját hatáskörükben önállóan, teljes pouvoirral intézkedhetnek. Ezekben az osztályokban szükj ségszerüen nem csak a tervaző mérnökök foglalnának helyet, hanem a forgalom, vontatás szállítmányozási osztályok egy-egy tagja is, úgy hogy pl. az állomások terveit mindjárt saját hatáskörében el tudná készíteni anélkül, hogy azokat az egyes érdeVirághuUás.

Irta: pótlók Juliska

I.

Csak elnézem ezeket a rózsaszinfürtös ágakat,

Miket »ly pazar, dús Ozönnel fürdetnek a napsugarak. Tegnap még fagyot, zordszél vad dühvei rázta őket, $ ütötte,• tépte az első sugárnak könnyen hívőket.

II.

$ míg é/t reszketve, fázva húztam szorosabbra a

[köpenyem,

Néma részvéttel néztem végig a tépett vitágkelyheken Mik megcsalódva, összetörve borzongtak szétzildltan, Busan lecstlggesztett fejükkel mintegy hAldlraváltan.

III.

& Ahogy e káprdzó ragyogást mcsi felvidultan nézem, Ni tudja, nem-e késő már ez, zúg fel a kétely bennem, 5 ha leragyog is, vüjon hoz-e a iipet ág még

[gyümölcsöket,

Vagy késő minden s ián e csalódást feledni többé

[nem lehet.

5 hoznak-» még tartós gyümölcsöt a tépett virágpelyhek, Vagy a csalódást kiheverni többi soh’sem képesek?

IV.

5 oly ismerős lesz nekem a kép amit igy megpillantok. Hisz a mi barátságunk is ép igy gyorsan kihajtott,

Az első mosoly röpke fénye, ahogy reá világlott, Már dúsan bontakoztak ki a színes virágálmok.

V.

S amint az összekülönbözis fagyos szele átjárta,

S a civódás a gyönge hajtást kíméletlen megrázta. Busan, elárvultán, csüggedten hanyatlott le a feje S most várom, mikor ragyog már az engesztelés

[napja le.

MARÜ SIrta : Bakos Janő.

Nyolc szekér döcögött régig a kövés országúton.

Szépen, sorjában haladtak, egymás után, mintha csak rálátni lakodalmas kíséretet vittek volna. De ez ilye» vlgalmas alkalmatosságból csak éppen ez a rend, aztán meg a benne ülök kiöl - özködött mivolta volt meg, mart csendesen po- roszkáltak a lovak, az ostor suhogás és csáttog- tatás nélkül Idbdlódzott a nedves, őszi levegőben, a benne ülő népség pedig csendes volt nagyon.

A nyolc kocsit megszállott férfi, asszony és gyermek a töt faj letargiájával bámult bele a messzeségbe, melyet mint valami gyászfeketével bevont rengeteg fal vett körül az őszi sötétségü fenyvesekkel borított sok nagy hegy.

Az emberek sírástól kivörösödött zzeme csak

názett-nézett maga »lé, a szerint ki hogy üli: előre, jobbra, balra, meg nem háborítva semmitől, amit maguk előtt láttak. Csak éppen az öreg, töpörödött, ráncosképü Marus fordult hátra, Vissza- visizateklngetve a nagy völgy torkolata felé ás tekintete keresve kutatta a füstjét annak az elrobogott vasútnak, amely a nyolc kivándorló közölt as ő Janó fiát is vitte a félelmetes, nagy messze- ségbé, Amerikába.

Távol járhatott már akkor a vonal, még ha a sok domb nem is takarta volna el a láthatárt, akkor sem látszott volna a füstjéből egy fodornyt' sem, de azért Marus csak vijssa-risszafordült és keresi» kutatta ezt a felhőkbe veszett nyomát az ő Janó fiának és ahogy igy izgett-mozgoít minduntalan megháborgatta nyugodalmas ülésében a vén Kapasztnyákot, aki kicsiny sárga lovacskáit hajtotta.

Kapusztnyák a szűk ülésen odébb szorult a kocsi lajtorjához, de ahogy szükes helyzetükben itt is csak megborgatta az öreg asszony nyugtalankodása, végre is rászólt: Mit morogsz ? Ugy se látsz már belőle semmit! — Aztán, hogy ez a néhány szó kizökkentette nagy nyugalmából, megsubogtatta az ostort lovának nagy. csontos feje fölött, aztáa kmógatta ízt is a csendes j*ö- roszkálásból.

— Hiió ne ! — Azt meg közéjük is csapóit, amire a szekér gyorsabban döccent egynéhányat és a lovacskák feje belenyúlt az előttük haladó kocsiba.

laz&lf-