Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-17 / 3. szám

TÍRSADAIJI hetilap.

# MEGJELENIK MINDEM EÉNTENEN. ^

január hé 17.

........—ww

w

Sá

íészalka, 1911.

V. évi. 3 (198.) szára.

... n ■ ■■■»■ ■ ■ ■■■ 'lm.* ■# n—

MW

ß

ß*

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Kgésss évre — — — — — — 8 kóronnFélévre — —- —- — — — — 4 koronaNegyedévre —■- — ■— :— -— — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre f> korona-----Eky azám ára 20 filier. ——------------1 I 1 V«J. Ikl'J . J! 1 ' ÉL J11 1 11 ' g É*3®

äafi.

i

SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL:

Felelős szerkeszt/) :

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

WEÍSZ ANTAL nyomdája (Vasuí-utca). Távbeszélő-számunk : 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Ügyvédjelöltség, mini pálya.

Lassan átértékelődnek a fogalmak és a változott viszonyok közbtt egészen uj szint és uj jelentőséget kapnak. Idegen azt mondták például: jogász. És erre Bukovay Abszentiusra gondolt mindenki, jókedvű, kicsit léha, kicsit lump, gavallér gyerekre, aki többet szaladgál lányok, asszonyok után, mint amennyi időt az egyetemen tölt, mindig nagyszerűen vasalt ruhákban jár és i gondtalanul éli világát. Men vagy olyan J ember a papája, aki eltudia látni mindennel, ebben az időben még nagyon ritka volt az a sir my ember, aki úri pályára nevelte a h-i nem, abban

a tényben magában, hogy urnák készül, hogy diplomája lesz, olyan varázsereje volt, hogy mindig lehetett kiszorítani egy kis hitelt, ha máshol nem, hát a szabónál.

Most ellenben a jogász már egy nagyon szomorú, agvonnyuzott, kimerült figura, a régi kedvesen léha, gavallér típus teljes kiveszőben, (bárha az igaz, hogy ez a típus a jogászok között szerepeit a legtovább) az egyetemen csupa szegény fiú, aki nehéz verejtékezve tör utat a pályáján

előre. Egész nap órákat ad, ügyvédi irodákban körmök A sorok között megjegyezve a magyar jogászi pályának nagy tragikomi- kuma ez, régen azért nem tanullak a jogászok, mert lumpoitak, ma azért nem tanulnak, mert dolgoznak.

Aztán régen azt mondták, hogy ügyvédjelölt ... És erre hozzáképzeltek egy egy tökéletesebben kiforrt és rutint kapott jogászgyerekei, aki négy öt évi pesti tartózkodás alatt megtanult öltözködni, megunni m a legújabb divatos táncokat, meg- úmmui, hogy kell a lányoknak fölényesen, pajtáskodva udvarolni és mindezeknek a révén első gavallér, bálrendező és négyes vezér lett a városában. Nagyszerűen éhe a világát, az irodában dolgozott is, nem is, tegezte a principálisát, a fizetése csak éppen zsebpénz volt, nmU H«<krun egy este elköltött pezsgőre és cigányra, ha vagyonos família nem volt a hátamögött, akkor sem volt baj, mert most már a hitelforrások még jobban megnyíltak előtte, a pálya küszöbén, szinte kínálták neki a pénzt, hogy :

— Tessék, majd vissza tetszik fizetni, ha meg lesz a diploma, vagy ha megtetszik nősülni!

És minden reményt csakugyan beváltott az ügyvédi diploma. Amint ez meg volt, a jelölt ur kapott szép és gazdag feleséget, egyszerre sokat és könnyen keresett és megindult a vagyonosodásnak azon az utján, amelyet a regi ügyvédek kivétel nélkül végig jártak, még akkor is, hanem volt természetük a zsarolás és az uzsorás, j dupla krétával számítás.

így régen. Ma pedig az ügyvédjelölt ott, ahol a jogász elhagyja, szegényes gázsiért agyon dolgoztatják, lefutkostatják vele a lábát és ez a szegényes gázsi nem nem csak zsebpénz, hanem exisztenciális alap, amiből meg kel! élni, amiből ruház- kodni kell, ha nem is gavallérosan, de úgy, ahogy ez már egy jövendőbeli ügyvédhez illik. Ezen kívül gyűjteni kell az ügyvédi vizsga diját, az ügyvédi vizsgához szükséges sok és drága könyvnek az árát, tanulni kell éjjel, mert nappal az iroda miatt nem jut rá idő. Ez az élet igy ment eddig három évig, az uj törvény a három évre rátoldott még kettőt. Teljes joggal meg lehet érteni, hogyha az ügyvédjelöltek azt mondják, hogy az ügyvédjelölti foglalkozás megszűnt rövid átrneJ%erqény és csalódás.

Szőke kis lány, szőke Tisza partján,

Nézd, ha szellő megy a hulláin hátán,

Az a szellő azt suttogja nékem:

Hogy ha nagy lész, te lész — üdvösségem.

, Száll a madár ágról-ágra,

Száll az ének szájról-szájra.“

Hollómadár, de fekete,

Síró nóta búval tele.

Fáj a szivem, igen nagyon,

De az téged ne aggasszon ;

Élj boldogon es vidáman,

Uj jegyesed otthonában . . .

Sirnonyi Zoltán.

A trombita és vidéke.

Irta: Bakos Jenő.

A gimnáziumban tanuló társaim úgy beszéltek rólam, mint az osztály eszéről s tanáraim büszkék. voltak rám, mint a budapesti régi alia.kert néhai igazgatója az öieg Louyay, Jónásra, a vízilovak e ritka és kitűnő példányára. Valahányszor Sziebert bácsi a főigazgató bekukkantott az osztályba vizitálni, hát öreg, cuzos görög profeszo- rorn engem rántott elő, en vágtam ki a legnehezebb auriztust s vele együtt a rezet. Ssavamra mondom olyan voltam, mint egy csoda, akit muI fogatnak és a ki sohase hagyta cserbe a tanár | bácsikat.

Mikor pedig a közép iskolák után az egyetemet elvégeztem, kitünönél-kitünóbb bizonyítványokból és d plomákból egy jó tűzre valóval rendelkeztem, mikor azok, kik ismertek, hogy milyen búvár vagyok, azt hitték, hogy a mindenható miniszterek bársonyszékeiket ott hagyják menten, hogy nekem átadhassák: akkor jöttem rá arra a nem is oly nehezen kitalálható igazságra, bogy jobb volna a kitűnő diploma helyett, ha egy nagybácsim címzetes államtitkár volna a kereskedelmi minisztériumban, vagy Kutyabagosról egy befolyásos országos képviselő.

Miután e nagybácsi hiányát a visszajött fo- lyamodások sablonos szavai, az állást mással töltötték be, miden szónál ékesebben mutatták s láttam, hogy a megyéhez sem juthatok be, mert nagyon sok oda a tudományom, kétségbeesett dologra határoztam el magam, szülő községemben ügyvédi irodát nyitottam. Hát letelepedtem az apáim földjén, — mint mondani szokás, — pedig a jó öreg végrehajtónak egy nagy téli bundtíján kívül egyebe se volt, kiakasztotlam a kapubejáróra részletfizetésre rendelt cégéremet, próbára tettem a türelmemet: a kliensekre várakoztam s közböt’ szobám, mely valamikor lyuk ól volt, összes legyeit kiíogdostam. Szomorúan tapasztaltam, hogy könnyebb fából vaskarikát csinálni, mint hizott, pénzes kliensét fogni.

Már, már annyira kétségbeestem, hogy előbb az öngyilkosság, később a lenejelés eszméjével kezdtem foglalkozni, mikor egy napon, mintha égi

. -M-«iM y. o.pü .z_ wem« -.v- -*»**-•'-'’•"■"'V'r--•-*»*"**■• av . .

Lapunk mai száma 6 oldal.

csuda történt volna, egy kliens — s igy pénz -- állt a házhoz, belépett hozzám, — nagy volt a kiábrándulás — nem kliens, Schvarcz Ábrahám, egy helyi lap kiadója s azt kérdezte, hogy van-ó elég időm ? Azt feleltem, hogy van, a mennyi kell. Mire 6 dús fekete szakáiét megsimitva azt az ajánlatot terjesztette e!öt hogy az 6 kiadásában helyben, hetenként egyszer megjelenő »Trombita és Vidéke« cimü politikai és társadalmi lapnak vállaljam el a felelős szerkesztését. Fizet havonként 23 k.-t s az irodai szereket, az itatós papirost s az ailuminium tollhegyet ráadásul adja. Megnyugtatott. hogy munkatársam is lesz a helybeli végrehajtó személyében, ki árverési rovatot s a rovat alatt megjelentekért ember és isten előtt vállalja a felelősséget.

Halvány dunstom sem volt az ujságirásról- de azért elfogadtam az ajánlatát. Egy ember, akinek hat diplomája van és mert állást se miniszterit, se megyeit, nem kap, hát ügyvédi irodát nyit, már belevághat az ilyen mesterségbe is.

Szorult helyzetemtől eltekintve, más okom is volt, hogy ilyen súlyosan krompomilált állást elfogadjam. Ambitióm volt, hogy mintalapot pror dukáljak s megjavítsam a vidéki sajtó züllött modorát. Schvarcz Ábrahám hozzászólás nélkül egyezeti bele a programomba, mely röviden igy hangzott:

Politikai kérdésekben teljes tárgyilagosság és nyugodtság. Személyes támadás soha. Pikáns, triviális dolgozatok kiküszöbölendők. Keleti J. gmnmi speciálista és Milzger Tivadar bőrgyógyász közismert hirdetései nem közöltéinek. Kom- promitáló események leírásánál nevek nem említ