Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-17 / 3. szám
f. oldal. Mátészalka. 1Ä13. MÁTÉSZALKA január hó 17. 3 (198.) Sgáfíi. ást lenni, melyben tisztességes fizetést kérni már azért sem ildomos, mert az ügyvédnek amúgy is sok vesződséget okoz a tanítás. Az ügyvédjelölti hivatás most már pálya lett, élethivatás, mert azt a foglalkozást, amelyikben az emberek hozzászámítva az ügyvédi vizsgát követő gyakorlatot, öt esztendőt kénytelenek eltölteni és amelyikből csak harminc, harminckét esztendős korukban szabadulnak ki az emberek, hogy a maguk gazdái legyenek, nem lehet átmenetnek tekinteni, amely akár ad megélhetést, akár nem, mindegy, hiszen úgy sem taét sokáig Teljes mértékben megtudjuk érteni azért az ügyvédjelöltek mozgalmát, akik országos agitációt indítottak arra, hogy az ügyvédjelölteket széles ez országban mindenütt ezeknek a változott viszonyoknak megfelelő módon megszervezzék. Az ügyvédjelöltek országos szövetsége agitációs körutakat rendez az ország nagyobb vidéki városaiban, ahol mindenütt az ügyvéd- jelöltségről, mint kenyeret és megélhetést adó pályáról lesz szó és arról, hogy az ügyvédjelöltek hogyan kényszerítsék ki ezt az anyagiakban való jobb és teljesebb meg- becsültetést, ott is, ahol erre kevésbé volna meg a hajlandóság ? A cél a vidéki ügyvédjelöltek szervezése és bevonása az ügyvédjelöltek szövetségébe, hógy ezzel nagyobb nyomatékot tudjanak adni a szövetség minden követelésének. Az ügyvédjelöltek szakszervezetben... Ezt sohasem tudná megérteni az a Buko- vai Abszentius, aki sok évvel ezelőtt meghalt és ma újra feltámadna . . . Nekik a kumpoláshoz és a kurizáláshoz még nem kellett szakszervezet t . . Egy ügyvédjelölt. ' ■ . ... —_ -- ....... ... Ta rlózás külföldi egyetemek körül. Irta: Sitnoíyi Zolíáa. Magyar egyetemekről most nem akarok Írni. Támadás amúgy la elég érte őket, jelentőségüknek, érdemeiknek kidomboritása meg fölösleges. Csak egyet Óhajtanék, bár teljesen kielégítő mádon vennének részt a nemzeti közszellem kialakításában, bár olyannyira hatalmas és nagyhatású tényezői volnának a lüktető, forrongó magyar kultúráiéinak, mint pl. a német rokonintézmények saját területükön. Reméljük, hogy a felállítandó uj egyetemek: a pozsonyi és debreceni jelentékeny erőfokozók lesznek ezen közérdekű cél szolgálatában. E helyen két külföldi ország egyetemei felé vetek röpke pillantást. Ami tanulságosnak és érdekesnek mutatkozik, azt kívánom az alábbi sorokban röviden bemutatni. I. AZ amerikai tudomiay fejlődési szabadsága. A* amerikai egyetemek munkásságára döntő hatással van azon körülmény, hogy a tudomány szociális és ipari célokkal fűződik össze. Az egyetemek más célt tűznek maguk elé, mint az európai »Studium gencralék*. Nem annyira a tudományos propedeuíikáí akarják a tudmányos pályákra menőknek nyújtani, mint inkább azt kívánják elérni, hogy a tudományok váljanak hasznossá mindennemű emberi munkásságnál. És pedig nemcsuk az által, hogy valamely munkásságot és föltételeit tudományosan megvizsgálnak és így a gyakorlatot magasabb színvonalra igyekeznek emelni, hanem azáltal, hogy direkt ezen különböző foglalkozási ágaknál akalmazott egyéneket is felvesznek, hogy igy bizonyos mértékben felhasználhassák a tudományos tanítást. Azon erős törekvés, hogy a hasznosság, a munkakedv és mukaképesség előmozditassék, legérdekesebb jelensége az amerikai egyetemeknek legújabban. Sokan ezen hasznossági törekvést a tiszta tudományra nézve veszélyesnek látják, különösen a humaniórák állal fejlesztett kultúrát illetőleg. Mi azonban itt dilemma előtt állunk. Az egész feltörekvő népet direkt a humanitás ideáljával át meg áthatni lehetetlen. Azon fiatal emberek számára, kik nagyszabású mérnöki müvek kivitele iránt vagy ipari találmányok és javítások iránt érdeklődnek, valami nem természetesnek tűnik fel a görög, latin nyelv megtanulása, vagy a tiszta irodalmi tanulmány, mórt az utóbbiak nehezen válnak életük szerves részeivé. Ha nzonbae megmutatják nekik, hogy tudományos eszközök által alkotóerejüket növelhetik és finomilhatják, ezáltal módot lehet nekik nyújtani arra, hogy saját létfeltételeiket és képességeiket magasabb színre emeljék, igy lehet teljes érdeklődésüket megnyerni. Mert nem lesznek többé megelégedve a régi állapotokkal, hanem serkentve lesz bennök az Ideális alkotási vágy. Pl. látni fogják, hogy az eddig ültetett növények helyes kezelés mellett tökélesithetők, igy minden munkásságnál egy ideál lebeg szemük előtt, amely jótékony hatással lesz a cselekvésre és amely ideál lépésról-lépésre megközelíthető. Ezen módon más ideák is érdekelni fogják őket, érzékük lesz a művészi szép iránt, az irodalom,, a jój hasznos szociális berendezések iránt. így lehet a tudományt az élettel közvetlen kapcsolatba hozni. (Reinsch wisconsini (Egyesült-Államok, Amerika) egyetemi tanár kö elése nyomán,) U. Ujsigiréképzés egy svájci egyetem««. A sajtó nagy politikai jelentőségét jellemzi és mindenképen politikai érzületre vall, hogy a zsurnalisztika korán talált mivelőkre svájci egyetemen. Ámbár eleinte az államtudományi fakultások hallani sem akartak az ujságirás hivatalos mive- léséről, mégis a »Bund« szerkesztője Dr. M. Büh- ler Bernben és Dr. Vettstein Zürichben megtartották az első rendszerez zsurnal. előadásokat. Most a zürichi egyetemenj egy tanár külön megbízatást nyert a sajtójog és történetére; valamint külön zsunarliszt, szemináriuma van. Az előadásjegyzók- ben olvashatjuk: »A napisajtó technikája gyakorlatokkal«. Ezen újításnak több előnye van. Nemcsak kiváló újságírókat akarnak itt kiképezni, nem, hanem mindenkinek, a leendő jogásznak és közigazgatási tisztviselőnek épugy mint a történet tanárának és theologusnak itt alkalom adatik, hogy a modern sajtó szervezetéről képzete legyen, előnyeiről és erős árnyoldalairól. Ilyen felolvasások- és gyakorlatoknak nem újságíróknak szánt felvilágosító hatását erősen hangsúlyozzák Zürichben. Hanem ezen rendszer aztán nagyon is be válik, oda nem való elemeket idejében távoltartani a szerkesztői tevékenységtől és a pályatévesztett exisztanciákat, a zsurnalisztika nyűgét kiszorítani. Bernben kísérletet terítek egy teljes órarend összeállítására leendő szerkesztők számára. Mindezen beillesztések azon tényre vezeten- dők vissza, hogy a svájci újságíróknak erős státuskari önérzetük van és ami még több, — magasra becsülik szerkesztői kötelességeiket. A közérdek szolgalatéba állva az állam céljait akarják szolgálni és hevesen támadják azokat, kik az államban csak egyéni érdekeik biztosítóintézetét látják. A haza mélységes szeretető lendületet ad tollúknak, mely kíméletlen fegyver az önzés szellemtelen szelleme ellenében. Hazánkban több helyen példát vehetnének. (Dr. Rühlmann Pál nyomán.) eíő a|iÍEEE= „Mátészalka” cinrtü társadalmi heti lapra. a vallomás pedig az, hogy abban az időben, mikor a Trombita leginkább mintalap és igazi reformátor volt, szerelembe kezdtem borulni. Mond-- hatni, hogy őrült imádattal vettem körül egy kisasszonyt, a bankigazgató szeplős, de ennivalóan •leven leányát. Érzelmeimet bizonyos idő múltán ki is öntöttem drága kis lábai elé, de eredménytelenül, mert fügét mutatott s azt válaszolta, hogy ki nem állhatja az unalmas frátereket és axt hiszi én is unalmas vagyok, mint lapom, a mely • tekintetben bámulatos tökélyre vitt«. Dacára, hogy a szivem és zsebem is érdekelve volt a »Trombita« programja maradt a régiben és mindenki kalapot emelhet, mert az irodalmi tisztességnek igazi Napóleonja voltam. Egy végrehajtási aktus as oka, hogy már többé nem vagyok az. Az egyik tyuk peremben végrehajtást kértem és nyertem és nekem a lapmegjelenése napján kellett a szomszédos községbe ránduínom Is-poiu munka-társával a végrehajtóval, hogy annak a szegény alperesnek lefoglaljam a párnáját és meg- üttessem fölötte a dobot, a mint ezt az ügyvédek igazi lelki gyönyörűséggel szokták tenni. A szerkesztés teendőivel az egyik kollegámat bíztam meg, a ki miután* neki szintén el kellett utazni, egy itt időző fővárosi újságíróval helyettesitteté magát teljesen megnyugodva, hogy rendben lesz minden. Este volt- mikor haza kerültem s a kezembe vettem a már megjelent és szét is hordott »Trombita és Vidéke« legfrissebb számát és mikor annak ujdonsági rovatát olvastam, azt mondtam a tetngk. Csak a veszett kutyákról és tüzesetekről ázóló riportok közölhetők le teljes egészükben. Színházi kritikában kevés kritika, minél több limonádé, a primadonna kecses bokái nein etnli- te idők, mert ez bántaná az öreg urak nyugalmát fitt). ífb. A »Trombita és Vidéke* szerkesztésemben megjelenő számat, mintaszámok voltak s minden család asztalán ée minden leányzó fehér szobájában helyet foglalhattak. Nem gerjeszthetett bűnös gcrjcdelmeket vagy nemtelen indulatokat senkiben. A vezető cikk 14 folytatásból állott »A szent lélek csodatevő ereje Magyarországra« címmel. A második cikk 1'8 folytatással »Jellem képzés az iskolában« témáját tárgyalta. A tárca »Magyarok bejövetelét Etelközbe« kérdését magyarázta s e tanulmányban csak férfiak fordultak elő, kik a Don melletti labodás földre s nem a triviális Etelközbe jöttek be. Az újdonságokat, a veszett kutyáról s a rózsalopásról magam ittam és pedig any- nyi gonddal és finomsággal, hogy a Sacr Cour apácák elolvashatták volna szent borzadalotnmal, mikor a fönbknő is jelen van. Egy szóval intelligens, fehér lap volt az én Trombitám, mely csak úgy csepegett a limonádétól. A közönség az igaz, hogy nem tudott felmelegedni az üdítő, limonádés cikkeken s fanyar arccal olvasta, Schvarcz Ábris kerek arca is megnyúlt, mint a répa a Mautner-féle reklámképeken, án azonban nem tágítottam. Az volt az elvem, hogy ne mi menjük a közönség elromlott Ízlése után, hanem mi neveljünk magunknak elegáns, szép érzékű közönséget. A Trombitától igen sokat vártam. Először azt, hogy tekintélyein vetekedni fog a polgármesterével, olyan nagy lesz, másodszor, átalakítom erkölcsössé a zülésnek indult közszellemet, harmadszor és különösen azt, hogy tekintélyem és érdemeim folytán a városi ügyészi állásra engem választ meg a közbizalom. Szomorúan kell beváltanom, hogy hitemben csalódtam, mert tekintélyem nem nőtt, csak olyan nimolé maradtam, a vidéki sajtót sem sikerült reformálnom, az ügyészi állásra az alispán, a vén trotli még kandidálni se azart. Nem hozott a felelős szerkesztőség semmi egyebbet, mint azt a nyomor 23 krondörfih mely még hölgy cigeretlire Is kevés volt. A keserv és a nyomor 23 kroncsija is veszendőbe jött, mert i Ábris, a maecenás kiadó egyre keservesebben sóhajtozott, hogy rémségesen szöknek az előfizetők, a múlt héten is vissza küldte a lapot az Uzsi bank nyúlánk szolgája azzal, hogy aludni elég jól tud s unalomra a bankban is «zert tehet. Komolyan figyelmeztetett, hogy élénkebbé, tartalmasabbá tegyem a lapot, mert beszünteti a 23 korona fizetésemet. Hogy pedig a közönség a lapot unalmasnak találta, azt megsúgta nekem az állatorvos, ki az állategézzzégügy mellett szabad óráiban az irodalommal is foglalkozott, de megmondták a délelőtti sörözés közben mások is, de eredménytelenül, mert a közönség isléstelensége előtt nem tudtam meghajtani nyakam. Mindenkinek ezt feleltem, a mig én leszek a felelős, mintalap marad a Trombita és Vidéke. Egy vallomással tartozom még e helyen. Ez ^■1
