Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-06-14 / 24. szám

R E K.

A sajtószabadság

ellen indult vadászatra a hatalom és igen valószínű, hogy rövidesen ez az alkotmány- biztosíték is terítékre kerül.

A kormány első sorban a Népszava ellen folytat kíméletlen harcot, hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat: hajtóvadászatot. Ezt az elvhü, megvásárolhatatlan sajtóorgánumot úgyszólván napról-napra elkobozzák.

Valóban érdekes az a mód, ahogy ezeknél az elkobozásoknál eljárnak. A budapesti példányokat ugyanis reggel hat órakor küldi szét a kiadóhivatal. Egynegyed hétkor már ott vannak a rendőrség emberei,—kezükben a budapesti büntető-törvényszék vizsgáló-birájának lefoglalást és elko- bozásl rendelő végzésével, — a kiadóhivatalban és a sajtószabadság nagyobb dicsőségére lefoglalják és elkobozzák az összes példányokat. Ha az ember meggondolja, hogy a köteles példánynak a sajtóügyészséghez való eljuttatásához, a lap átolvasásához, vizsgálóbírónál való indítvány tételéhez, a vizsgálóbírói végzés meghozatalához és e végzésnek az ügyészség kezén keresztül, a rendőrséghez való juttatásához, sőt e végzés foganatosításához mindössze tizenöt perc szükséges, úgy rögtön szembe tűnik, hogy itt az igazságszolgáltatásnak valami olyan boszorkányos módjáról és gyorsaságról van szó, a melynek magyarázatát ki-kí könnyen megadhatja ő magának.

De a sajtószabadsága elleni hajtóvadászat tovább is tart. A kormány a Pesti Napló és a Magyarország árusítását a MÁV. pályaudvarán megtiltotta. Szó van arról is, hogy még további kitiltások, majd pedig az ellenzéki sajtóval szemben a postai szállítás kedvezményének megvonása is más efélék következnek.

Mindezek akkor, mikor a sajtótörvény ' világosan megengedi, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti és terjesztheti is.

A sajtószabadság)fojtogatását még kormánypárti és az egyébként mindent helyeslő Pester Lloyd is kifogásolja.

Annál inkább kifogásoljuk a szabad- sajtó-ellenes intézkedéseket mi, a kik az eltörölt előzetes ellenőrzés és utólagos szekatúrák között különbséget nem látunk. Nagyon jól tudjuk, hogy nem esnek olyan sulylyal latba szavaink, hogy azokat illetékes helyen meghallgatásra, sőt megsziv- lelésre méltassák, mégis — mivel mi a sajtó szabadság intézményében a magyar alkotmány legerősebb védbástyáját, illetőleg a társadalom szabadság-garanciáját látjuk — tiltakoznunk kell minden olyan intézkedés, sőt szándék ellen is, a mely a sajtó szabadságát csak legkevésbé, csak legtávolabbról is veszélyezteti,

— Meg lesz a telefon. Hát bizony itt van már az ideje. Régóta vajúdó ügy, melyet lapunk hozott felszínre és propogálta azt éveken át városunk fejlődése érdekében megindított agitáció- Jának sikerébo vetett erős hitével, teljes odaadó buzgalmával. Immár csak az anyagi, a finánciális rész egy ceekély gátló akadályának megoldásáról van már szó s akkor az ügy a reáfizálás stádiumába lép.

Arról van sző, hogy 1535 korona fedezendő hiány áll fenn. Erre nézve agilis főjegyzőnk a hozott képviselü-testületi határozat alapján megkereste a nagyváradi posta és távirda igazgatóságot, hogy ezen hiányzó összeget fedezni nem tudván, eszközölné ki annak a kereskedelmi tárca terhére való átvételét. Az Igazgatóság utalva azon körülményre, hogy akkor, mikor a posta kincstár ezen munkához 7960 K- 06 fillér hozzájárulást engedélyezett és a mikor a megye a múlt évben a bik- szádfürdői távbeszélő központot 10181 K. 12 fillér költséggel, a folyó évben pedig a szatmárud- vari távbeszélő központot 4971 K. 59 fillér költséggel teljesen államköltségén megépítette; ugyan igy államköltségen a felsőbányái és alsófernezelyi távbeszélő központok berendezését 10852 K. 21 f. költséggel engedélyezte: Szatmármegyét oly kedvezményben részesítette, melyek — a posta távir- da-igazgató szavai szerint — páratlanul állanak: a miért nincs azon helyzetben, hogy a fenforgó 1535 K- elengedése iránt’a kereskeskedelmi miniszternél előterjeszlészt tegyen. De tekintettel azon fontos és a közigazgatás szempontjából is elsőrangú irdekekre, melyek a mátészalkei törvényhatósági távbeszélő központ mielőbbi létesítésihez fűződnek, átira- tilag megkereste Szatmármegye alispáni hivatalát, hogy ezen hiányzó összeget a belügyminisztérium által hasonló célból a vármegye rendelkezésére bocsátott 20'000 koronából fedezze. Egyidejűleg a nagyváradi posta- és tárda igazgatóság megkereste községünk elöljáróságát, hogy a maga részéről is törekedjék a kedvező alispáni döntést elősegíteni. Rohay főjegyző személyesen interveniált az alispánnál, ki a legmelegebb pártolását kilátásba helyezte s a posta igazgatóság propozi- ciója szerint felir a belügyminisztériumhoz. Reméljük, hogy e jogos kérelem teljesítve lesz és'igy nem sokára fel lesz állítva a telefon központ Mátészalkán.

— Aszfalt apelláta. A mint teljesen hiteles forrásból értesülünk : Veress István földbirtokos és társai íelebezéssel éltek az aszfalt szerződés egyes pontjai ellen. Melyek azon pontok, nem tudjuk. De remélhetőleg • felebezés nem fogja meggátolni a nem sokára megkezdendő építés folyamatát. Eleget törtük már fejünket ezen az ügyön és lábainkat — a komisz járdán.

— Az izraelita iskola majálisa. Kis igényű, kis kaliberű gyermek mulatság volt az a kis majális, a malyet e hó 9.-én a délutáni órákban tartott meg a Vasúti vendéglő udvarán az izraelita iskola. Pedig megérdemelte volna a nagyobb kalibert is. Nem akarunk siránkozni a »régi jó idők«-ön. Hisz, a mi elmúlt, vissza többé nem jő. De lehetetlen pár szó megjegyzést nem tenni erre nézve. Másutt ugyanis, az iskolai majálisok valósággal társadalmi ünnepet képeznek. A kicsinyek, a szülők, a gyermekbarátok, az az mindenki ünnepe, a ki tudja szeretni a gyermeket. De főleg elsőrenden a kicsiké, a kinek ez az egy mulató napjok van az évben, melynek édes, bűbájos emlékei évtizedekre, talán egy egész életre bevésődnek, visszaragyognak puha, fogékony gyermeki lelkűkbe. S a kicsinyek édes, ártatlan örömeiben részt venni osztályos lenni nem igazi lelki öröm, nemes élvezet ? Mondhatjuk az I Másutt valósággal elhalmozzák ilyenkor a kicsiket mindenféle jókkal, kedves dolgokkal. Igaz, itt egy kis belépti dij féle absorbe- álja a szerető áldozatkészség eme megnyilvánulását. Ám egy nyírbátori urhölgy megmutatta erre az utat, küldve »meghívó nélkül« bár, egy katulya finom cukrot.: Volt növendéke az izraelita iskolának, ki úgy látszik, kedves emlékkel van eltelve volt iskolája iránt. Sok ilyen szerető megértósü volt tanítványt óhajtanánk az izraelita iskolának. A dolog regisztrumát tekintve elmondjuk, hogy a kik résztvettek e gyermek mulatságon, kedves benyomással távoztak, Noha egész délelőtt vészjóslóan fenyegették a sötét fellegek a kicsiket, a kiket az izgatottság láza valósággal elgyötört. De Jupiter pluvius csak megtréfálta kissé az apróságot. Két órára mosolygósra derült az idő. Megfagyva bár, de törve nem »kivonult a kis csapat« a Vasúti vendéglő udvarára, a hol kellemesen tapasztalta és élvezte a jó szabad friss, hűvös levegőt és az előzékeny Szúnyog bácsi nyájasságát, igazán figyelmes szolgálatkészségét még a íegkissebb nebuló iránt is. Díjtalanul engedte át a helyiségét és anyagi áldozattal, felszereltette az udvart esteli folytatólagos mulatozásra. Nem rajta múlt, hogy a kellemes idő dacára nem folytatódott. Pedig igazán megérdemelte volna.

— Felülfizetések nyugtázása. A f. hó

9.-én megtartott izr. iskola majálisán a következő felülfizetés történt: Klein Andor 4 k., Dr. Grosz- man Henrik, Rácz Emil, Berger Elemér 3—3 k., Weisz Miklók 2 k., id. Weisz Antal, Reichman Ármin, Révai Viktória, Szúnyog József, Fazakas Arthur, Weisz Lajos, Weisz Lászlói — 1 k., Springer Ignác 60 fillért. Utólag befizettek : 2—2 koronát: Dr. Bródy Sándor, Weisz Ferenc, Káldor Zoltán, Molnár Jenő, Goldman Árminná urhölgy Nyírbátorból egy doboz cukorkával szerzett kedves meglepetés a gyermekseregnek. Fogadják mind azok, kik az iskolaügyét pártolni szívesek voltak, a rendezőség köszönetét.

•— Eljegyzések. Bánd Andor gyógyszerész eljegyezte Kellner Erzsikét. (Minden külön értesítés helyett.)

— Grünstein Szerénkét Fehérgyarmatról eljegyezte Kesztenbaum Endre Tunyogról.

— Három hir. Megrökönyödve olvassuk az egyik szatmári lapban az alábbi három hirt, melyek állítólag itt a mi közvetlen közelünkben történtek. Az elmulasztott kötelesség teljesítés elszomorító tudatában lelkiismeretfurdalással törtettünk az egyes hivatali helyiségbe megtudandó, hogy mikor is történtek legyen eme rémes esetek nálunk és Hodá- szon?! Sem a járásbíróság, sem a szolgabirói hi-, vatal, sem a csendőrség nem tud semmit ezen szenzációkról. Több hasonló eset közöltetett a szatmári lapokban az utóbbi Időkben, melynek csekély része rektifikálva is lett. Per kuriózum regisztráljuk szóról-szóra tehát az alábbi híreket azzal, hogy im a vidékünkről a szatmári lapokba kerülő híreket nagyon csekély kivétellel közönséges ki- fundált, minden alapot nélkülöző koholmánynak tartjuk, melyeken az illető beküldő jóízűen a markába nevet bizonyára. Ds gondosan kerülve is van az ilyen híreknél szokásos stereotip kifejezés a mini Hodászról vagy kukutyinból írják lapunknak. Mert igy szépen le lehet tagadni, hogy melyik ho- dászi vagy kukutyini atyafi cselekszi meg a fene nagy szenzációs riportokat:

Gyilkos gazdálkodó. Csütörtökön délután véres dráma játszódott le Hodászon. Sarkad!

János és Szondi József hodászi gazdálkodók már régebb idő óta haragban voltak. A két gazdálkodó csütörtökön délután az utcán összetalálkozott s veszekedni kezdtek. A veszekedés hevében Szondi anála levő vadászfegyverrel Sarkadit fejbelőtte. Sarkadi rögtön meghalt. Szondit, aki időközben megszökött, a csendőr- ség körözi.

Letartóztatott gyilkos. Ezelőtt néhány héttel történt, hogy a nyirmeggyesi határban halva találták Grüner Sándor mátészalkai kereskedőt. A csendőrség rögtön megindította a nyomozást, amelynek folyamán megállapították, hogy a gyilkosságot egy Cseh Ferenc nevű legény követte el. Cseh Ferencet a csendőrség letartóztatta s beszállította a szatmári kir. ügyészség fogházába, ahol vizsgálati fogságba helyezték. A napokban Cseh jelentkezett a vizsgálóbírónál és előadta, hogy a gyilkosságot nem egyedül, hanem egy Tirpák György nevű legénnyel együtt követte el. A vizsgáló Cseh vallomásai alapján Tirpákot letartóztatta. A letartóztatott legény tagad, azt mondja Cseh bosszúból keveri bele a gyilkosságba.

Életunt ember. Kedden hajnalban egy jobb sorsra érdemes hodászi ember, Nékényi János dobta el magától az életet. Nékényi még ezelőtt néhány évvel vagyonos ember volt. Vagyonát azonban elkártyázta s igy a tönk szélére jutott. Az elszegényedett ember eleinte barátai jóvoltából tengődött, majd amikor már látta, hogy azoknak is terhére van, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Ezt a tervét kedden hajtotta végre, amikor is vagyonának utolsó maradványával, forgópisztolyával főbelőtte magát. A szerencsétlen embert aki nyomban meghalt, boncolás mellőzésével temették el.

— Halálozás. Kerekes Verona férjezett Kerekes Sándorné életének 25-ik, házasságának 8-ik évében f. hó 1.-én reggel fél 5 órakor hosszas szenvedés után Mátészalkán elhalt. Temetése f. . hó 14.-én délután fél i órakor nagy részvét mellett folyt le.