Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-14 / 24. szám
4, oldal. Mátészalka, 1912. MÁTÉSZALKA jrniiua hó 14. 24. (167( szám. — A „Mátészalka“ táviratai. Azokról a nemis országos hanem világszenzációju eseményekről, melyek a legutóbbi időkben a magyar képri- selőházban lejátszódtak, lapunk egy rendkívüli kiadásban és több táviratban értesítette a közönséget. Kötelességünknek tartottuk költséget és fáradtságot nem ismerve, hogy a fővárosi lapokat jóval megelőzve adjuk a joggal érdeklődő és izgatott közönség kezébe a történtek jegyzékét. Elsők voltunk, akik a véderő megszavazásáról, annak körülményeiről, a képviselők kihurcolásáról és a Kovács Gyula elszánt tettéről értesítést adtunk, olykor több mini tizenkét órával megelőzve a pesti lapokat. Bátran állíthatjuk, hogy az események fontosságához képest megtettük, ami tőlünk tellett, hogy a közönség gyors hírszolgálatban részesüljön. És hisz- szük, hogy viszont a közönség méltányolja áldozatkészségünket és szolgálatainkat. Mindazonáltal nem hallgathatjuk el a fájó körülményt, hogy még ■midég nincs telefonunk. Csak ilyen alkalmakkor látja igazán az ember, hogy milyen távol esik az élettől a kultúrától, az ország szivétől, a fővárostól. Ismételten a magunk kárán volt akalmunk szomorúan tapasztalni, hogy legégetőbb közszilkségletilnk, melyért tűzzel vassal küzdenünk kell most már, a telefon. De másfelől a távirdai viszonyok se kielégítők. Mikor a festen este 8ln-kor feladott táviratokat ■másnap reggel 9 órakor kézbesítik ki, (hozzá még hirlaptáviratot, a táviróhivataltól alig pár lépésre fekvő szerkesztőségnek), akkor nem lehetünk elége- idettek a táviróhivatali viszonyokkal. Tudjuk ugyanis jól, hogy a szabályok szerint esti hivatalos órák nálunk nincsenek a táviróhivaialban, de ha egyik-másik cégnek magánérdekü üzleti táviratokat ■még esti 10-koris kikézbesitthetnek, úgy ezt a »protekciót« méltán igényelhetjük mi is, a közérdekű ■hirlaptáviralok javára. — Évzáró vizsgák. A helybeli iparos ta- nouc iskolában az évzáró vizsgák vasárnap 16-án d. u. 5—7-ig lesznek megtartva a ref, nagyobb fiú iskolában. — A róni. kath. iskolában pedig junius 23-án délután lesznek a vizsgák. Az izr. iskolában a tantestület által telt prepozíció szerint 20-án lesznek a héber vizsgák, 23-án d. e. I. li. d. ti. a III. és IV. osztályok általános vizsgája. E propoziciót az iskolaszék remélhetőleg szankcionálni fogja. — A helybeli ref. irkólákban még nincs megállapítva a vizsgák ideje. Kivételesen Borbát Andor tanitó 19-én tartja meg vizsgáját, miután a Szat- máron f. hó 20-án kezdődő ip. tanonc-iskolai rajz- tanfolyamon fog részt venni, melyre 160 korona •államsegély mellett fel lett véve. — A nagyecsedi magyar kir. állami elemi iskola évzáró vizsgálatainak sorrendje az 1911/12-ik tanévben 2 Junius hó 5-én d. e. 9—1-ig a ref. növendékek hittan vizsgája. 8-án d. e. 10 —11-ig a rőm. és gör. kath. növendékek hittan vizsgája. 17- én d. e. 8—10-ig I-ső leányosztály, osztályta- mitó: Monó Margit. 10 — 12-ig 1-ső fiu-osztály, osztálytanító : Nagy Lajos. Délután 2—5-ig III. és IV-ik fiu-osztály, osztálytanító: Téglás' Lajos. 18- án d. u. 8—10-ig 11-ik leányosztály, osztálytanító : Téglásné. Egyed Gizella. 10—12-ig II ik fiúosztály, osztálytanító: Herceg Péter. Délután 2—5-lg IV-ik leányosztály, osztálytanító : Oroszné Monó Anna. 19-én d. e. 8—11-ig IlI-ik leányosztály, osztálytanító: Lehmann Anna. Délután 2—5-ig V. és Vl-ik vegyes osztály, osztálytanító: Orosz István. — Halálos szerencsétlenség: történt a múlt héten kedden délután Hodászon. Két megvadult ló elgázolt egy kilenc éves kisfiút. A kisfiú oly súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy az a sérülések következtében másnapra meghall. Az utcán járókelők egyrésze menekülni igyekezett a megvadult lovak elől, a másik része pedig megakarta fékezni a vágtató állatokat. Ez azonnan dacára annak, hogy többen megkísérelték, nem sikerült. Egyik utcasaroknál egy kilenc éves kisfiú Nagy János játszadozott. A kis gyermek nem vette észre a lovakat s nyugodtan játszadozott. A vágtató lovak keresztülgázoltak a nyugodtan játszó gyermeken. A szerencsétlenül járt kis fiú holttestét boncolás mellőzésével temették el. A lovak gazdája után nyomoz a csendőrség. A katonai kórházakjelentései szerint *a természetes Ferenc József-keserii* ! viz gyorsan és biztosan hat és hosszabb használat után sem idéz elő rósz utóhatásokat. A betegek szívesen veszik be, mert ize nem kellemetlen“. A „Ferenc" József“- keserüvizet ezen tulajdonságai teszik mindazoknál nélkülözhetetlenné, kik gyakran vannak hashajtóra utalva. (31.) GÁL JENŐ mérnöki irodáját Szatmáron, Bercsényi-ulca 33. szám alá helyezte át. Telefon 189. 30—52 AKTUALITÁSOKAz ivóvíz és a pofozógép. A munkátlan munkapárti. Ne félj Gábor, csak tréfáltam I I. — Kikérem magamnak, hogy a város a gyártelepet pofozó gépnek tekintse s ha igy járnak el, retorzióval fogunk élni és elaárjnk a gyári kutat! — Emigyen szólott Rác igazgató Rohay főjegyzőnek, midőn tudomására jutott, hogy a képviselőtestület a gyártelephez vezető magán-utról 2 lángot a régi, sötét vasúti köz-utra áthelyezni rendelte. Persze népszerű főjegyzőnk nagyon sarokba szorítva érezte magát ezen fenyegető kijelentésre, mert szó ami szó és szégyen ami-szégyen: tényleg úgy áll dolog, hogy Mátészalka nagyközség ivóvíz dolgában egy idegen magán vállalat kegyére j van átalva. A fenyegető veszedelmet azonnal jelentette Rohay Péchy föszolgabiránknak, ki elsősorban is sietett leköszönni a gyártelep r. t.-nál viselt felügyelő-bizottsági tagságáról, hogy igy minden irányban függetlenítse magát és a kicsinyes magánérdek útját ne állítassa a fontos közérdeknek. Aztán várták, hogy no mikor üt most már le a ménkö ? í Valóban véletlen szerencse, hogy a menykö , nem ütött le, hogy a fenyegetés csak fenyegetés maradt, mert a pofozó gép azuttal úgy visszapofozhatott volna, hogy bizony megemlegethette volna ez a nyápic, gyenge csontu kis város egész életében . . . II. A képviselőházban lezajlott szenzációs dolgokat tárgyalta a megszokott asztaltársaság s különös jelenségként hangoztatta egyik-másik müveit társalgó, hogy fiatal generációnk között néhány milyen rajongó Tisza-ista és mily erős munkapárti található. Egyik friss, fiatalfiskálisunk nevét hangoztatták, ki oly kegyetlen munkapártinak vallja magát, hogy Tiszáért mégegyszer meglőné Kovács Gymlát, Lukácsért pedig elgázoltatná magát a szálkái villamossal. — Csak azt nem értem, — szakítja főibe a társalgást egyik rosszmájú kolléga — hogyan lehet valaki olyan végtelenül erős munkájú, mikor eddig még alig volt valami dolga . . . III. Sokat tárgyalják most városszerte a legutóbb beadott aszfalt elleni fellebbezést, melyet mindenki méltán elitéi. Vannak akik a fellebbezést szereplési viszketegségnek tudják be, de olyan öreg városatya is akad ki azt hangoztatja, hogy Veress Istvánnak az ingyen aszfalthoz joga van. Éppen olyun joga, mint amilyen joga volt régebben az ingyenes járda »pucoválás«-hoz, mikor a két utcára néző, hosszú Veress-porla előtt a kisbirók, télviz idején, fokozott gondossággal, díjmentesen tisztították le a járdát, épugy mintha hamisítatlan, valódi városi telek volna. — Jó Uraim! — szól az egyik jóképű városatya. — Uyesztés az egész fellebbezés; nem lesz abból semmi. Hisz a Tisza Uradalom homokhor- dási kérelménél is határozottan kijelentette Veress Ur, hogy fellebbezést ad be a jogtalan homokhordás ellen. De mikor kifelé jöttünk a gyűlésről, hát vállára ütött az intéző urnák, mondván: »Ne félj Gábor, csak tréfáltam !« — ö. ő. p S A R N O K. TERMÉSZET. Goethe után fordította: Koller István. Természet! Általa vagyunk átkarolva és körülvéve — képtelelenek kilépni belőle és képtelenek mélyebben beléje hatolni. Nem várja kérésünket, sőt akaratunk ellen is beléragad körtáncába és nem figyelmeztetve sekitsem, addig űzi velünk játékát, amig elfáradva kiesünk karjaiból. Folytonosan újat teremt; az ittlévő még sohasem létezett; ami itt volt többé vissza nem tér. Újnak látunk mindent és mégis a régi. Ugylátszik csak egyéneket kedvel s mégis: nem törődik velük. Folyton épit és ront; a természet műhelye megközelíthetetlen. Gyermekekben él csak; és az anya hol van? A természet az egyedül álló művész, aki teremt a legdurvább anyagból annak legremekebb ellentétéig, a megfeszítés minden látszata nélkül a legnagyobb tökéletességig, a legpontosabb meghatározottságig, mindég bizonyos kellemmel átfonva. Alkotásainak mindegyika külön lény, mind egyes tünemény a leg- elszigeteltebb fogalom s mégis: mindegy csak egy egészet alkot. Örök életet fejlődést és mozgást látunk benne és mégsem lép előre. Folyton átlakul; egy percnyi nyugalmad nincs. Nem képes megállásra, a mara- diság az átkát képezné. A természet szilárd határozót : léptei kimértek kivételei ritkaságok, törvényei megváltozbatatlanok. Megengedi, hogy minden gyeerk mesterkéljen rajta, hogy minden balga bírálja, hogy ezren tompák legyenek alkotásai iránt és semmit sem látnak; mindezen öröme telik és mindenkivel szemben megcsinálja a számadást. Törvényeinek engedelmeskedünk akkor is, ha ellenszegülünk s ha ellene akarnánk munkálkodni, akkor is csak jótékony lehet, mert nélkülözhetetlen. Késik, hogy epedjünk utána; siet, hogy jóllakottak ne lehessünk tőle. Nyelve és beszéde nincs, de nyelveket és sziveket teremt, amelyekkel ezer és ezer beszél. Koronája a szeretet s csak általa közelíthető meg. Űrt alkot az összes lények között és mindent törekszik elnyelni. Elszigetelt mindent, hogy ismét összébb vonhassa. A szeretet kelyheből egynéhány korty elég jutalom számára fáradalmaiért. A természet minden. Maga magát jutalmazza, maga magát bünteti és maga magát kínozza; önmaga okozza örömét is. Zord és enyhe, kedves és rémitő, erőllen és mindenható. Mindég minden van benne, nem ismeri a múltat és jövőt. Örökös jelenben él. A jóság ő, én dicsőítem egyetemben összes alkotásaival. Bölcs és csendes. Nem kényszeríthető magyarázatokra, vagy ajándékok adására, ha csak azt önként nem adja. A termékzet ravasz, de ravaszsága a jó felé tör, azért legjobb ha észre sem vészük.. A természet alkot és mégis-, még mindég nem teljes. Úgy folytatja mindig, ahogy jelenleg cselekszik. Mindenki más alakban látja. Elrejtőzik sokféle nevek és kifejezések mögé és mindig ugyanaz. Én is benne vagyok ölében, ahonnan csak maga fog majdan kivezetni. És én bízom benne. Tegyék velem, ahogy jónak látja, azt hiszem, nem fogja gyűlölni alkotását. Nem beszéltem róla én; nem, ami való és valótlan, mindent ő mondott meg. Minden az ö bűne, minden az ő érdeme. BELSŐ DOLGOZŐ-TÁRSAK : FÖLDES JENŐ ANONYMUS iä bséj elaló azonnal a Hatház-utcában két külön-külön újonnan épült modern urilak, mely áll 2 szoba, konyha, éléskamara és a szükséges mellék épületekből 2—5 Bővebbet E LAP KIADÓHIVTALBAN. Egykevésbé hasz-jj'nnpn náít Remington üUjJCP megvételre kerestetik. Ajánlatok e lap kiadó- hivatalában intézendők.
