Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-22 / 12. szám
u Mátészalka, 1912. IV. évf. 12. (155.) szára. március 22. TÁRSADALMI HETILAP. sN MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----•“ Egy szám ára 20 fillér. ------Fe lelés szerkeszti: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Milliók sztrájkja. A kapitalista termelőrendszer óriási válságokat él át. A benne forrongó erők hatalmas növekedése iszonyatos erővel feszegeti korlátáit és nem a tőke ereje az, amely egyelőre megmenti az összeomlástól A munkásság egyrésze fölismerte osztályhelyzetét és azt a fontos szerepet, amelyet a termelésben és a társadalom életében betölt. Az ót megillető jogok parányi részét követeli. Még nem követel mindent: még nem követeli a termelő eszközöket, hogy azok birtokába véve, munkálkodjék tovább a maga és az emberiség javára. A munkásmozgalom minden kapitálista államban érezteti hatását. De sehol sem annyira, mint Angliában, a kapitálizmus őshazájában. A töke és munka közötti harc olyan válságokat okoz most ebben az országban, amilyenekhez foghatót nem mutat a történelem. Egy millió bányász áll sztrájkban és megbénítja az ország gazdasági életét és félelemmel tölti el a társadalom urait. Az angol bányászok sztrájkja a leghatalmasabb jelenségek egyike, amelynek teljes történelmi jelentősége azonban csak akkor tűnik ki igazán, ha összefüggésbe hozzuk azokkal a nagy gazdasági harcokkal, amelyeket a brit munkásság az utóbbi esztendőkben megvívott. A kapitalizmus fejlődésével az ipari munkásság érdekeinek védelmére szervezkedni kezdett. A tanult munkások szakszervezete azonban elzárkózott a többi munkásrétegtől és csak a saját szakmai érdekeit képviselte. A polgári társadalom nagy megnyugvással látta a munkásmozgalom ilyen irányú fejlődését és a tanult munkásoknak szívesen biztosított valamivel jobb megélhetést. A tanult munkások pedig a munkásság arisztokratáinak érezték magukat és szinte féltékenykedve tekintettek az alattuk álló tánulatlan munkásrétegekre. De a gazdasági erők fejlődése hatal- masabbb minden előítéletnél és tévhitnél. A technikai fejlődés ar-a kényszeritette a szakszervezeteket, hogy a tanulatlan munkások seregeit is befogadják Az ipar és a kereskedelem föllendülésével a »nemzeti vagyon« hatalmasan megnövekedett, a polgárság jóléte fokozódott, a munkásság helyzete mindegyre rosszabodott, megélhetése pedig bizonytalanabbá vált. A társadalmi osztályok között mindjobban kiélesedett az ellentét és a munkásság is fokozottabb mértékben volt kénytelen érdekeinek védelmére ke'ni. A tanulatlan munkások tömege hatalmasan megnövelték a munkásság erejét és nagy gazdasági harcok keletkeztek. Az angol polgárság politikai hatalmát igyekezett érvényesíteni a munkássággal szemben. A bíróságok alapjában támadták meg a szak- szervezetek eddig sérthetetlennek tartott jogait. A Taff-völgyi ítélet, amely kártérítésre ítélte a szakszervezeteket, az Osborne- itélet, amely megtiltotta a szakszervezeteknek, hogy politikai célokra járulékokat szedjenek, hamarosan megértette a munkássággal, hogy a polgárság ostályitéleté- vel szemben az osztály harc fegyvereivé kell védekeznie. Az eddigi elavult fölfogásu szakegye- sületekbe uj szellem vonult: az osztályharc szelleme. A szociálisla gondolat, a végső föiszabadulás eszméje még csak dereng az angol munkások agyában, de gazdasági ' harcaikat már az osztály harc alapján viv- ják meg. A vasutasok, a szállítómunkások hatalmas küzdelmei az osztályharc jellegét viselik magukon. A bányászok sztrájkja a legkiíejeze- tebben osztályharc, amelyben azonban a leggyönyörűbb munkásszolidaritás is megnyilvánul. A bányászok követelik, hogy nehéz munkájukért annyi bért biztosítsanak nekik, amennyiből tisztességesen megélhesCsalődds. Volt egy idd, nem is olyan régen, Mikor bíztam és reméltem. S álmaimban elmerülve mélyen, Egy boldogabb, szebb jövőbe néztem. Képzeteim csapongtak szerte-széjjel, Álmodtam nappal, álmodtam éjjel. A remény táplált, szárnyakat adott, Szinte repültem, mint az angyalok . . De most, hogy látom, miként csalódtam, Hogy hiába bíztam a jövendő jóban: Mint szárnyatört madár csak szenvedek, Kárörömmel néznek az emberek. S ha ezt az ocsmdny élet-harcot látom, Undor fog el s szétfoszlik az álom, Melyet oly féltve őrzék titkon, melegen S fájó hideg fut át a szivemen . . . Cyrano. OAAL JÓZSEFRŐL. — A Peleskel Nótárius szerzőjéről. — December 12.-én múlt el száz esztendeje, hogy Gaál József született. Száz esztendő bizony hosszú idő az egyes ember előtt, de rövid időszak az az irodalomban. Az irodalom kiváló alakjainak neve ez idő alatt nem hogy elveszve, ellenkezőleg, még szebb fényben ragyog az utókor előtt. Mit jelent ő nekünk, azt mindenkinek tudnia kell, hiszen ő adta nekünk a Peleskei Nótáriust és elbeszéléseiben ő szólította meg először a népies elemet, amelyet aztán tovább fejlesztve Petőfinél találunk meg újra. Gaal József abban a korban élt, melyet mi az ébredés korszakának nevezünk, amidőn a legnagyobb magyar nagyszerű példája és szavai felrázták a nemzetet halálhoz hasonló álmából és uj irányt adtak az irodalomnak s a színészetnek. Szüksége volt e kornak oly lelkes úttörőkre, jó hazafiakra, mint amilyen ami Gaalunk volt. Jó hazafi volt, kit az irodalom és a hazafi- ság szent tüze hevített és aki látta, hogy a magyarnak nemzeti művelődésre szüksége van s e nemzeti művelődés leghathatósabb fejlesztői és támogatói az irodalom és színművészet. Munkássága ezt a célt szolgálja, mig egyfelől megtartja és tovább fejleszti Kisfaludy Károly .és Fáy irányát, másfelől uj utakat tör: szatíráiban ostorozza a maradiságot, elbeszéléseiben az alföldi népélet rajzával uj elemeket visz költészetünkbe s Peleskei Nótáriusának alakjaiban uj típusokkal gazdagítja a vígjátékot. Legjobb tere nyílt Qaalnak tehetsége érvényesítésére a szinmüirodalomban. A szinészet ügye ekkor kezdett jobbra for- duln, 1833-tól kezdve már állandóan letelepedhetLapunk mai szama 8 oldal. tek Budán a színészek s nemsokára az a mozgalom is, mely arra irányult, hogy állandó hajlékot nyerjenek, célravezelett, amidőn 1837-ben a Nemzeti Színház megnyílt. Mind e körülmények hatással voltak, magára a szinmüirodalomra is. Az eddigi termékek, amelyek pedig a német színpad legkedveltebb darabjai voltak, kusza cselekményü, durva komikummal bíró értéktelen müvek s a véletlen meggazdagodás, tündéri beavatkozás voltak a főmotivumok és operahulladék a zenekiséret. Itt olyan szinmüiróTellépte, mint Gaalé rendkívül jótékonyan hatott. Megírja a legkitűnőbb magyar bohózatot a Peleskei nótáriust, Gvadányi ugyanily cimü verses elbeszélése nyomán. Mig azonban Gvadányi nótáriusa a II. József intézkedéseire bekövetkezett visszahatásnak jellemző képviselője, addig Gaal a világtól elmaradottságot, az együgyü ósdiságot teszi nevetségessé nótáriusában. Tehát e két nótárius különbözött egymástól de mindegyik a maga idejében kiváló kifejezése a korszellemnek. Ez volt a darab, mely először hirdette színpadról a haladást, amely célt alakjaival sikerrel szolgálja. Gaalunk nagy érdeme,.hogy akkor adott ily bohózatot a magyar színpadnak, amikor legjobban kellett; végre a sok értéktelen darab után a közönség élvezhetett egy olyant, amely a könnyű drámákkal szemben gyakorlati sikerrel hirdeti, a szinszerüség és a párbeszédek élénksé gének szükséges voltát, mivel a szép prózai nyelv
