Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-12 / 2. szám
Mátészalka, 1912. IV. éff. 2. (145.) szára. jannár hó 12. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ígész évre — — — — — — — 8 korona, 'élévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----■— Egy szám ára 20 fillér. —---Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZF.RKKSZTÖSfiO f.S KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Kombinációk. Elvitathatatlan tény, hogy Mátészalka az utóbbi évek alatt oly haladást ért el a fejlődés terén, hogy az bámulatos, de viszont az is elvitathatatlan, hogy a múltak mulasztását közelről sem lehetett pótolni s a mai társadalmi igények kielégítésétől oly távol vagyunk, amilyen távol esik Makó Jeruzsálemtől. Hogy a hiányokat máról holnapra meg nem szüntettük azért a mai generációt vádolni nem lehet, hiszen mégha az akarat mégis volna ahoz, nincsen meg az anyagi erő. A város fejlesztéséhez ugyanis, mint a háborúhoz három dolog kell feltétlenül és pedig először pénz, azután ismét pénz és harmadszor újra pénz. Tehát oly három dolog ami nem igen van, vagy ha van valahol, sajnosán kell éreznünk, hogy nem nálunk. A községi pótadó 76 — 100%-ot ért el, tehát oly magasra emelkedett, hogy ha figyelembe vesszük miként az egyenes állami adó évről évre, összegében szintén emelkedik, sőt a közvetett adók összege is a mértani hatványokkal tart futó, illetve ugró lépést, nagyon is gondolkodásra késztetnek, ha valamely intézmény megvalósítása tekintetében kell dönteni. Minthogy azonban a föld forog s a társadalmi igények nemhogy apadnának, de sőt mindinkább erősen fokozódnak, nemcsak a múltak mulasztásaival, de sőt a jövő igényeivel is számolnunk kell. Számolnunk kell akkor is, ha az a kellemetlen meglepetések és nehéz megpróbáltatások láncolatából fog állani. ' \ A városias polgárság jólétének egyedüli fokmérője a város fejlettsége, közintézményeinek ereje. S az általános tapasztalat amellett bizonyít, hogy a közintézmények meghozzák a kamatot egyszer a tisztességes polgári haszon, máskor pedig a polgárság jólétének formájában, sőt az is beigazolt tény, hogy ott, ahol a közintézmények tökéletesek, évről évre alább száll a községi pótadószázalék, mert az adóalap növekedésével mindkevesetbé válik a megterhelés. Az egészséges városfejlesztés első és elengedhetetlen követelménye az, hogy a város oly intézményesei létesítsen, amelyekre a közönségnek szüksége van, de a melyeket a magántőke meg nem valósított, vagy ha történetesen megvalósított, verseny hiányában a köz hátrányára tette és csak egyesek érdekeit szolgálják. Az ily intézmények amig egyfelől a polgárságnak nagy hasznot jelentenének, másfelől az általuk elérendő jövedelem alkalmas lenne a községi pótadó apasztására. A községi jövedelem fokozására irányuló intézmény megalkotásánál azonban fokozott gond fordítandó arra, hogy vajon azon intézmény akár a polgárság egyetemének, akár egy részének indokolatlan tönkretételét ne eredményezzék, tehát spe- cialiter a tényleges szükség kielégítésére szolgáljon.. Ily tényleges szükség kielégítésére irányuló intézmény volna például Mátészalkán egy községi téglagyár létesítése. Téglagyár ugyanis ma semmilyen formájában sincsen meg, s az nagyban hozzájárul ahoz, hogy az építkezések csak a minimumra szorítkoznak, tehát csak az és oly mérvben épit, akinek feltétlenül muszáj s amennyire elengedhetlenül kénytelen. Mig ha a kissebb haszonra dolgozó községi téglagyárból lenne a mai nagy fuvardíjtól mentesen beszerezhető a legfőbb építési anyag, a tégla, pár év alatt oly rohamos fejlődés lenne észlelhető, hogy annak méreteit megközelítőleg sem lehet ma meghatározni. S ez az adóalap fokozása és a gyár jövedelme révén a községi pótadót rövidesen a minimumra redukálná, de eszközölné azt is, hogy a városi jelleg egy évtized alatt teljes pompájában virulna. Téglagyár ugyanis Mátészalkán köny- nyen volna megvalósítható, mert mig a Krasz- naparton alkalmas agyagföld kínálkozik, a vásártér egész hatalmas bánya volna egy homoktéglagyár szükségleteinek kielégítésére. ilyen és ehez hasonló intézmények alkotása nagyban hozzájárulna a múltak mulasztásainak' pótlásához és aközjólétfokozásához. Most azonban nem célom a precíz javaslat, e kérdés bővebb fejtegetésébe tehát RIPORT a leánytársaság báljáról. Mátészalka, 1912. Január 6. Tisztelettel jelentem a nagyérdemű olvasónak, hogy Mátészalkán január hó 6.-án, 1912-ik esztendejében az Urnák, lezajlott az első. bál. Bála sző szorosan és ideálisan veti értelmében. Tisztességes, parkettes, pormentes i i , :> ü, töl világos, tágas bálteremben — petróioumíütév nélkül; rendben, rumlimentesen, szolid és pontos kiszolgálással, pompás, kivilágos-kivirradtig tartó jókedvben. És most örömmel parentáljuk el a régi szálkái bálokat, amelyekről mindig boszusággal, ösz- szesülve, összefőve, köhögve és tuszkol ve és legalább egy fél vályoggal nehezebb tüdővel távoztunk. Parentáljuk #1, mint régi rósz emlékeket, melyek még álmunkban se jelenjenek meg többé és állapítsuk meg, hogy most már lehet és érdemes Szálkán mulatságot rendezni a Náci bácsi jóvoltából, de a Tatai Pali asszisztálása mellett. * Qül Baba csodás rózsakertjét varázsolta a leánytársaság e napra a központi szállodába. 2000 darab »sajátkezüleg« készített piros rózsa díszítette a különben is fényes tánctermet s mintegy 200 izzólámpa tündéri fényében fürdött a díszes közönség. Két rózsalugasban árusítottak pezsgőt, dohányzási cikkeket és apró dísztárgyakat és talán soha Szálkán még ilyen sikerült vásár nem esett, mert elkelt a portéka az utolsó darabig, sőt ... Ki győzné pezsgővel a szálkái fiatalságul, ha minden pohárhoz egy-egy édes mosoly is kijár, mikor különben is megissza ! Meg aztán, ha még »a jóté- ! konyság szent nevében« is ihatja. — És itta is. — És ki tudna elleutáliani vásárlási kedvének, ha széplány és ugyancsak édes mosolylyal kínál megvé- i telre apró csecse-becséket, sajátkezüleg hímzett kézimunkákat, habpuha diványvánkosokat, melyekre olyan jó, olyan édes lehet ráhajtani a házasodási gondoktól nehéz legényfejet. — Istenem, hiszen mint tudjuk : az ördög nem alszik. Hátha, hátha. Talán még édes is lesz visszaemlékezni egynek- rnásnak arra a vásárolt vánkosra, hogy: — »Emlékszeme, akkor vettem, Tőled vettem, mert tudtam, hogy a Te édes kezed munkája . . .« * És sirt a Qyula hegedűje, sírta, búgta ritmikusan azt a dalt, melyre táncolva . . . hajlik a lány, mint a nádszál és kecses párok lejtették az andalító bosztont, majd szilaj jókedvvel a ropogós magyar csárdást. — Ezalatt a »tebernában« (mint jó magyar néven a pezsgős lugast elkereszteltük) Lapunk mai száma 8 oldal. az öregje iszogatta a »szép csaplárné« (Fuchs. Qyuláné) pezsgőjét, kinek mellesleg az ura is meghúzódott a teberna sarkában, nagyokat huzva a protekciós kupicából. (Most bevallom, hogy észrevétlen én is kihörpintettem egy ilyen kupicát.) Éjfélkor a jó áron osztogatott csákók, sapkák, kalpa- gok, cylinderek és másnemű fejfedők révén egzotikus társasággá vedlett áta bál közönsége s a szemlélő csodálkozva tapasztalhatta, hogy az olasz hadvezér békés egyetértésben koccintgata török nagy-, vezirrel . . . Summa summárum,teljes volt a siker. A lányok bálja volt ez és igazán az volt. Mert bár forgalomba voltak az elképzelhető ösz- szes árucikkek — petrezselyemben abszolúte nem volt kínálat . . . * A rendezés nehéz munkáját Szű/Aűz Sándorné és Pécliy Lászlóné úrnők patronátusa alatt igazán dicsérendő hozzáértéssel Berger Irén, Béress lnci, Bányay Juliska, Éless Juliska, Gál Ilonka, Keller Margit, Rohay Margit, Rohay Bertus, Schwartz Aliz, Schwanz Margit, Szálkái Annus, Szoboszlay Margit, SzoboSzlay Piros, Weisz Ilonka és Weisz Piroska urleányok végezték. A tiszta jövedelem 588 kor,melynek fele a mátészalkai izr. jótékony nőegylelé, fele pedig a mátészalkai kórház alapot gyarapítja. Felülfizettek: Mándy Ignác, Mándy Géza, Kovács Nándor, Moskovits Ignác 20—20 kor. Szál-
