Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-23 / 8. szám
0 oldal. MÁTÉSZALKA 8 (151). szám. — A vadházasság következménye. Kósa Gábor nagyecsedi földműves törvénytelen viszonyban élt Mizsák Juliánná nevű csaholyból való leánnyal. Áldatlan viszonyokból egy gyermek született, kinek a bagolyhiten élő pár nem nagyon örvendett, főleg az apa akivel közös akarattal eltették láb alul a kis ártatlan porontyot. Az ismerősök rörében nem sokára gyermek gyilkolásról suttogtak, a mi a csendőrségnek is tudomása jutott minek folytán azonnal nyomozni kezdett. Az amúgy is már lelkiismeret mardosásban szenvedő asszony csakhamar beismerte borzalmas tettét: a gyermek- mekgyilkolást. De, hogy hol hajtották végre e bestiális tettet s hová tették a kis hullát, arról nem akart felvilágosítást adni. F, hó 20.-án a lelketlen szülőket behozták a helybeli járásbírósághoz. Csak Mauthner-féle magvakat vásárolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetsége. 1—7 Krémer és Ferster szoba-, cim- és templomfestők, tapettázók és mázolók. Ajánlják magukat minden e szakba vágó munkák gyors és pontos elkészítésére a legjutányosabb árak mellett; Lakás: Mátészalka, Jancsár-féle ház. 2—12 GÁL JENŐ mérnöki irodáját Szatmáron, Bercsányi-utca 33. szám alá helyezte át. Telefon 189. 12-52 ALUMINIUM edény és mindennemű zománcozott edény kitűnő minőségben és előnyös árakon csakis Feldman Mátyás Fia (Kossuih-utca városháza mellett) 50 éve létező cégnél szerezhetők be. Dr.Just Wolfrám és fémszálas villany égők különféle gyertya fényben elsőrendű gyártmányú csakis Pataky Jenő jóhirnevü üveg üzletében szerezhetők be. 12—15 BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK: F Oldes jenO Anonymus KÖZGAZDASÁG. V® _____ A gyümölcsfa-tenyésztés és a községi faiskolák. Vegyük sorba és világosítsuk meg a helyzetet, azonnal rájövünk a baj valódi okára. A községi elöljáróságok, a faiskolák fentartását mint községi nyűgöt mint rosz- szul jövedelmező vállalatot tekintik, amely a községekre évről-évre csak terhet rak, de jövedelmet nem hoz. A községi faiskola épen olyan áldásos, szükséges intézmény, mint a rendes iskola, melynek célja az, hogy a község lakosai mennél közelebb jussanak a nemes gyümölcsfához és az iskolás gyermekek megtanulják abban a gyakorlati fatenyésztést s így a gyümölcsfa-tenyésztéssel közgazda- sági viszonyaink emelkedjenek az onnan kikerült fákkal a község kopár területei be- fásittassanak s ez által közegészségi viszonyainkat javítsák. Tehát erre épp oly áldozatot kell hozni, mint az iskolára, mely mindég a jövőben hozza meg gyümölcsét. A községi elöljárók a faiskolát egy jövedelmet hozó intézménynek hiszik s van elégbosszuság ha évről évre rá kell fizetni. Mezőtúrnak 30 holdon fekszik a faiskolája, de évente a jövedelem csak a •a fentartást fedezi. Sőt az államnak több ezer holdon nyugvó faiskolája nemcsak, hogy jövedelmet nem hoz, de évenként nagy összeget emészt föl. Hogy a törvénynek az intenciója nem a kapzsiság, legjobban bizonyítja az a §. mely kimondja, hogy a faiskola jövdelme tisztán csak a faiskola céljára használható föl tehát annak fejlesztésére, tökéletesítésére. De nézzük meg csak milyen borzasztó az az elviselhetetlen teher a mely a község vállait a faiskolák fentartása címén nyomja ! Egy 400— 1200 D-öl területi faiskola kezelésért fizet a kezelő tanítónak a törvényben meghatározandó minimális összeget 50 koronát, faiskola munkásnak 10—20 koronát. Hátkéreljük a községi urakat: mondják meg 10—20 koronáig egy 400 D-öles területeit a mai mostoha munkás-viszonyok szerint háromszor megtud-e kapálíatni, még e mellett a szük- ges kerti munkákat elvégezheti-e mikor egy kapufélfa elhelyezéséért is fizet a községi főbíró 10 koronát. Tehát összesen fizet a község 60—70 koronát s ez az a teher mit a legkisebb község sem áldozhat ilyen kultorális s ily nemzet gazdaságainkra oly fontos intézményért ? De ne vádoljuk egészen a községeket hiszen vannak azok élén ambicziózus gyömölcsfa-kedvelők és akik azt mondják- áldoznánk 10-szer annyit is csak eredményt látnánk. Hát e biz igaz! Itt van a második legnagyobb gátló ok a mi a faiskolák felvirágzását gátolja : a faiskola ke- zelő-tanitók hanyagsága. Pedig a tanítók buzgalmának élesztősére a törvény a 20 % jövedelmi jutalékot biztosítja, amit hogy lelkiismeretes kezelés mellett mennyire lehet emelni: a mátészalkai faiskola évenként emelkedő s az 1912. évben már 1 hold után 800 koronánál több jövedelme fényesen demonstrál. Azonban itt sem a faiskolakezelőkben, hanem annak jogviszonyában találjuk a hibát. Úgy a népiskolai, mint a gazdasági semétlő-iskolai tantervbe ott szerepel a kötelező fatenyésztés. Akár a kir. tanfelügyelőnek, akár az iskolai felsőbb hatóágnak jutott-e eszébe valaha, hogy a tanuló- ugy elméleti, mint gyakorlati ismeretei felől ellenőrezzék a tanítást, akik a hanyag faiskola-kezelőket joggal kérdőre vonhatnák. Azt mondhatják erre, hogy ott vannak, mint ellen közegek a járási faiskola-felügyelők. Igaz, de felejtsük el, hogy ők csak ellenőrző közegek, s mit ér az. ha a hiányok pótlására a kezelőket a közigazgatás sem iá nem kényszeríti se nem kényszerítheti, sőt hanyagságuk dacára is zavartalanul élvezik faiskola kezelési jutalékukat. Tudunk rá esetet, hogy a faiskola kezelő tanító a faiskolából az összes vadonezokat kihányatta, hogy ne zaklassak a beoltással s ezért az illetőnek hajaszála sem görbült meg, * E bajokon csak úgy lehet segíteni, ha a faiskolai kezelési tanítók kezelő dijaikat kétrészben kapnák meg, nem elég a járási faiskola felügyelők látogatása után ősszel és tavasszal. Hiány esetén a kezelési dijat a járási faiskola felügyelők véleménye alapján a főszolgabírói hivatal mindeddig visz- szatártána, mig a hiány pótolva nincs s hanyagságból eredő károkért a faiskolát kezelő tanítók nemcsak fegyelmi virzsgálat alá vonhatók, de okozott károkban elmarasztalhatok lennének. De ne csak vádoljuk, de keljünk védelmére azoknak a faiskola-kezelő tanítóknak, kiknek hibájukon kívül, rósz a faiskolájuk. Nem is említve most, hogy csak egy egyszerű kerti eszköz beszerzése mely nehézséggel jár a községeknél, sem azt, hogy még ma is van oly faiskola ahol egy kertészollót sem találhatnánk fel, hanem nézzük a nemesitet gát körülményeket. A faiskolában a nemesitet a faiskolakezelő első sorban a tanulókkal kell hogy végeztesse. A legtöbb helyen mihelyt eljön a tavasz, a nemesítés ideje, az ismétlő iskola szélnek ered. A alvószemzést — dacára, hogy az is métlőiskoia gondnoksági utasításának rendelkezése szerint a tanulók szünidőben is felrendelhetők melyik faiskola kezelő kísérletté meg a közs. elöljáróságnál e felrendelést? Bizonnyára az ilyennek a szeme közzé nevetne a főbíró. Hiszen a mulasztások sokszor éveken keresztül nem pótoltatnak. Ha nincs kivel oltatni, a faiskola-munkások életükben még rendezett faiskolát sem láttak. Mindezen bajokon legfŐképen az segítene, hogy a járási faiskola felügyelők által beterjesztett jelentésben felsorolt hiányokért úgy a faiskolakezelő tanitók, mint a hanyag községi elöljárók felelősségre vonatnának a főszolgabírói hivatal által, a fa- isokola munkások egy-egy rendezetteb faiskolásban kioktatást nyernének s számokra az általok végzett munka után tisztességes jövedelem biztosíttatnék. Ezek figyelembe vételével hisszük és reméljük, hogy járásunk főszolgabirája megteremti azt az egészséges alapot, melyen járásunk faiskolái felvirágoznak. Hortulánus. (Viít.) fSARNO K. Mese a szerelmes kis tündérről. Irta : Radvány Ernő. (4.) — Na csakhogy eszedbe jut megint a régi jó barátod I Sokszor vártalak, biztosan tudtam, hogy eljösz. Megsúgta azt egy kis veréb. Persze baj van a kréta körül, kis aprószentem, drága bogaram. Na azért nem kell mindjárt sírni. Még mindig nagyon törékeny a kis mécses. Ki látott ilyent? Ülj le szépem ide melléin, majd találok ki megint valami okosat. Másnak nem tenném meg, rontom, bontom, igazán mondom, de téged még most is úgy szerellek, hogy menten elvennélek feleségül, ha hozzám jönnél, kis tündérkém. Hát mondd el szépen nyugodtan, mi a baj. És végigsimogatta a hosszú ezüst szakállát. — öreg jó barátom — kezdte Mária, mikor kisírta magát egy kicsit — ne haragudj rám, de most még nagyobb bajban vagyok, mint akkor voltam. Akkor nem tiltotta semmiféle törvény, amit tenni akartam, de most nemcsak a tündérkirálynő kifejezett parancsa ellen vétek, nemcsak az Ígéretemet szegem meg, hanem az emberi törvényeket is halomba szándékszom dönteni. Szerelmes vagyolc újra, szerelem a szomorú királyfit, pedig van jó férjem, kicsiny gyermekem. De ez még nem minden. Azt a jótulajdonságot kaptam Titániától, mikor emberré változtatott, hogy az emberek előttem kifejezett kívánságának teljesednie kell. Már most az én feketeszemü hercegem azt kívánja, hogy menjek el hozzá a vadásziakba és én meg is ígértem neki, mert hiszen .kívánságának teljesülnie keil. De ma épen május elseje van és nekem ezen a napon ígéretem szerint vissza kell változnom tündérré, e! kell mennem a tündérpalotába. Már most mit tegyek ? Akármit teszek, rosz- szul cselekszem. A szivem odavonz a herceghez, az Ígéretem odaköt Titániához. És én meghalok, megszakad a szerelmes szivem, ha nem mehetek el az én kedvesemhez, de meg kell halnom akkor is, ha megszegem az ígéretemet, mert az lesz a büntetésem, és el is kárhozom, nem jutok a menybe, mint a többi jó emberek és minden áldás, mely reám szállt keserű átokká változik. Jaj, Jaj nekem, szegény nyomorultnak 1 Nem segít már én rajtam senki és semmi 1 A kis Mária újra zokogni kezdett és hiába simogatta az öreg manó a finom kezecskéjét, nem tudta megállítani a könnyek árját. — Hm, hm, biz ez nagy baj, nagyon nagy baj — mondta az öreg, összeászott fejét csóvál- gatva. — Ezen nem olyan könnyű segíteni. Pedig én mindentudó volnék vagy mi, de ilyet még nem ettem. Meg aztán nem is érdemes neked tanácsot adni, kis bogaram, drága édesgyökerem, úgyse fogadod meg a jó tanácsot, úgyis a magad buksi feje után indulsz. Hiába mondom neked, hogy a te drágalátos herceged ráér holnap is, akkor is szívesen Iát. Ugye hiába mondanám? — De hiszen a kívánságának teljesednie kell — kezdte élőiről erre a szóra a sírást Mária. — Ez is igaz. No ne sírj többet, ha a tanácsommal nem tudok rajtad segíteni megpróbálom máskép. Te tégy úgy, ahogy jónak látod. Erre vezet az ut a tündérpalota felé, még egyszer ajánlom, menj arra, ez az ut meg a herceghez vezet. Ha ezt választod én elmegyek a másikon Titániához és meglágyítom a kemény szivét, talán megváltoztatja a szigorú Ítéletét, látva nehéz helyzetedet. Nos, melyiket választod? Mária szomorúan lehajtotta a fejét és megindult lassan, de biztos lépésekkel a vadászlakfelé ... V. A herceg forró csókokkal fogadta Máriát. Csoda történt vele ezen a reggelen. A »szomorú« herceg, akit még eddig senki nem látott mosolyogni
