Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-23 / 8. szám
4 oldal. MÁTÉSZALKA 8 (151). szám. kartásai tettek, akkor is kérdjük: mióta mérve valamely lap tisztességének az, hogy volt vagy vansajtóper ellene folyamatban? Hát van-e olyan lap, amely ellen sajtóper nem folyt ? Az Az Újság ellen, a Pesti Hírlap ellen, az Est ellen. Pesti Naplej ellen stb. stb. nem folyt még sajtóper soha? Hát a Mátészalka és Vidéke ellen, bár csak 14 hónapos, nem folyt? És a dr. Barta által szerkesztett lap nem írja meg, ha valaki ellen eljárás tétetik folyamatba? dr. Barta előbb bevárja mindenkora jogerős Ítéletet? Avagy Kis Pista földmivesről a dr. Barta lapja kiírhatja, hogy ellene lopás miatt feljelentés tételt, Nagy Pál iparos-, vagy kereskedőről, hogy ellene verekedés miatt feljelentés tétetett, csak éppen a »Mátészalkádnak tilos megírni, hogy dr. Barta Ignác ellen klienshajhászás miatt feljelentést tettek? Mért? Ez olyan rébusz melynek megfejtői között jutalmul kisorsoljuk a dr. Barta újságírói hivatott tollát és virágzó irodájának egy v'rágszálát. És honnan veszi dr. Barta azt a bátorságot, hogy a mi lapunk redigálásának szellemi milyenségét birálgassa! Hát azt hiszi dr. Barta, hogy a mi redakciónkban is csupa olyan ember ül, aki Mátészalkán tanulta az ujságcsinálást és egy igazi, fővárosi lapnak rnégcsak a nyomdája felé sí szagolt soha? Emlékezzék csak rá dr. Barta, hogy szerkesztőnk, Péner Tibor munkatársunk és Weisz Antal kiadónk előtt milyen elismeréssel nyilatkozott lapunkról, melyet egyenesen föléje helyezett a saját lapjának! Rábízzuk Barta dr.-ra : nevezze meg a maga szakértőjét, adja kezébe a hivatlan tollú kereskedők által szerkesztett »Mátészalka« bármely számát és kérdezze meg, ha bármely tekintetben is nem állja-e ki a versenyt a dr. Barta ur »hivatott« tollával szerkesztett lap bármelyik számával. A mi kereskedő munkatársunk a maguk szerény tudásának segélyévei produkálják mindazt, ami e lapban napvilágot lát, de átallanak, hogy vezető-helyen közöltessék le a képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvi kivonatát s nagy betűkkel és >dr.«-zsuzsuval felékesitve bigyesszék alá szerzőként a nevüket. És mit prédikál nekünk sajtóetikát dr. Barta, aki képes volt előre közölni a lapja nyiltterében megjelenendő Becske-féle támadásokat Eöldes Jenő munkatársunkkal ? Mit prédikál nekünk sajtóetikát dr. Barta, aki szavát adta Földes Jenőnek, hogy egy nyílttéri közleménynek nem ad helyt s aztán az mégis megjelent ? És hogy mer hírlapi redigálásról véleményt nyilvánítani olyan ember, aki maga állította ki magáról az Írásbeli tanúsítványt, hogy lapjában —- ámbár ő itten honol -— álás fenséges példája lesz ezen elbeszélés továbbra is. Ezekkel szemben a pozitív irány az eredeti egyházi tanokat vallja. A felekezeti tanok elhivése nem csupán a nevelés kifolyása, de van kijeientés. A liberális theologia álláspontja nem igazi keresztényi felfogás, mert miért állanak akkor fenn sokféle felekezetek? Hisz ezek éppen a szigorúan megalapozott vallástételek alapján keletkeztek. Luther is ezen alapon állt, hisz már Zwinglive! sem akart egyesülni. Lehet-e egyház határozatlan tanokkal ? S a szimbolikus iratokat ma miért nem reformálják ? Még csak most 2000 év mnlva jutottak volna a keresztény hit igaz lényegének felismeréséhez? Az első keresztények nem tudták, hogy Jézus tanítása mi? Hogy nem »tanok«? E felfogás alapján a kér. egyház felbomlik. E két irány szebeálliíásaból a következő következtetéseket vonhatjuk le: Igaz, hogy a világképet a kér. hittől el kel! választani. Az ég és föld fogalma pl. már nem azon merev szembeállítás, mint a középkorban. De azért megvan. A természetfeletti világ s a szellemek el nem tagadhatók. Tények a következők: 1. A protestáns egyház elve szerint a prot. folytonosan reformálhatja magát. 2. Luther a bibliát vallotta alapnak s igy ettől az egyház el nem térhet, 3. A liherális felfogás azonban eltér s pl. a megváltást nem vallja. Ez pedig nem lehet világnézeti, de hitelem. 4. A dogma tényleg más, mint a biblia vagy a vallás maga. S a dogma változhat, mert a dogma irásmagyarázat a tudomány alapján. Vannak azonban változhatatlan dogmák is. 5. A megváltás és Jézus feltámadása fel nem adhatók s itt csak az a kritika szólhat ez ellen, amely azt mondja : ami természetes utón lehetetlen, az nem igaz. De nem mondhatja akarata és tudta nélkül jelenhetik meg közlemény, amelyről csak a lapja ekszpediálása után vesz tudomSst ? Lenne bár azonban bármilyen is lapunknak morálja és nívója, ez dr. Bartát a kartársai által — és nem miáltalunk — emelt vádak alól nem mosná tisztára. Mi kartársai kérésére és kartársainak a felelőséget elvállaló nyilatkozatára, mint egy tekintélyes kar közügyét teltük szóvá a dr. Barta elleni feljelentést és most csak az a kérdés: hogy amit irtunk igaz-e? És pedig 1) igaz-e, hogy dr. Bartát kartársai feljelentették és 2) igaz-e, hogy őt klienshajhászássai vádolják. Ha nem igaz: akkor méltók vagyunk a büntetésre, de ha igazak e tények — amint igazak — akkor a kereskedők által szerkesztek »Mátészalkának« kell kitanitania a jogtudományok doktorát arra, hogy az ellenünk beígért (de ne csak Ígérje 11) és igen szívesen veendő sajtóperből csak legyőződén kerülhet ki, mert a sajtótörvény megengedi, hogy a törvény által alkotott testületek — amilyen az ügyvédi kamara is — iratai — amilyen egy hozzá beküldött feljelentés is — hir szellemben közöltessenek. Ezt a lekicsinylett kereskedő munkatársak jósolják önnek ügyvéd ur, azok a lekicsinylett kereskedők, akik még Ön előtt is olyan becsültek tán, ha mint kliensek szerepelnek, vagy mint hitelezők. És mindezzel napirendre térünk a förmedvény felett. Tesszük ezt azzal, hogy tőlünk förmedhet mostmár dr. Barta amennyit akar, mi ügyet sem vetünk erre. A sajtóperekben maid leszámolunk. Addig pedig magunk elé téve a dr. Barta nyílttéri pulykamérgét, elgondoljuk, hogy milyen mélységes igaza volt Ibsennek, mikor azt mondta : »Költeni annyit teszen, mint Ítéletet tartani önmagunk fölött.« Dr. Barta »költött« — és ítélt maga fölött. Mi megnyugszunk »itéleU-ében. 4Í I R K K. MÁTÉSZALKAI BUBORÉKOK Rovat tzlié; ANONYMUS. (— Közlegeíű. — Kit, vagy: mit? — Kaszinó. —) . Három tipikusan mátészalkai esetet mondunk itt ezúttal el. Ezek az esetek nejnesakhogy itt történtek még és helybeliek a szereplői, de olyan típusok, melyek magukban hordják Mátészalka minden tulajdonságát. Ez a három eset igazi tükör, senki, hogy e két keresztény jelenség tarthatatlansága be volna bizonyítva'. 6. A liberális theologia téved, ha azt hiszi, hogy Luther a koreszmék miatt vagy újabb, az ő korában lévő tudományos nézetekből kifolyólag reformált volna. 7. Ha a megváltást el is fogadjuk, azért vallhatjuk, hogy amit a mózesi teremtésmondában ideutalónak tartanak, nem vonatkozik a megváltásra és az eredendő bűnre vonatkozó résznek főként vallásos értelme van: mindnyájunkban hajlam van a bűnre. A megváltás pedig a saját bűneinkre is vonatkozott és vonatkozik. A kér. vallás lényegét mindezek alapján most már Hunzinger nyomán határozzuk meg : A kereszténység állandó lelkiállapot és életelv, életközösség Istennel. Forrása a Jézusban történt isteni kinyilatkoztatás. Ezen alapon Istenről, minf a világ felett álló jelenségről szerzünk tapasztalatot. Legkiemelkedőbb.vallásos tapasztalatunk pedig, hogy Isten végtelen szeretettel van irántunk. Isten teremtője s fenntartója a világnak s azt céltudatosan vezeti. így lehetséges a csoda is s az ima meghallgatása. A keresztény öntudatot két jelenség határozza meg : a bűn s a megbocsátás tudata.*) Bűn a természeti vágyak felé hajló lekötöttségünk s miután e hajlammal születünk, ez tz eredendő bűn. Vagy benn maradunk ebben : vagy igyekszünk ebből megszabadulni és vágyainkon uralkodni. Ez utóbbira Isten segítsége szükséges, aki szereteténél fogva megváltja az embert bűnös hajlamaitól, [bűneitől. Ez a keresztényszabadság. íme tehát a keresztény világfelfogás, amely bármely világképbe beillik. *) Ez a zsidó öntudatra is áll. — A szerk. (Folytatjuk.) mely csodás hűséggel adja vissza községünk társadalmi képét. Ezek a kis esetek itt és csakis itt történhettek meg. Fölösleges hozzájuk minden kommentár. Kommentálják azok önmagukat. Teljesen elegendő, ha a száraz tényeket tesszük papírra. A többit az olvasóra bizzuk. 1. E GYIK képviselőtestületi ülésen szóba került, hogy Gebe község államsegéllyel közlegelőt vásárolt s bizony jó volna, ha Mátészalka is gondoskodnék közlegelőről s ehez az államsegély elnyeréséről. Rohay Gyula, aki előtt nem maradhat közömbösen a község egyetlen érdeke se, helyeselte a birtokosság szándékát s ismert agilitásával utánalátott a dolognak. Mindenek előtt megmagyarázta a birtokosságnak, hogy a közlegelóre nein azért van szükség, mert az állam hozzájárulásával szert tehetnek rá, hanoin azért, mert ajjbirtokosság a fordulós rendszerű gazdálkodást a szabad-gazdálkodás rendszerével cserélte fel, ami a legelő- hiányt odáig fokozta, hogy maholnap jászolra szorul a jószág. Azután utánanézett főjegyzőnk az alkalmas közlegelő-területnek. Két terület jöhetett szóba : a Sándoron lévő Jármy Miklósné-féle terület és n Bordáncs. Előbbiről csakhamar letettek, mert az a községtől oly messzire fekszik, hogy oda a tejelő marha — és onnan haza — naponta nem járhat. Az csak gulyabeli marha tartására volna alkalmas. A Bordáncs azonban megfelel mindenben és tulajdonosa, Szálkái Sándor, a közcélra való tekintettel, nobilis, mérsékelt árát szabta. Most már megmagyarázta a főjegyző a birtokosság nak azt is, hogy az államsegély nem lehet nagyobo, mint a legelő ára után fizetendő annuitás 50v'/u-a legfeiyebb. A második 50%-ot pedig a legeltetési dijakból keli fedezni, ami igen könnyen megtörténhet, csak íeiyebb kell emelni a legeltetési dijat. Ez pedig annál is inkább jogos, mert hiszen mindenben drágulással találkozunk s hozzá, amíg a jószág eddig csak ugart legeit, addig most tisztán legeltetési célra használt terület kövérjét fogja táplálékul nyerni. Mindebből a birtokosság egyetlen tényt jegyzett meg magának: azt, hogy egy kis áldozatra van szükség. És ez egyetlen jtény megjegyzése éppen elegendő volt arra, hogy a közlegelő perfektu- álásig előkészített ügye annyira kiessék a birtokosság érdeklődéséből, hogy a Rohay által ez ügyben összehívott birtokossági értekezlet már két Ízben teljesen néptelen és határoztképíelen volt. 2. A »Mátészalka« azon számát, melyben a járási közkórház létesítése iránti és a képviselő-testülethez tett indítványát ismertette, megküldötte tiszteletpéldányként valamennyi képviselőtestületi tagnak. A képviselő-testületnek néhány olyan tagja van, akinek lapunk iránti antipátiája éppen olyan köztudomású, mint amily köztudomású az, hogy ez az antipátia onnan ered, hogy a »Mátészalka« egyszer sem mulasztotta el szigorú, tárgyilagos kritikával kisérni köztényeiket, amelyekkel szemben viszont mi fejeztük ki eléggé erősen a magunk antipátiáját. Tekintve azonban azt, hogy a járás egy égető közszükségletéről, egy közkérdéséröl volt szó, a magunk részéről csak azt tartottuk szem előtt, hogy igen helyes, ha községi képviseletünknek minden egyes tagja módot és alkalmat nyer arra, hogy jó előre körülményesen megismerhesse azt a határozati javaslatot, amely fölött neki véleményt kell nyilvánítania. Ennek, illetve annak a nagy ügynek érdekében, melyet határozati javaslatunk szolgálni hivatott, félretettük a magunk szubjektív érzelmeit és méltán hittük és elvártuk, hogy a községatya-urak is igy fognak cselekedni : nem azt nézve: !{i, hanem azt, hogy mit Túlnyomó nagy részben ez a feltevésünk bevált s mindössze egyetlen előre megjelölt helyen mondott csütörtököt. Egy képviselő-testületi tag ur ugyanis régi szokásaihoz híven, csak az akire volt tekintettel s fittyet hányva az ami-re, nem fogadta el lapunk tiszteletpéldányát, mert
