Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-11-08 / 45. szám

Mát'izslka, 1912,

Mátészalka

faovépber hó s.

_________ 45. (188.) szám.

vé

tség és hármas enfant hatalmai barátai-e minden körülmények között a békének, tekintet nélkül arra, hogy mi történik a Balkánon? Ezek a kérdések izgatják az egesz müveit világon a béke barátait. A próba most beállott s a háborút úgy látszik egyszerű interventió nem fogja megakadályozni s balkáni kiskirályokat diadalunkban megállítani Ki tudná megmondani a helyzet ilyen' bizonytalanságában, hogy mi fog történni s a nagyhatalmak közötti komoly krízis mivel fog végződni.

Egy azonban bizonyos, hogy a nagyhatalmak csoportjaiban nagy nézeteltérések vannak s még a csoportok egyes tagjai között sem egyezők a vélemények, — csak Oroszország és Angliára kell gondolnunk, kik között az Aranyszarv birtokáért még sok szó fog esni s nem lehet tudni, hogy a békés belátás vagy a kard fogja-e eldönteni a jog vitát.

Egy birodalom vonaglik és az orvosok, kik a beteg ágyát körüiálíják, a beteg- ember megmentésére minden reményt már feladtak, csak a honorárium megmentésére gondolnak.

Az oktatás kérdéséről.

A szivnemesitésnek, az erkölcsök csiszolásának, az értelem, a vallásos és hazafias érzés fejlesztésének, a jellem irányinyitásnak szent csarnoka az iskola. Egy helyen tolong a sok szülő, hogy gyermeke iskolába juthasson, másikhelyen emésztődik a tanitó, hogy hanyagul történik a tanulóknak beiskolázása. Egy helyen a tantermek, más helyen a felszerelés hiányosok. Kevés hely az, hol minden tekintetben minden igény ki lenne elégítve, sót mondhatjuk, hogy alig van iskola, mely csak megközelítőleg is fel lenne szerelve a szükségesekkel. Így van ez különösen falun. Még az állami iskolákban is rengetek a hiány. Milyen állapotban vannak aztán a felekezeti, az eldugott falvakban levő román — nemzetiségi — iskolák?! Pedig ha már csaknem minden gazda tűzre tetle a haszontalan faekét s helyette vasekét szerzett, mely mélyen felszántja a földet; ha már a fafogu borona helyett vasboronát vett, melynek fogai alatt nem gurulnak el a göröngyök, hanem porhanyóvá, termékenyé törnek; ha az igy végzett jó és tiszta munka teljesítésére képes modernebb szerszámokra szükség volt a föld mivelése, az intenzivebb gazdálkodás érdekében: hogy ne volnának szükségesek modern eszközök az ember nevelésére, a mikor satnyulást, visszaesést látunk, a mikor úgy a társadalmi, mint erkölcsi rend ki van forgatva helyes mivoltából, a mikor egyes emberi és társadalmi veszedelmek, mint az alkoholizmus, erkölcstelenség, irigység, tuberkulázia, sztrájk s mind ezek felett az egoiszmus stb. feltartózhatatlanul vonják az emberiséget a veszedelembe.

Elszorul az ember lelke, midőn egy- egy falusi iskolát lát, kicsiny, kevéssé átlátszó, rosszul záródó ablakokkal, alacsony falakkal, padló helyett kikopott tapasszal, füstülö kályhákkal, rozoga padokkal, felszerelésül egy ronda számoló géppel s egy szürkére kopott falitáblával. Hát ebben az épületben fogják a gyermekek testét edzeni,

I szemét a megromlástól óvni?! . . . jíi í fogják a gyermekek esztétikai s más ma- ! gaszlosabb érzelmeit fejleszteni??!!

Elszorul a magyar ember lelke, mikor nemzetiségi vidéken hallja, hogy a tanitó maga sem tud magyarul. Hát ez az ember fogja az idegen anyanyelvű gyermekeket megtanítani az édes magyar nyelvre?! Ez az ember fogja az idegen nemzetiségű gyermekeknek szivébe csepegtetni, hogy ő »magyar«, iiogy ezért a honért élni, halni szent kötelessége?! . . .

Ne áltassuk magunkat. Mig ilyen iskolák, ilyen tanítók lesznek, a magyar nemzeti állam mindig illúzió lesz. »Nyelvében él a nemzet« s mig a haza minden tanítója nem tudja a magyar nyelvet, mig nem ezt a nyelvet használja eszközül gon- golatai közlésére, addig a magyar haza szeretete nem fog meghonosodni a nemzetiségi iskolákban.

Nem akarom megvádolni nemzetiségi tanitó társaimat. Jói ismerjük bajaikat, jól ismerjük azokat az akadályokat, melyek hazafias működésűknek útját vágják.

Addig mig a nemzetiségi iskolákban a papok lesznek igazgatók: a hazafiasság s tanügy annyi mint fából vaskarika. Hic Rhodus; hic salta!! I

Jól ismerjük, hogy sokszor kicsinyes irigység, indokolatlan féltékenység okozza,

hogy a nemzetiségi kartársaink nem kaphatják a törvényes, illetve a törvényben biztosított fizetési kiegészítést* esetleg államsegélyt. Ha megkapják, elébb reverzá- list kell adni a papoknak, hogy az egyház javára a pénzről lemondanak, ahhoz nem nyúlnak. Hanem azért bízzanak és dolgozzanak a szent közös hazánk javára: »Óra et labora« 1 Hiszen a mellőzésből, kicsiny- lésből kijut Magyarország minden tanítójának. De azért a magyar tanítóság becsülettel teljesiti kötelességét.

Becsülettel, mert van leikében nemes ambíció, van mindenek felett hazaszeretet. DolgoziK, küzd, remél s mi azt mondjuk, hogy lehetetlen, hogy annyi nemes odaadást figyelemre ne méltasson a társadalom java, figyelemre ne méltasson a magas kormány, a törvényhozás.

Akkor fog a mi nappalunk virradni, mikor az iskola legalább is olyan gondoskodás tárgya lesz, mint aminő ma a katonaság. Akkor fog a mi nappalunk derült lenni, mikor a haza minden tanítója célszerű, egészséges, teljesen fölszerelt tantermekben . . . anyagi gondok nélkül, egész leikével, teljes odaadással az iskolának, a minden kényszerítés nélkül iskolába járó tanulóknak szentelheti idejét és tehetségét.

Ha ezt elérjük, akkor lesz virágzó kultúránk ! Ha nem érjük el, ha nem ra- gyog fel jólétünk éltető napsugara: akkor : a kultúra csak olyan fény lesz, mely ra- | gyog ugyan egyes gócpontokban, de meg- 1 gyengül a távolságban s az ország távol eső zugaiban csak olyan lesz a sötétség, í mint ma.

Mi azért azt mondjuk; dolgozzék minden tanitó kilartó szorgalommal, rendületlenül, bizalommal még akkor is ha rágalmazzák, merf Quen di oderurt pedagógus fuerurt! Kitáró küzdelem, meg nem táu- torodó báiorság vívja ki a győzelmet. Nem azt mondjuk, hogy a tani ló gyáva meghu- nyászkodással várja, mig a szájába repül a sült galamb, mert igy hamar a szemérmes koldus sorsára jutunk. Nem azt mondjuk, hanem azt. hogy a munka legyen a tanítónak legfőbb jelszava, eredményeket kell felmutatni, melyekre büszkén hivatkozhatunk még akkor is, ha az ég ellenünk esküdött. Csak a rák fenéje — irigy ség stb. — ne legyen bennünk s az ne rágja az édes anyatörzset. Azután kérjük

kadó társadalmi ható erőknek különösen három fajtájára! — és pedig a vallási, politikai és gazdaságiakkal kívánunk ilt foglalkozni. Különösen e három fajtával azért, mert a mindennapi életben találkozunk lépten-nyomon s igy ezeknek jó vagy rósz hatásait érezzük leggyakrabban.

S bár, alapszabályaink szelleme szerint a két első. t. i. a vallási és politikai kérdések mint ilyenek köri helyiségünkben nem tárgyalhatók, mégis amennyiben ezek társadalmi vonatkozásunk is, ilyen értelemben figyelmet kell azokra fordítanunk.

Vallási kérdésben Lessing : Bölcs Náthájának az izlam, keresztény és zsidó vallást jelképező három gyűrűről szóló meséjét tartjuk iráeyitónak.

Eszerint a szultán ama kérdésére, hogy melyik hitvallás, milyen törvény a legjobb, Bölcs Náthán igy felelt:

Élt az őskorban Keleten egy ember, akinek megbecsülhetetlen drága kézből eredő és száz szint visszatükröző opál kővel ellátót, titkos büvöserejü gyűrű volt. Emberünk a gyűrűt ujjáról soha le nem vette és házában való örökös megtartását rendelte el. Végrendeletileg legkedveltebb fiának hagyta a gyűrűt és pedig olyan kikötéssel, hogy ő is arra a fiára fogja hagyni, akit legjobban szeret. És igy korrat való tekinte nélkül, csupán a gyűrűje jogcímén, mindig a legkegyeltebb fiú legyen a Család feje, uralkodója. így szállt a gyűrű firól fira, mig egy olyanhoz került, kinek három fia volt. Mind olyan jó és engedelmes, hogy egyformán kellett mindhármat szeretnie. Az atya aszerint, amint hol egyikkel, hol másikkal volt egyedül, £lég gyenge volt és mindegyiknek oda Ígérte a

gyűrűt. De végre az apa érezte halála közeledtét és ekkor zavarba jött. Nagyon fájlalta, hogy kettőt a fiai közül kik szavában bíztak, megkeserítsen. Mit tegyen tehát? Titkon művészt hivatott és gyűrűjének mintájára teljesen hasonló két másikat csináltatott. A művész olyan tökéletesen utánzott. hogy maga az apa sem ismerte fe! az eredetit Nagy örömmel hívta fel fiait külön-külön és egyenként megáldva őket, mindegyiknek átadta a gyűrűt. Azután meghalt.

Ami ezután következett, az már magától érthető. Mindegyik fiú előállt a gyűrűvel és a magáét vallotta az igazinak: — Amint a különféle vallások mindegyike ma is magának tulajdonítja &z egyedül üdvözítő erőt. — Perlekedés indult meg a fiuk között, hogy ki legyen a család feje és ez a perlekedés folyik ma is a különféle vallások között az elsőségért. Pedig eredetükre, alapjaikra és rendeltetésükre nézve teljesen egyformák. A fiuk bíróhoz menlek. Ez — bizonyítékok híjján — nem tudott perükben Ítéletet hozni, ehelyett tanácscsal látta el a testvéreket. A biró tanácsa szerint kívánunk mi is eljárni. Az bizonyos, hogy az apa egyforma szeretettel szerette mindhárom fiát és nem akarta elnyomni egyiket sem a másik kedvéért. Követni fogjuk tehát az apa megvesztegethetetlen és baiitélettől ment szeretetét. Qyomlálni fogjuk a tudatlanság vagy elfogultság nyomán burjánzó babonát, bűnt és erkölcstelenséget, de a legnagyobb odaadással fogjuk ápolni a szelídség, szívélyes összeférés, kölcsönös megbecsülés és igaz emberbaráli szeretet magasztos erényeit I Ez lesz az a hitvallás melyet mi itt követni akarunk, mert

csak ez a hitvallás eredményezheti azt a türelmetlenséget, melyre különösen iparos- és kereskedőnek van szükségük, ha érdekeikért egyöntetűen akarnak fellépni és ha azt akarják, hogy fellépésünknek a várt eredménye meglegyen.

Politikai kérdések tekintetében nemcsak alapszabályaink rendelkezésének megfelelően, de az észszerüség szempontjából sem fogunk a napi politika alacsony színvonalára sülyedni. Mert a napi politikát tartjuk annak az erőnek, mely az emberek közt a békés együttmunkálkodást megakadályozza és ellenségeskedésre, egymás lenézésére vezet. Annál hatványozottabb mértékben kivárniuk foglalkozni a társadalmi mozgalmakat előidéző, győzelemhez vagy bukáshoz vezető okokkul. Ebbéli munkánknál sem az ellenkező véleménynek a lekicsinylése, nem a gúny és üldözés, hanem a föltétlenül jóhiszemű tudásból eredő meggyőző érvek lesznek fegyvereink. Tudjuk azt, hogy a társadalomban azonos, sőt ellenkező célokat követő csoportok és irányok között nagyon sok összeütközés elmaradna, ha minden csoport tisztában volna azzal, hogy bármennyire leszögezte is magát valamely tábor egy elméletileg körülírt cél és megállapított útirányhoz, azért nem ritkán jut abba a helyzetbe, hogy hűtlen legyen programmjához. Hisz a történelem megtaníthatott minket arra, hogy ami ma gyenge az holnap erős lehet, ami tagnap sokak szemében nevetséges volt, az holnap után véres komolysággá! léphet fai.

Nem doronggal, nem erőszakkal, de helyesnek ismert benyomásokkal es igaznak tartott ismeretekkel fogunk arra törekedni, hogy társadalmi