Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-11-08 / 45. szám

3. old. Mátészalka, 1912. november hó 1. 44. (187 ) szám. MÁTÉSZALKA — s ha igy nem adják — követeljük az ellenértéket: önérzetünk szabad nyilvánit- hatását és tisztességes megélhetésünk biz­tosítását. Hanem addig még sok teendőink van. Mindenek előtt vessen számot magával minden tanító, hogy megtette e kifogásta­lan pontossággal kötelességét? Vájjon a gondjaira bízott gyermekek testi, értelmi, erkölcsi fejlődését olyan irány­ban munkálta-e, amilyent a modern peda­gógia minden tanítótól megkíván ? Nézzünk körül kartársaink között: vájjon mindeni- kök fennáll a képzettségnek, az önképzés­nek magaslatán? S ha úgy látnók, hogy ) van olyan, ki csak kenyérkeresésre hasz­nálja nemes célú hivatását; ha van köz­tünk olyan, ki nem méltó a tanító névre: rázzuk fel tespedéséböl; ne legyen köztünk egy se, ki nem ismeri, nem teljesiti felada­tát, nehogy elrontsák az ilyenek az összes tanítóság hitét s lefokozzák az összesnek értékét. Ha azt elérjük, akkor emelt fővel, hangos szóval követelhetjük, ami minketmeg- illet; pedig bizony sokat nélkülözünk még most is, amire joggal számíthatnánk. Fize­tés — nem rendezés - emelés, XI, X. | és IX. rangosztályában való beosztása. Házbér emelés s annak nyugdíjalapon be­számítása stb. Becsengettek Ez a hang kötelessége­inkre figyelmeztet. Figyelmeztessen ne csak a gyermekek, hanem önmagunk iránti kö­telességeinkre is. Herceg Péter áll. isi. tanító. K E K. A TELEFON. Elkészült a telefon és már át is lett adva a forgalomnak. Ismét egy lépést tett városunk a haladás tarén. És mi, mint fáradtságos munkánk­nak jól megérdemelt gyümölcsét élvezzük e hala­dást. Büszkén tekintünk végig a villanyfényben tündöklő, aszfalt járdákon és a telefon csillingelő szava kellemesen bizsergeti meg idegszálainkat. Igyekszünk megfeledkezni ez ünnepélyes érzelmek pillanatában a hétköznapi bajokról. Pedig hát az nem mind, fenékig tejfeh De nem ám 1 Mert ahogy becsapódtunk a villannyal és amennyi apró-cseprő kellemetlenséget okoztak az aszfalt építésnél ész­különösen pedig az iparos és kereskedő társadal­mat érintő kérdésekben bizonyos helyes irányú közvélemény alakuljon ki. Nem az ellenségeske­dés és lenézés lesz itt sem a megegyezéshez vezető utunk, hanem a látókör olyan bővítése, mely által az egyoldalúan látó szeinhatára minden irányban megnyílik. Az emberi életet mozgató erők közül a ha­talmas — sőt mondhatnám leghntalmasabb har­madik: a materiális, a gazdasági. Hogy meny­nyire leghatalmasabb, mutatja éppen az a körül­mény, hogy az emberek, legkülönfélébb vallási, legellentétesebb politikai elveik mellett is, ebben a : kérdésben mindnyájon egyforma elvet vallunk és ez nem más, mint a vagyonosodás elve. A leg­kisebbtől a legnagyobbig, a leggyengébbtől a leg­hatalmasabbig, mindnek első rangú életcélja, hogy minél jobb gazdasági viszonyok közé jusson, mert ez a materiális javakon kívül erkölcsi javakat is nyújt. Fokozza az önbizalmat, függetlenné tesz, te­kintélyt kölcsönöz, tehát minden eszközt megad, amelyiyel a boldogság megközelíthető. De gazda­sági haladással — mint mondtam — nemcsak a jólét melege, hanem a tudás világossága is ter jed. »Gazdaság kultúra forrása s a kultúra uj gazdasági erőknek a termő talaja*. Az uj gazdasági erőket termelő talajra különösen a magyar iparosoknak van szükségük, akik éppen ennek hiánya miatt nem tudják a versenyt a külföldi iparral felvenni. Iparosaink tudhatják legjobban, — hogy példával illusztráljam — inig egy esztergályos százkiló fából csak harmiuckiiónyi pipát farag, addig egy nagyobb tudással biró, teliát magasabb kultúrát $ '-viselő másik esztergályos — tudatából eredő lelt hiányok, éppen úgy megtaláljuk az ürmöt a telefonál is, mégpedig hatalmas adagb m. Városunk­nak áldozatkész polgárait ugyanis az indította a telefon érdekében tett nagyarányú adakozásra, hogy Szatmárral, Nagykárollyal és Nagybányá­val díjtalanul beszélhetünk. Ezt Ígérte nekünk a nagyváradi postaigazgatóságtól annak idején kikül­dött mérnök és ennek biztos tudatában voltunk mi, kik aláírtuk a 144 horonás előfizetési ivet. Most pedig kellemetlen meglepetés ér bennünket, mikor Szatmárral, vagy Nagybányával akarunk beszélni, az összekapcsolást kérő szavainkra a posta azzal felel, hogy »Tessék előbb kétkorondt beküldeni, csak aztán lehet beszélni« ugyanígy jár az, aki Nagybányával akar beszélni. Nem tudjuk mire vélni a postaigazgatóság, vagy minisztérium ré­széről tanúsított ez eljárást. Dacára annak, hogy meg lett Ígérve a dijtalon beszélgetés a fenti 3 várossal, egyedül Nagykárollyal lehet díjtalanul beszélni. Így természetesen csuful be vannak, csapva azok, kik 144 koronás előfizeltést Írtak ala és akik külén is óriási áldozatokat hozlak különösen a Szatmárral való díjtalan beszélhetés érdekében és most éppen ettől esünk el, melyhez, legtöbb érdekeink kapcsolnak. Mint értesülünk ne- banyan megfoiyamodták, hogy engedje meg a mi­nis* terium, hogy Szatmárral is díjtalanul beszélhes­sünk. Erre azonban tévés kilátás van, mert ha ez ily módon keiesziül vihető volna, úgy nem fizetne Nagykároly se n 1. koronát minden Szatmárral vaió telefon beszélgetésért. A mi kéi vényünknek is valószínűleg az lesz az eredménye, hogy leengedik a díjtételt 1 koronára. Szóval alaposan be vagyunk csapva. Igaz ugyan, hogy volna e kérdés elintézésének még egy másik és talán még jobb eredményre vezetóbb módja is; hogy t. i. beperelnők a nagyváradi postaigazgatóságot, mert hisz ennek a kiküldöttje 30—40 ember elölt jelentette ki, hogy díjtalanul lehet majd beszéini a fönt említett városokkal, természetes hát, hogy ha mi tartozunk megfizetni a bevezetés és előfizetés diját, úgy n postaigaz­gatóság is tartozik nekünk megadni a megígért ellenszolgáltatást. Különben, mint értesülünk a varmegyei tele­fonhálózat, kiépítése érdekében már régebben megindult mozgalom kilátásba helyezi azt, hogy 3—4 év tnulva vármegyei telefonhálózatunk lesz és igy az összes vármegyei és a szomszédos var­megyéknek velünk határos első járásaiban levő telefonállomásokkal di talmiul fogunk beszélhetni. — A kéviselő-testülat ülése az 1912. évi zárszámadás és 1913. évi költségvetés lágyában f. hó 12.-én lesz. leleményességgel — ugyanabból a faanyagból negyvenszázalékot tud pipának kiképezni. Ugyan­ilyen külömbség lesz a tudatlan és tudással biró iparosnál nemcsak a nyestermények feldolgozása, de a munkaerő, az idő és pénz felhasználásnál is. Iparosainknak általános, de különösen szak­tudásukat kell gyarapitanunk, hogy ez által őket a gazdasági erőknek minél céltudatosabb kihasz­nálására képesítsük. Ezzel inig egyrészt iparos polgártársainknak gazdasági előhadásdt visszük előbbre, addig elősegítjük a nemzeti közvagyono- sodást is. Tisztelt Díszközgyűlés! Nagy vonásokkal vázolva — ez lesz az a munkakör, melyet egyesületünk betölteni akar. Jól tudjuk, hogy nagy és nehéz feladatra vállalkoz­tunk. Nagyon sok akadállyal fog kelleui megküz- denünk, hogy csak lépésről-lépésre is előbbre jut­hassunk kitűzött célunk felé. Nem becsüljük túl erőinket, nem is értékeljük felül képességeinket és mégis bízunk munkánk sikerében. Bízunk, mert amita természet nem ismer akadályt, mely az evolúció törvényein alapuló miinek a kifejlődését meggátol­hatná, úgy a társadalmi fejlődésnek, a történelem által mutatott folytonos haladásnak törvényszerű erejéből merített lelkesedéssel, kitartással végzett munkánknak is diadalmoskodni kell az akadályokon. Hisszük, hogy egyesületünket ebben a nehéz, de mindenesetre magasztos munkájában nemcsak tagtársaink, hanem városunk minden polgára tá­mogatni fogja 1 így ha csak porszemnyivel is, de hozzá fogunk járulni ahoz, hogy mielőbb megvaló­suljon minden igaz hazafinak álma: A gazdag, müveit és szabad Magyarország ! — Házasság kötés. 7.sejky Ferenc a má­tészalkai állami polgári iskola tanára „• hó 3.-án esküdött örök hűséget Tenkey Katinkával Nagy* enyeden. — A behasznált aszfalt anyagáról a Men­zel K- C. cég nem tudja igazolni, hogy honi ter­mek. De ez nem is volna rá nezve olyan nagy baj, sőt tálán mi is eljárnánk és el is fogunk járni a külföldi aszfalt terméken, de valahonnan leniről mozgatják a dolgot es úgy lehet, hogy ingyen vagy nagyon olcsón fogunk hozzá jutni az aszfalthoz. Varosunk elöljárósága felszóliitotta a vállalkozó cégét beépítés közben, hogy az asz­falt honi termék voltát igazolja, a Menzel cég ezt elmulasztotta teljesíteni, mire elöljáróságunk je­lentést tett a dologról a minsztériumhoz. A múlt hét folyamán jött le ez ügynek megvizsgálására egy kiküldött tisztviselő es beidézték a vállal­kozót is, ki azonban nem jelent meg a kitűzött terminusra, hogy a maga igazát (?) bizonyítsa. Ennek alapján már is megállapítható, hogy a vállalkozó cég nem tudja beigazolni az általa behasznált anyagokról, hogy azok honi termékek. Úgy látszik, hogy ö nem tulajdonított semmi fon­tosságot a szerződés ama pontjának, melynek ér­telmében csakis honi termékek használhatók be. Hogy ennek mi lesz a következménye az még előre nem látható, de valószínű, hogy az illetékes hatóság: a minisztérium, az iparkamara és a község nem fogjak annyiba hagyni, különösen, mert mint már mondottuk felüli öl bizgatják ez ügyet. A vahalitozo kuukorensei között úgy lát­szik. befolyásos emberek is vannak. Mi minden­eseire csak helyeselhetjük ezt a megindított szi­gorú eljárást, mert ha mi magyarok sem haszná­lunk honi bánya- és ipar-termékeket és ha a vámtól és fuvartól megdrágított külföldi termék kiszoríthatja a honiterméket a piacról, úgy való­színű, hogy a külföld nem fogja a mi termékün­ket vásárolni; mikor az inár a fuvarral és vám­mal drágult meg, holott a sajátja od helyben. Mi lesz akkor a mi termékeinkkel ? Ugyancsak ez alkalomból kivánunk tneg- smlékezni arról, hogy dacára m tél beáltá- nak, az aszfaltozás még mindig folyik. Ilyenkor természetes a készítet beton alap — ami külön­ben sem valami prima — nem szárad, hanem megfagy és majd ho jön a tavasz, az első meleg napsugárra elkezd ami aszfaltjárdánk betonalapja olvadni és akkor aztán lesz ne­künk járdánk, ha majd ismét fagy. — Veszett disznó garázdálkodott Nyir­vasváriban a gróf Zselénszky féle tanyán s több egészséges disznót meg mart az uradalmi nyáj­ban. Hradil Dezső járási állatorvos elrendelte a beteg sertések kiirtását. — Tűzoltóság Ököritón. Ököritón, mely községnek neve egy borzalmas tüzkatasztrófál idéz emlékünkbe önkéntes tüzoltóegylet alakult. — Levél a szerkesztőséghez. A ^Máté­szalka*. tekintetes Szerkesztőséginek Mátészalka. Azon tiszteletteljes kérdéssel fordolok Önökhöz, szíveskedjenek alanti soraimat nb. lapjukban lo- kóz lni. 1910. év folyamán elhatározta Öpályi község képviselő-testület», hogy átjárókat készíttet az úttestén. Ez átjárók el' is készültek és részben megszüntették azokat az abszurdomos közlekedézí viszonyokat, amelyeket most ismét felidézett pár embernek az eljárása, kik gzemélyes ellenséges­kedésből kifolyólag figyelmen kivül hagyták a község érdeken és keresztit! vitték, hogy az oly szükséges átjárók felszedessenek. Az utmester volt az aki felszedette az álját ókat pár embernek a ! kezdéményezésére. Mangu Dezső jegyző erre je­lentést tett az álluinépiteszeli hivatalnál és kérte a pallóknak visszahelyezését. Ez meg is történt. Azonban, kik már előzőleg is felszedettók a pal­lókat, (csak azért, hogy ne az történjen amit a jegyző akar) most sem nyugodtak meg, hanem pár képviselő-testületi tagokkal aláírattak egy nyilatko­zatot, hogy az átjárókra szükség nincs, hogy ások csak akadályai a forgalomnak. Az utmester ennek alapján ismét felszedettet az átjárókat. És most Öpályi községnek egyik oldaláról úgyszólván le- hetelienség a másik oldalra átjutni, Ilyen szemé­lyes indokok és önkényes eljárások lesznek ná­lunk eredménytelené minden intézményt. Öpályi, 1912. november 2. Tisztalettel (Aláírás.) * Ki Ópályiba« dúló ellenségeskedés igen ká­ros a községre. Igaz ugyan, hogy azoknak is van egy kis igazuk akik azt állítják, hogy a közlekedést gátol­jak az ál járók, hogy a terhes szekerek ne .i tud­nak átmenni rajtuk, hogy a vizitek nincs le­folyása, mert elállja annak uiját ni átjáró. D« van arra más mód is, hogy ezeken a bajokon segítsenek. Nem kell azért mindjárt az átjárókat felszedetni, mert ha kapaszkodót csinálnak as át­járó két oldalán, úgy nem képez az akadályt a közlekedésre nézve és ha alatta lefolyókat csi­nálnának, úgy nem gyűlne meg mellette a viz sem. Tehát ha minden dolgot simán intéznének el, akkor mivel tudnak egymást megvekszálni.

Next

/
Thumbnails
Contents