Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-10-25 / 43. szám
Hátészalka, 1912, IT. évi. 43. <tN.) szám, okiéber 25 * TÄRSADALHI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — -— — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----“■ Egy szám ára 20 fillér. *“—Fe lel®* szerkesztő: Dr. VIZSOLY1 MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÖHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Tanítók mozgalma. Újabban a közvélemény figyelmét nagyobb mértékben bírta magára vonni a tanítók mozgalma. A tanítóság feladatának ideális lényegét ismerjük és valljuk. Nemcsak hirdetjük a népnevelés fontosságát, mint a mely az általános műveltségnek, a nemzet boldogulásának alapja, nemcsak kiválóan becsüljük ennek a munkának embereit: hanem követeljük munkájuk illő értékelését, következésképen méltó díjazását is. Elsősorban a nemzeti kultúra érdekében kívánjuk a tanítók fizetésének méltányos megállapítását, előmenetelüknek biztosítását. A jó tanítót nem lehet eléggé megfizetni, de az alkalmatlan tanítónak még az a fizetés is sok, a mi ma van. A tanítás és nevelés külön mesterség, a melyet nemcsak külön kell megtanulni, hanem a mire külön hivatás is kell. De sajnos, arra egyelőre nem számíthatunk, hogy erre a pályára egyszerre csupa hivatottból álló növendék teremjen Magyarországon. Kell tehát, hogy olyan alkalmas elemet nyerjünk, a mely képes e nehéz mesterség megtanulására és gyakorlására; sőt kedvvel, lelkesedéssel való gyakorlására. Ezt pedig olyan fizetéssel, a mely szüköikődésre kényszeríti az j embert, nem érthetjük el. A népnovelés feladata nem férhet meg azzal, hogy annak művelésére csak olyanok vállalkozzanak, a kik más téren már nem boldogulhatnak. A tanítóság ne legyen a hanyag vagy gyönge tanulók remídiuma, hanem legyen anyagilag is olyan kívánatos állás, a melyre szívesen pályázzék az intelligens ifjú, legyen az férfi vagy nő. A fővárosi tanítói állásokért éppen azért verseng egész sereg jelölt, mert az tisztességes exisztenciát nyújt. Gazdagság úgy sem int ma egyetlen értelmiségi pályán sem; de nem is ez a cél, hanem az, hogy az ország tisztességes kulturmunkásokat nyerjen. Ezt a munkát pedig megfelelő fizetéssel kell lehetővé tenni; mert anyagi gondok közt élő és ekse jelien kedd ember soha sem fog jó kedvvel dolgozni. Ez már nem is bölcselmi, hanem egyszerű gazdasági elv. A tanítók, a mikor kötelességüket for- mulázzák, jogos alapon állanak. FELHÍVÁS! Kérjük t. előfizetőinket, kiknek előfizetése októben 1.-én lejárt, hogy nyugtáikat beváltani szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL. Az 1913. évi községi költségvetés tervezete. 2. Kiadások. /. köztartozások. 1. Állami adó (789-62) 639-42 kor’; 2. Útadó (75-20) 60-90 kor.; 3. Ártéri adó (5-81) 5-81 kor; 4. Illeték egyenérték (3888) 38-88 kor.; 5. Jegyzői nyugdíj (1200 02) 1241-45 kor.: 6. Utfentar- tási köiség (1372-68) 687 84 kor.; 7. Tanítói nyugdíj (144) 144 kor.; 8. Körorvosi fizetés (498) 498 kor. összesen (4127-21) 3316’20 kor. II. j!men eh' kiadások. 9. Elhagyott gyermekek gondozási költsége 620-72 kor. összesen 620-72 kor. III. Személyes járandóságok. 10. Bíró fizetése (600) 600 kor.; 11. Albiró fizetése (400) 400 kor.; 12. Főjegyző fizetéso (2740) 2740 kor.; 13. Főjegyző lakbére (600) 600 kor.; 14. Főjegyzői Írnok tartási általánya (2000) 2000 kor.; 15. Aljegyző fizetése (1300) 1300 kor.; 16. Aljegyző lakbért (400) 400 kor.; 17. Pénztárnok fizetése (600) 600 kor.; 18. Közgyám fizetése (480) 480 kor.; 19. Kisbirók fizetése (1440) 1440 kor.; 20. Kisbirók ruha illetménye (300) 300 kor.; 21. Óvónő lakbére (200) 200 kor.; 22. Szülésznő fizetése (480) 480 kor ; 23. Kertfelügyelő fizetése (50) 50 kor,; összesen (11390) 11590 kor. IV. Jrodai szükségletek. 24. Irodai szerek és nyomtatványok (800) 800 kor.; 25. Tankönyvek (110) 180 kor.; 26. (gyönyörű név . . . Gyönyörű név, csupa varázs! Hevít, perzsel 1 Izzó parázs / Neved hallom, lángra lobban, Remeg szivem s nagyol dobban l Égi bájjal cseng a neved 1 Vérlázitón ragyog, nevet I — Oly nagy lelked, nemes szived . . . O, fogadd be esdö hived l Berger Mór. LEGENDA. Franciaország egy trivoleső falujában egy Etienne nevű pásztorfiu élt oiyan egyforma és csöndes életet, mint amilyen egyforma és csöndes a mező, amelyen bárányai legeltek. Egy este egy csillagos szép estén, amidőn a mezőt átszelő folyók is olyanok valának, mint a folyékony ezüst, történt, hogy a pásztorflu egy nagyot álmodott. Azt, hogy király lett és hogy fejét fejedelmi korona fedte. Az álom azzal kezdődött, hogy Etienne sátorában elfogyasztván kenyér és szalonnából álló egyszerű vacsoráját, elmondta a hálaadó imát: »Jer Jézusom és légy az én vendégem«, — és hirtelen ott állt Jézus mellette, barátságosan köszöntötte a pásztorfiut és melléje ült. A Megváltó arcát egy kis szakái .környezte; arca beesett volt és szémei tétovázón néztek ide s tova. A pásztorfiu nem állotta Jézus tekintetét, szemeit lesütötte és annyira elfogult lett, hogy a kérdés, amit a Megváltóhoz akart intézni, a torkára forrt. Csodálta, hogy Jézus glória nélkül jelent meg, holott a képeken rendesen rajta van a fejét övező dicsfény is. És ahogy elmerült gondolataiba a fiú, a Megváltó elkezdett beszélni. A fiúnak úgy tetszett, mintha a távolból harangszó hallatszanék és mintha a templomban egyszerre megszólalna az orgona. — Etienne — szólt a Megváltó, engem nagy baj ért, a legnagyobb ami valaha ért. Amióta a hitetlenek urak a szent városban azóta nem jönnek hozzám a gyermekek és én magamra vagyok hagyatva. Gyakran úgy érzem, hogy a vágyódás hangján kell hívnom őket, de hosszú az ut és ők vezető nélkül nem merik megtenni azt. Azt hiszem Etienne, hogy sokan vannak akik hozzám jönni kivánnak és dicső dolog lenne hozzám hozni őket. Annak pedig, aki őket felhozza hozzám a templomba, álma teljesülni fog. A pásztorfiun édes fájdalom cikkázott át. Szólni akart, de akkorra a Megváltó eltűnt már a szobából. És amint kunyhójának ajtaját kinyitotta, hogy Sássa az utat, mely Jézushoz vezet, fehér nullába öltözött gyerekeket vett észre, akik némán álltak egymás mellett és szinte úgy látszott, hogy reá várakoznak. Etienne megijedt. Majd úgy tűnt fel neki, mintha két fehér kéz megfogta volna őt és az égbe röpítette volna . . . Erre felébredt és látta, hogy sötét áj vagyon . . . Ablaka előtt bükkfák állottak, melyeknek lombjait nem mozgatta meg a nyári szellő. Etienne kilépőit a szabadba és bezárta maga mögött a kunyhó ajtaját. Sietve ment a piac felé, ahol keresztelő Szent-János szobra állt, amelynek talapzatán még ott voltak a koszorúk, fonnyadó virágaikkal. A pásztorgyerek elővette furulyáját, belefut és a nóta csodálatos viszhangot keltett az éjszakában. Félelmetesen és lassan hangzottak u hangok és lágyan terjedt el az alvó vidék felett, majd széjjel folytak, miként szét folyik a kék köd a nap feljöttével. Mindig újabb nótába fogott Etienne, mig az egész falut megvarázsolta és az emberek sürü tömegekben jöttek a piacra. A gyülekezetben pedig Etienne beszélni kezdett Szarai világosan és ünnepélyesen hangzottak és úgy tetszett neki, hogy most el kell mondania az egész álmot. És el is mondta Jézus eljövetelétől egész addig, hogy látta a gyerekeket az utón. Zárószava pedig ez volt: »Adjátok ide gyerekeiteket, hogy a Megváltóhoz vihessem őket, mert már vágyva vár reájuk.« Amint az utolsó szava is elhangzott, egyszerre egy nyers és durva hang ordított a tömegből. Az elmúlt percek ünnepélyessége hirtelen összeomlott és a bősz embernek nyomban akadtak követői a tömeg soraiból. Az elsők, akik közel álltak hozzá, már meg akarták dobni őt. A pásztorfiu összerezzent e hálátlanság láttára és könyek gyűltek szemeibe. De abban a pillanatban, qtikor az egyik inár kezet emelt rá, Lapunk mai száma 6 oldal.
